Vali néni (Időfutár) személy

Csak annyit mondok, Valéria, nem mindegy, hogy a szektáson van a kereszt, vagy a szektás van a kereszten. […]

Feslett a hölgyike, de ha elég csinos, már mit sem számít!

– Baj van a nagyiddal, Tibikém? – kérdezte Géza bá a szobában ülő fiút.
– Á,nem…Csak odaégett a buktája, és azóta sír.
– Meg káromkodik – tette hozzá Tekla, aki még mindig a számítógépet bűvölte.

– Nutria, kisfiam, nutria! Még ’74-ben csinálta nekem a szűcsöm, amikor a Mézes Mackóban voltam kasszírnő – magyarázta Vali néni, miközben felszeletelte a pitét.
– Nagyi, június van, megsülsz! – szégyenkezett Tibi.
– Na és?! Egy úrinő a pokolban is úrinő! Ma debütáltál színészként, kisfiam, én megadom a módját!

341. oldal

–Értjük egymást? – mosolygott Mária néni.
–Persze. Káromkodott egy ízeset.– sietett a válasszal Szabika. –Például azt, hogy „Az édes nagymamád ősz hajszálas leveskéjét!”
Nos, Szabika itt ment túl azon a bizonyos határon. Tibi kevés dologra reagált olyan érzékenyen, mint a Konyhás Vali nénire tett becsmérlő megjegyzésekre. A Konyhás Vali néni tudniillik a nagymamája volt. Meg az érzékeny pontja.
–Mi van hülyegyerek? – Bődült fel Tibi.
–Tibi! Tibi! Üljél vissza! – sikította Mária néni.
–Milyen ősz hajszál?
–Ja, bocs. Festett vörös? – kiáltotta Szabika menekülés közben.
–Megöllek! – üvöltötte Tibi, és ezzel a dolog vita részét lezártnak is tekintette.

47. oldal

A szavaknak rég nem volt értelme számára, úgy érezte, mindegyik egy-egy felé hajított kő.

[9] Vészgyűlés 2.0 / 105. oldal