Lám,lám ki érkezett! – kiáltott fel Anthony, és letett két szalvétát az üres székek elé.
– Kösz a minapi figyelmeztetést – jegyeztem meg. – Szólhattál volna,hogy a főnökömmel távozom.
Valból kiszakadt a nevetés.
– Hagytad,hogy vele menjen el? Még egy célzást sem ejtettél el? Hát ez nagyon brutális.
Anthony elhúzta a száját.
– Még nem volt a főnököd. Egyébként is tudtam,hogy nem történik semmi.
Összehúztam a szemem.
– De tudtad,hogy a főnököm lesz, és elvesztetted azt a fogadást.
Anthonynak leesett az álla.
– Maddox? Jaj,ne,édesem biztos hallucináltál!
– Ne vágj ilyen döbbent képet. – szóltam rá. – Ez udvariatlanság.
– Nem arról van szó, csak..- Anthony Valra nézett. – Végignéztem,hogy számtalan nőt utasít el. Már az meglepett, hogy hívott,hogy vele menj,
Val kuncogva rázta a fejét.
– Én megmondtam. Leszokott a nőkről.
– Hát..Szent Tamás megszegte a fogadalmát – közöltem.
– Duguljel! Biztos viccelsz. Maddox az egyéjszakás kalandod! – sziszegte, és szerencsére csak suttogott.
Tenyerembe temettem az arcomat, aztán a homlokom az íróasztal szélén koppant. Hallottam, hogy áthajol a fülkémbe.
– Jézusom, Liis! Nem nyílt meg alattad a föld, amikor meg láttad? Hogyhogy nem tudtad? És ő hogyhogy nem tudta? Az isten szerelmére, hiszen ő vett fel.
– Nem tudom – ringattam a fejemet egyik oldalról a másikra, az ujjaim görcsösen markolták az asztal peremét. Aztán felegyenesedtem, és közben lehúztam a szemem alatti vékony bőrt. – Nekem aztán bebasztak, mi?
– Amennyire tudom, egyszer biztosan.
– Nálad mi az ábra? – kérdezte.
– Kedvelem – válaszoltam pár percnyi töprengés után. – Nagyon.
[…]
– És az milyen érzés? Mármint Thomas Maddoxot kedvelni? Olyan régóta utálom, hogy ez teljesen idegen számomra. A szememben nem is igazán ember.
– Lehet, hogy pont ezt szeretem benne.
– Te messze túlszárnyalod. Köztudottan egy bányarém.
– Ismered? – kérdeztem. – Polanski titkárnője.
– Ja, ő! – kiáltott fel Val. – Allie irtó aranyos, de majd úgy teszünk, mintha egy bányarém lenne.
