vakság fogalom

José Saramago: Vakság
Agatha Christie: Öt kismalac
Bonnie Poitras Tucker: A csend hangjai
Tőrey Zoltán: Emlékirat a sötétségből
Lázár Júlia: Az ismeretlen
Publius Cornelius Tacitus: Tacitus összes művei
Christina Dodd: Gyertya az ablakban
Biblia
Michael Ende: A Végtelen Történet
Heinrich Böll: Egy bohóc nézetei
Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
Ifj. Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy
Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko: A vak muzsikus
Aesopus: Állatmesék
Gustav Meyrink: A zöld arc
Gál György Sándor: Honthy Hanna
Rudyard Kipling: A fantomriksa
Kercsó Attila: Népszerű járványtan
Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
Marc Bloch: A történész mestersége
Gert Hofmann: Vak vezet világtalant
Diogenész Laertiosz: A filozófiában jeleskedők élete és nézetei 1-2.
Marcus Tullius Cicero: Marcus Tullius Cicero válogatott művei
Szabó György (szerk.): Sötétben tündöklőbb a fény
Helen Keller: Csöndes sötét világom
Jordan Jovkov: Albena
Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz
Elias Canetti: A hallás iskolája
John Milton: A küzdő Sámson
Marcus Tullius Cicero: Az öregségről / A barátságról
Vladimir Nabokov: Király, dáma, bubi
Frank Miller – David Mazzucchelli: Daredevil – Born Again
Reményik László: Kicsivel könnyebb…
Károly Imre: A láthatatlanná vált királyfi
Mariam Petroszjan: Abban a Házban
Sándor Erzsi: Szegény anyám, ha látnám
Karina Halle: On Every Street
Agatha Christie: Az órák
Sheila Hocken: Az új élet
Nina George: Levendulaszoba
Baranyi Ferenc: Ballada a hunyászkodókról
Papp-Zakor Ilka: Angyalvacsora
Szabó Imola Julianna: Kinőtt szív
Joe Navarro: Veszélyes személyiségek
Tom Ryan: Atticus nyomában
Závada Péter: Mész
Anthony Doerr: A láthatatlan fény
Nyáry Krisztián: Merész magyarok
E. L. Doctorow: A vak zongorista
Grendel Lajos: Rossz idők járnak
M. Robinson: El Diablo (angol)
Burhan Sönmez: Isztambul, Isztambul
Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara
Venko Andonovszki: Boszorkány
Pintér Judit Nóra: A krónikus betegségek lélektana
C. W. Gortner: A vatikáni hercegnő
Jászberényi Sándor: A varjúkirály
Ella Frank – Brooke Blaine: Jingle Bell Rock
Lina Meruane: Vakfolt

Idézetek

Kuszma>!

Volt egyszer egy város, ahol csak vakok éltek, mindenki vakon született. Egy nap aztán az egyik gyerek kinyitotta a szemét, és egyszerre látni kezdett. Az emberek azonban megijedtek ettől, betegségnek hitték, és inkább megölték a fiút, nehogy járvány törjön ki, és a többi gyerek is megfertőződjön.

152. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vakság
4 hozzászólás
Kek P>!

Nem a gyász terjed szét bennem,
inkább üresség ez, mint ahogy
a vakok sem a sötétet látják,
hanem a semmit. […]

61. oldal - Vákuum

Kapcsolódó szócikkek: vakság
balagesh I>!

A félelem felülete megtanulhatatlan.

17. oldal; hélium

Kapcsolódó szócikkek: vakság
7 hozzászólás
Szávitrí>!

Aki vak, az nem sötétet lát, nem lát semmit.

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vak · vakság
Jesper_Olsen>!

– Maga úgy gondolja, Madame, hogy a mennyországban tényleg szemtől szembe látjuk majd Istent?
– Lehetséges.
– És ha az illető vak?
– Én úgy gondolom, ha Isten azt akarja, hogy lássunk valamit, akkor azt látni fogjuk.

305. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Isten · mennyország · vakság
Nikolett_Kapocsi P>!

vakon írni
Mert ahogy egyszer már megállapítottam, valójában mindig is a félelmetes vakság állapotában írunk, mindig is így írtunk: míg a szemtanú a látás jelenében helyezkedik el, az író a korábban látottakban lel otthonra, ezért kell írás közben lehunynia a szemét.

96. oldal

Kapcsolódó szócikkek: írás · író · vakság
Trixi_Adzoa P>!

Majdnem négy év telt el azóta, hogy utoljára Braille-írást tapintott, de a betűk úgy bukkannak fel az emlékezetéből, mintha tegnap hagyta volna abba az olvasást.
     Jules. Verne. Nemo. Kapitány. Első. Rész. Második. Rész.
    A bácsikája nyakába ugrik, és átkarolja.
– Azt mondtad, nem tudtad végigolvasni. Gondoltam, ahelyett, hogy én olvasom fel neked, te is felolvashatnád nekem.
– De hát hogyan…?
– Monsieur Hébrard, a könyvesboltból.
– Amikor semmit sem lehet kapni? Ráadásul ez nagyon drága…
– Sok barátot szereztél ebben a városban Marie-Laure.
    A lány hasra fekszik a padlón, és kinyitja a könyvet.

381. oldal

VargaÍriszDóra I>!

    A kék szemű Rénszarvas – a gyermeki lelkek halásza – kilépett a tornácra, és felnézett az égre. Az izzó égbolt vörösen hamvadozott a láthatáron. Az este nem hozott enyhülést.
    A tornácon ülő kisfiú, akinek szeme alatt kék folt éktelenkedett, szintén az eget nézte.
    – Mi történt? – kérdezte a Rénszarvas.
    A kisfiú elfintorodott.
    – Ö azt mondta, hogy tudnom kell verekedni. De szeretném tudni, minek. Ö mindig hallgat, hallgat, mint a süket, én is tovább hallgattam volna. Amikor beszél, végképp kibírhatatlan. Azelőtt azt gondoltam: „Milyen rossz, hogy hallgat!” Most viszont úgy érzem, akkor jobb volt. Nekem nem kell a verekedés. Nem tudom, miért, behúzott egyet a szemembe. Biztos irigyli, hogy látok…
    A Rénszarvas zsebre vágta a kezét, és hintázott egy kicsit a sarkain.
    – Fáj?
    – Nem.
    A kisfiú felállt, ráhasalt a korlátra, és felsőtestét belógatta az udvar fölé.
    – Egyszerűen elegem van. Néha úgy érzem, hogy nincs rendben valami a fejével. Olyan furcsán viselkedik.
    – Ő ugyanezt mondja rólad. – A Rénszarvas elnézte a korláton lógó csüggedt alakot, és elrejtette a mosolyát. – Emlékszel a megállapodásunkra?
    A kisfiú a lábával ellökte magát a tornác deszkaburkolatától, és meglóbálta magát.
    – Emlékszem. Nem panaszkodunk, nem sértődünk meg, nem duzzogunk. Én nem is duzzogok, és nem panaszkodom. Csak sétálok. – Az ég felé fordította a fejét, és abbahagyta a himbálódzást. – Nézd, Rénszarvas, milyen szép! Az ég vörös. A fák pedig feketék. Mintha az ég megperzselte volna őket.
    – Gyerünk – fordult az ajtó felé a Rénszarvas. – A balkonról még szebb. Itt a szúnyogokat eteted.
    A kisfiú kelletlenül lemászott a korlátról, és elindult a Rénszarvas nyomában.
    – Szegény Vak, semmit nem lát ebből – mondta csendes kárörömmel. – Érthető, hogy olyan ideges.
    – Hát meséld el neki – felelte a rénszarvas, és kinyitotta az ajtót. – Jól fog esni neki, ha hallja, amit nem lát.
    – Aha – bólintott a kisfiú. – Persze. Aztán behúz a másik szemembe is, hogy egyformák legyünk mindenben. Ez is jól fog esni neki.
    A két kisfiú ott feküdt a balkonon egy felfújható matracon, fejjel egymás felé. A szalmakalapos, akinek üres ingujjai a hasa alá szorultak, monoton hangon mormogott valamit, szemét nem emelte fel a színes matracról:
    – Fehérek és mozognak, a szélük olyan, mintha be volnának szakadozva, vagy kicsit ki lennének harapdálva. Alul rózsaszínűek. A rózsaszín olyan, mint a piros, csak világosabb. Nagyon lassan mozognak, nagyon sokáig kell nézni, akkor lehet csak észrevenni. Most kevés van. Amikor sok van, akkor már nem süt annyira a nap, ha pedig esőfelhők is vannak, akkor egészen besötétedik, és az eső is eleredhet…
    A hosszú hajú kisfiú megcsóválta a fejét, és elkomorodott.
    – Ne arról mesélj, ami nincs. Arról mesélj, ami most van.
    – Jó – bólintott a kalapos, és a hátára fordult. A matracról peregni kezdtek a mélyedésekbe szóródott kukoricaszemek és süteménymorzsák. – Szóval, fehérek, alul rózsaszínűek, és csendben úsznak, körülöttük minden kék.
    Összehunyorította a szemét, napszítta szemöldökén át felnézett az ég egyenletes kékjére, amelyen egyetlen felhőcske sem látszott, és mosolyogva folytatta.
    – Alattuk minden kék, és fölöttük is. Ők maguk olyanok, mint a fehér barikák. Kár, hogy nem látod ezt a szépséget…

47-48. oldal (Magvető, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: felhő · Vak · vakság
Risus P>!

A társadalmi vakság sajnos nem a kivétel, hanem a szabály.

30. oldal, Bevezetés, A szándékom (Libri, 2015)

Joe Navarro: Veszélyes személyiségek A narcisztikus, a ragadozó, a paranoiás és a labilis viselkedés

Kapcsolódó szócikkek: társadalom · vakság
Trixi_Adzoa P>!

    Aki lehunyja a szemét, az semmit sem foghat fel a vakság természetéből. Az ég és az arcok megszokott világa alatt létezik egy nyersebb, régebbi világ, egy hely, ahol a felszín síkjai széthullanak, és a hangok rajai cikáznak a levegőben.

400. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Marie-Laure LeBlanc · vakság