!

Vacskamati személy

Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Lázár Ervin: A Hétfejű Tündér
Lázár Ervin: Gyere haza, Mikkamakka!
3 hozzászólás

Idézetek

>!
Sophia_Mathe

– Ott hagytad abba, kedves Zordonbordon – mondta mézesmázosan –, hogy nagyon elszaporodtak a pomogácsok.
Zordonbordon vészjóslóan ránézett.
– Mi az, hogy ott hagytam abba? Ennyi talán neked nem elég?
Vacskamati bizonytalanul behúzta a nyakát.
– De, dehogynem elég. El tudom képzelni, hogy szoronganak most szegények. Segíteni kellene rajtuk.
Zordonbordon a fejéhez kapott.
– Eszedet hagytad? Segíteni a pomogácsoknak?! Tudod te, mit beszélsz?
– De hát ha egyszer szoronganak – védekezett Vacskamati.
Zordonbordon se volt rest, minden színészi képességét latba vetette.
– Szoronganak! – mondta gunyorosan, aztán suttogóra fogta a hangját. – Rövidesen megindítják a döntő támadást.
Szörnyeteg Lajos arcára őszinte szánalom ült.
– Jaj de sajnálom szegényeket! – mondta.
– Kiket? – förmedt rá Zordonbordon.
– Hát akiket megdöntőtámadnak.
– Jaj de ostobák vagytok! – sóhajtott galádul Zordonbordon, és ettől a sóhajtól Aromo észbe kapott.

Gyere haza, Mikkamakka

>!
Sophia_Mathe

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Vacskamati újra felállt.
– Arra gondoltam, hogy levelet kellene írni Bruckner Szigfrid szemfogának.
– És miből gondolod, hogy a szemfoga tud olvasni, amikor ő maga sem tud.
– Még hogy én nem tudok – ágált Bruckner Szigfrid –, az ábécé mind az öt betűjét ismerem!
– Ez most egyáltalán nem érdekes – mondta Nagy Zoárd –, ha nem tud a szemfogad olvasni, majd fölolvassuk neki a levelet. És mit írunk benne? Mondjad, Vacskamati!
– Megkérjük, hogy ne lyukadjon tovább, és ne fájjon Bruckner Szigfridnek.
– Nagyszerű – lelkesedett Nagy Zoárd –, ez a legjobb megoldás!
– Esetleg verseket is írhatnánk Bruckner Szigfrid szemfogának – gúnyolódott Aromo. A gúnyt azonban senki nem vette észre, és Vacskamati már szavalta is a verset:

Igen tisztelt szemfog,
rajtunk ön ki nem fog,
önön nevetni fogunk…

és itt elakadt.
– Mondjatok rá egy rímet! – kérte.
– Mivel nem a mi fogunk – vihorászott Aromo.
– Mit szemtelenkedsz… majd megsértődik a szemfog, s aztán nézhetünk… főleg szegény Szigfrid!
– Nem én vagyok a szemtelen – heherészett Aromo –, a szemfog a szemtelen.
– Nem értem – sírt fel Szörnyeteg Lajos –, ha egyszer szemfog, akkor hogy lehet szemtelen?

A fájós fogú oroszlán

Kapcsolódó szócikkek: Aromo · Bruckner Szigfrid · Nagy Zoárd · Szörnyeteg Lajos · Vacskamati
>!
Sophia_Mathe

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Na, mi az – kérdezte Bruckner Szigfrid –, meggazdagodtál?
– Ugyan, gazdagság – legyintett Vacskamati. – Nem érdekel az engem. Nem látod, hogy a nagy, egyetemes. világméretű csalásomat ünneplik. Mert én vagyok a földön a legnagyobb, legegyetemesebb, legvilágméretűbb csaló. – Aromóra nézett. – Te meg csak egy pici, egyetemetlen, világméretetlen mezei nyúl vagy.

Vacskamati, a nagy, egyetemes, világméretű csaló

Kapcsolódó szócikkek: Aromo · Bruckner Szigfrid · Vacskamati
>!
Sophia_Mathe

– Kuss! – mondta Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon. – Itt vihorásztatok, röhécseltetek, talán még vicceket is meséltetek egymásnak, miközben hallhattátok, hogy közeledem.
– Nem hallottuk – tiltakozott Ló Szerafin –, csak a vége felé, éppen hogy alig-alig; annyira, hogy döbb, döbb…
– Igen, igen, s azt hittük, a fülünk cseng – toldotta meg Aromo.
– Vagy hogy egy üres hordó gurul – bólogatott Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa.
– Dömdödöm – mondta Dömdödöm.
– Vagy hogy dobol egy dobos – így Vacskamati.
– Vagy?! – kérdezte ordítva Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, és szigorúan Szörnyeteg Lajosra nézett.
– Szerinted mi volt?
Szörnyeteg Lajosnak reszketni kezdett a térde kalácsa.
– Én azt hittem, hogy… izé… hogy döböl egy döbös.

Bikfi-bukfenc-bukferenc

>!
Dün SP

Bruckner Szigfrid ünnepélyesen Dömdödöm felé nyújtotta a mutatóujját.
– Én téged ezennel regenátnak nyilvánítlak.
– Talán generátornak – javította Vacskamati.
– Renegátnak – mondta Aromó, immár helyesen.
Vacskamati hadonászott.
– Regenátor vagy generátor, mindegy. Büntetésből idekötözzük a fához. Itt aztán renegáthatsz!

Kapcsolódó szócikkek: Aromo · Bruckner Szigfrid · Dömdödöm · Vacskamati
6 hozzászólás
>!
Lahara ISP

– Jó, jó, de ennek semmi értelme sincs. Mi az, hogy kimerülő kutyaól? – szólt Aromo. – Kimerülhet egy zseblámpaelem vagy esetleg egy hegymászó, de egy kutyaól!
– Esetleg elfárad – vetette közbe Vacskamati. – Miért ne fáradhatna el egy kutyaól?
– Vagy a kutya nagyon nyomja belülről – kelt Bruckner Szigfrid is Ló Szerafin védelmére.

Kapcsolódó szócikkek: Aromo · Bruckner Szigfrid · Ló Szerafin · Vacskamati
>!
jancsibohi +SP

– Nézzétek csak!
Ott úszott egy bárányfelhő. Olyan kócos, hogy még!
– Na, azt ő csinálta.
– Miért engedsz neki belekontárkodni? – kérdezte tisztelettel Medve Medárd.
– De hiszen az a legszebb – mosolygott Mikkamakka –, az a kócos.
Egymásra nevettek Vacskamatival.

A bárányfelhő-bodorító

Kapcsolódó szócikkek: Medve Medárd · Mikkamakka · Vacskamati
2 hozzászólás
>!
Psyche

Megkérdezték hát a virágot.
– Akarsz Vacskamatinál maradni?
A virágnak szép virághangja volt.
– Igen – mondta.
– De hiszen nem öntözött!
– Tudom – mondta a virág.
– De hiszen nem kapálgatott!
– Tudom – mondta a virág.
– De hiszen rád se nézett!
– Tudom – mondta a virág.
– Aztán meg agyonöntözött.
– Tudom – mondta a virág.
– Agyonkapált.
– Tudom – mondta a virág.
– Sápadt lettél.
– Tudom – mondta a virág.
– Csenevész lettél.
– Tudom – mondta a virág.
– Akkor még miért maradnál nála!? – mordult rá Bruckner Szigfrid.
– Azért, mert szeretem – mondta a virág.
– Miért szereted? – háborgott Aromo.
– Csak – mondta a virág.
Vacskamati táncra perdült, ugrált a virágja körül, alig látott az örömtől.
– Meglátod, rendesen öntözlek, kapállak, törődöm veled ezután – mondta a virágnak.
A virág meg azt mondta:
– Hiszi a piszi.
És olyan boldog volt, amilyen még soha.

Vacskamati virágja

Kapcsolódó szócikkek: Aromo · Bruckner Szigfrid · Vacskamati
18 hozzászólás
>!
elle

– Születésnapja mindenkinek van – jelentette ki Mikkamakka.
– Jó, jó, ezt tisztáztuk – komorodott el Vacskamati –, de mikor?
– Hogyhogy mikor? – tárta szét a kezét Mikkamakka. – Nekem például december elsején.
– Neked – mondta fitymálva Vacskamati –, neked! De nekem mikor van?
– Honnan tudnám azt én? Neked kéne tudni.
– De nem tudom – mondta szomorúan Vacskamati.
Mikkamakka vakarta a feje búbját.
– Ajaj! – mondta.
– Azazhogy még sincs születésnapom – keseredett el Vacskamati.
– De ha egyszer van! – mérgelődött Mikkamakka.
Vacskamati nem tágított.
– Mikor?
– Például ma – mondta sarokba szorítva Mikkamakka.
Vacskamati felvidult.
– Kedden?
Mikkamakka bólintott. Nagy kő esett le a szívéről.
– Tehát minden kedden – virult Vacskamati.
– Azt már nem. Milyen kedd van ma?
– Április tizenötödike, kedd.
– Na, akkor ez az – emelte fel az ujját Mikkamakka –, április tizenötödikén születtél.
– Nem lehetne inkább kedd?
– Hogyhogy kedd? Hiszen kedd van.
– Hogy minden kedden születésnapom legyen.
– Még mit nem! Csak minden április tizenötödikén. Egy évben mindenkinek csak egyszer lehet születésnapja.
– Kár – mondta Vacskamati.

Vacskamati virágja

Kapcsolódó szócikkek: Mikkamakka · Vacskamati
8 hozzászólás
>!
Dün SP

– Csend legyen! – kiáltott Mikkamakka. – Ki következik?
– Én – mondta Vacskamati. – Egy egészen rövid verset írtam.
– Halljuk!

Szerda ablakában
csütörtök ül,
és ordít
csütörtökül.

Egy darabig csend volt, aztán Szörnyeteg Lajos megkérdezte:
– Miért csütörtökül ordít?
– Mert csütörtök – mondta Vacskamati –, ha péntek lenne, péntekül ordítana.
– Idegen nyelveket nem tud? – akadékoskodott Bruckner Szigfrid.
– Nem – mondta Vacskamati –, ez egy műveletlen csütörtök.

119-120. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bruckner Szigfrid · Mikkamakka · Szörnyeteg Lajos · Vacskamati
2 hozzászólás