Valek személy
Idézetek
Összeszedtem minden bátorságomat, majd bevallottam neki, hogy akaratlanul is lelepleztem a titkos hadműveletét. Valek vonásai megkeményedtek.
– Csak magadat hibáztathatod! Téged próbáltalak védeni – törtek ki belőlem a szavak.
Valek egy pillanatig habozott.
– A becsületem védelmében tönkretetted több hónap kemény munkáját. Talán még örüljek is neki?
– Igen! – vágtam rá.
349. oldal
– Egyszerűen hihetetlen vagy – szólalt meg Valek.
15. fejezet
– Hol voltál? – szegezte nekem a kérdést.
– Jancóval. – feleltem. Ám hirtelen gyanút fogtam. Amíg napközben rendszeresen megjelentem az előre egyeztetett időpontokban, Valek sohasem firtatta, mihez kezdek a szabadidőmmel.
– Na és mégis mit csináltatok? – faggatott tovább Valek, csípőre tett kézzel felállva.
Hirtelen felvillant szemem előtt a féltékeny férj mulatságos képe.
Elfojtottam egy mosolyt.
– Megvitattuk a különböző önvédelmi technikákat.
– Ó! – Valek kissé lazított feszült testtartásán, de karjával sután hadonászott, mint aki érzi, hogy az imént elragadtatta magát, és igyekezett elleplezni. – Nos, azzal nincs semmi baj.
298. oldal
– Remélem, hogy… – Valek elgondolkodva fürkészte az arcomat.
Visszabámultam rá, igyekeztem nyugalmat erőltetni magamra, hogy egyetlen arcizmom se ránduljon vizsgálódó pillantása alatt.
– Elképesztő, mekkora változást tud okozni egy fürdő és egy tiszta egyenruha – folytatta Valek, egy darab sonkát rágcsálva. Ezt jól az eszembe kell vésnem. A jövőben még hasznomra lehet.
29. oldal
Egész megjelenése férfias méltóságot sugárzott. Teljesen lenyűgözött volna, ha nem ül az arcán az a nyűgös, ingerült kifejezés, amely leginkább egy durcás kisgyermekre emlékeztetett, aki kénytelen a legszebb ruhájában parádnézni. Kezemet gyorsan a számra szorítottam, de nem bírtam visszafogni a nevetésemet.
– Elég! Évente egyszer kell felöltenem ezt az átkozott maskarát, ám ha engem kérdeznek, már ez is eggyel több a kelleténél – morogta Valek a gallérját rángatva. – Készen állsz?
Az ajtónál csatlakoztam hozzá. Az egyenruha kiemelte Valek atlétatermetét, és gondolatban elképzeltem, milyen eszményien festene, ha az öltözéke hirtelen lehullana a lába elé.
– Bámulatosan festesz – szaladt ki a számon. Megszégyenülve elvörösödtem, amint izzó forróság árasztotta el az egész testemet. Minden bizonnyal több konyakot nyeltem, mint sejtettem.
– Tényleg? – Valek végigmérte az egyenruháját. Azután kihúzta magát, fejét felszegte, és felhagyott a gallérja rángatásával. Morcos arckifejezése helyébe elgondolkodó mosoly lépett.
– Igen. Tényleg – feleltem.
300-301. oldal