Valerie Riordan személy

A depressziósok között a halálozási arány tizenöt százalék. A súlyos depressziós páciensek tizenöt százaléka véget vet az életének. Ezt mutatja a statisztika. Kemény számok egy amorf tudományban. Tizenöt százalék.
Val Riordan azóta ismételgette magában ezt a számot, amióta Theophilus Crowe felhívta, de ez sem segített, hogy jobban érezze magát Bess Leander halála miatt. Val még sosem veszítette el egyetlen betegét sem. Ráadásul Bess Leander nem is volt olyan súlyos depressziós, nem igaz? Nem tartozott abba a tizenöt százalékba.

Estelle Boyet sikeres helyi festőnő, aki szinte híres lett a tengeri tájképeiről és a Pine Cove-i tengerparti életet ábrázoló idealizált festményeiről, az elsők között tapasztalta a tüneteket. A gyógyszere éppen egy nappal azelőtt fogyott el, hogy dr. Val cukortablettára cserélte le mindet, így nála már elkezdődött az elvonás, mire megkapta az első adag placebót.
Estelle hatvanéves, zömök, virgonc nő volt; élénk színű kaftánt viselt, hosszú ősz haja szabadon lebegett a válla felett; olyan energikusan és elszántan élte az életét, hogy az feleannyi idős nőkből is irigykedést váltott ki. Harminc évig tanított a romló és egyre veszélyesebb Los Angeles-i állami iskolarendszerben, nyolcadikosoknak magyarázta, mi a különbség akril és olaj, ecset és palettakés, Dalí és Degas között, miközben a munkájával és a házasságával magyarázta, hogy ő maga miért nem hozott létre értékelhető műalkotást.

Négy - Estelle Boyet