vágy fogalom
Idézetek
[…] minél megvalósíthatatlanabb egy vágy, annál szűnni nem akaróbban ég.
271. oldal, A három elérhetetlen nő közül a harmadik
Tyler a szemébe nézett, mire Claire kis híján leesett a székről a férfi szemében lángoló vágy láttán. Akár az őszi szél, ami olyan szédületes sebességgel pörgeti a száraz faleveleket, hogy ha nem vigyázunk, még megvágják a bőrünket.
125. oldal, 6. fejezet (Könyvmolyképző, 2010)
Akár a meztelen gondolat,
olyan védtelen a vágy.
Az ember úgy sóvárog a tisztaságra,
hogy bemocskolja magát.
S a jóság olyan láthatatlan,
mint a virágba felszivárgó halál.
Tenyerem fáj, ha egy fa kérgét megsimítom.
Fáj-e a fának a simogatás?
Fáj-e neked a simogatás?
Akár a meztelen gondolat,
olyan védtelen a vágy.
S a tisztaság olyan láthatatlan,
mint a virágba felszívódó halál.
83. oldal, Védtelenül (Kriterion, 2010)
Hervay Gizella: Az idő körei 95% Összegyűjtött versek
És a vágy nagy erő! A vágy már majdnem hit. Nem kell erőszak, könyöklés, hangoskodás, pénz – csak vágy, és az ember útjai arra kanyarodnak.
181. oldal
Fekete István: Szarvasbőgésen Vadásztörténetek
Egy ember mellett sem leszel boldog, ha a saját vágyaidat háttérbe szorítod.
289. oldal
– Mert tudom, hogy maga mit tud adni. Tudom, hogy egyetlen vágya kelleni és csodát művelni, mint a gyermek, aki tündért játszik.
2. kötet, 571. oldal
VÁGYAK TEMETÉSE
Elföldelem a szívem vágyait;
Ó! kopott és zenétlen temetések,
Züllött úrfiak züllött gyászpompája.
Ledűlnek nyirkos síri ágyba mind,
S én gyásztalan közönnyel tovább lépek,
Miért tünődnék értük visszafájva?
Üres fickók voltak, mihaszna társak,
A szívem vérét itták, és ha éj lett,
Duhajkodtak, hencegtek, fogadkoztak,
És ők is csak gyürötten keltek másnap,
Sóhajtoztak: hogy így-úgy, fáj az élet
Henyéltek, tespedtek, semmit se hoztak.
És őbelőlük sem lett semmi sem –
Az egyiket pedig soká szerettem,
Hazudta: ő az a táltos-királyfi,
Ki hipp-hopp, egyszer majd kiküzd nekem
Egy szép királylányt, hősi küzdelemben –
Becsapott ő is, elfáradtam várni.
És most már nincsen vágyam. – Hajnalonta,
Ha hazavet a robot, összetörve,
Nem ülök álmodozni, magam csalni.
Feleség, pénz, Páris, – sok drága gyolcsa
A létnek, tudom, már sohse kötöz be,
Sebaj, így is csak meg lehet majd halni.
1913