Vác helyszín
Vác (németül: Waitzen, latinul: Vacium, szlovákul: Vacov, olaszul: Vaccia, szerbül: Вац) város a budapesti agglomerációban, Pest megyében, a Duna bal partján; a Váci járás székhelye. A Dunakanyar központjaként ismert település Pest megye ötödik legnagyobb lélekszámmal rendelkező városa, egyúttal vonzó idegenforgalmi célpont – egyrészt évezredes történelme, másrészt gazdag kulturális élete miatt. Katolikus püspöki székhely, a Váci egyházmegye központja.
Idézetek
– Vác egy elvarázsolt hely a Harry Potter-univerzumból, ahonnan nincs út visszafele.
– Tudtommal ilyesmi nem volt a Harry Potterben.
– Csak teszteltem, mennyire vagy képben.
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Visszatérünk 92% A pipacsok ártatlanok
Talán mert maga se tudja,mit keres velem így, éjszaka kint, Vác utcáin.
Velem, akivel olyan régóta nem találkozott.
101. oldal
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Visszatérünk 92% A pipacsok ártatlanok
– […] nem vótam én Vácnál tovább soha!
111. oldal, 1915, Szénagyűjtés a cseresznyefák alatt (Magyar Helikon, 1964)
Ülök a vonaton, kinézek, a Forte-gyár romjait látom éppen. Perc múlva Vácra érünk, Vácra. Szeretem Vácot. Kicsi város, de van benne minden: ősi Duna, palotás püspök, parti korzó, tarka piac, barokk főtér, számos rendház, templom, iskola, no meg autószalon.
És mindenekelőtt: Vácnak múltja van, ezeréves és meglehetősen kontinuus; békés nép a váci, az volt mindig; nem nyughatatlan, nyakas, lázadozó, inkább kiváró, kiegyező, csendben szorgoskodó.
109. oldal, Váci végek (Népszabadság, 2006)
A legkárhozatosabb vekszák egyike, ha az ember Vácra siet, hogy a gőzösön még aznap Pestre érjen, s gőzös öt-hat perccel előbb indul el onnan, mint az ember ott terem…
Így jártam. Amint a váci hegyről leereszkedtem, ott ment a gőzös épen alattam, s mire a városba értem, a gőzös már… oh! denique Vácon kellett az éjt töltenem.
És ez kínos éj volt!
Valami kisértet bolygatott… nagyszerű, méltóságos alak, de minden tagja összezúzva. Másnap reggel tudtam meg: ki volt? Azon fogadóban, melyben háltam, van a szinpad; … az előttem megjelent éji kisértet kétségkívül az itt agyonvert színművészet szelleme vala.
27. oldal, Úti jegyzetek (Szépirodalmi, 1951)
A váci piac jó piac.
Igaz, Vácon sok minden van, ami jó, Vác egy jó város. Jó, annak dacára, hogy egy-két dolog hibádzik belőle. Például szégyene Vácnak, hogy nincsen egy becsületes múzeuma. Rendes, tekintélyes, a város múltjához, szelleméhez méltó.
Mert Vác múltja mély, szelleme nagy. De e mély múltnak és komoly szellemnek tárgyi emlékei szerte a városban, elszórva, mindenfele, alkalmi raktárakba, pincékbe, padlásokba vannak elsuvasztva.
De ez a baj kiküszöbölhető. Városvezetés kell hozzá csupán. Bármilyenista is legyen az. Kulturált legyen. Mert Vác a kultúra városa – is. Vác iskolaváros, püspöki, szép. Nagyszerű zeneiskola, számos jeles művész, több neves együttes, kórus otthona. Színháza nincs ugyan, de ahhoz tán kicsi is, no meg túl közel is fekszik Budapesthez.
80. oldal
– Még Vácon is hiába voltam. Anyag egy gramm se!
– Pedig ígérték! És Vörösváron?
Az ember legyintett.
– Ha Vácon nincs, ott sincs. Csak a benzint pocsékolom. Meg az áldomásokat, csőstül, a medve bőrére…
– És Szekulics, Esztergomban?
– Na. Az megesküdött, hogy holnapután itt lesz minden.
– Ez nem beszél a vakvilágba!
– Nem, nem olyan. Én is ebben bízom.
– Akkor holnap el se mégy?
– Dehogyse. Vácra megint meg Dorogra.
– Ferkónak akkor megint bent kell lenni a műhelyben…
74. oldal, Ítéletidő
A tippet levélben kaptuk, hogy néznénk meg Vácon a Vincellért. Könnyű megtalálni a helyet, csinos, frissen festett kis házikóban van az étterem, a Dr. Csányi László körúton, és ha valaki azon csodálkozik el, hogy kikről neveznek el utcákat Vácon, az erősítse meg a szívét: ebben a városban olyan kevéssé ismert férfiak is utcanévadók, mint Farkasfalvy Imre vagy Karcsu Arzén.
222. oldal
Wittman fiúk: Hívatlan vendég Étteremkritikák
Hosszan, búsan, dögös-oláhcigányossan elhúzta a végit, aztán egyszerre megrázta a fodros, piros szoknyáját és táncra perdült. De nem úgy ám, ahogy a gádzsók a csárdásra, tehénszaros csizmába!
Ez csak aprókat lépegetett a pici piros papucsával, aztán ahogy sorvégen elkapta a hangot, perdült egyet, jobb lábával toppintott, icca-ficca-kukoriccá, hopp – csipkodd meg, csipkodd meg, ahogy a bőgősnek mondani szokják ilyenkor. És közbe eztet danolgatta, a huncut:
Náne odá lavutári
Ko mrí gyíli te basaven,
Tyuhaja.
Basav lala
Lácso csávó
Vácakero lácso csávó
Primási!
(Nincs is olyan cigány máma,
Ki a nótám muzsikálja,
Tyuhaja!
Egy tudta csak,
Az is Vácott,
Váci fogadóba játszott,
A prímás!)
29. oldal - Hercegné kisasszony (Európa, 1958)