V. Poitiers-i Fülöp személy

Maurice Druon: A Vaskirály
Maurice Druon: Korona és méreg / Az ősi törvény
!

V. (Hosszú) Fülöp – (1293. november 17. – Longchamps, Párizs, 1322. január 3.) a középkori Franciaország és Navarra királya (II. Fülöp néven), uralkodott 1316. november 19-étől haláláig, IV. (Szép) Fülöp és Navarrai Johanna fia, X. (Civakodó) Lajos és IV. (Szép) Károly, valamint Izabella angol királyné fivére volt.

1307-ben vette feleségül Burgundi Johannát, IV. Ottó burgundi palotagróf és Matilda d'Artois lányát, akivel hozománynak megkapta Salins-t. 1311-ben Szép Fülöp apanázsként Poitou grófságát adományozta neki, amit 1315-ben trónra jutó fivére pairi rangi emelt. Sógora, Róbert palotagróf halála után (1315 körül) feleségével együtt örökölte a burgundi grófságot is.

Civakodó Lajos halála után megszerezte a régensséget, noha nagybátyja, Charles de Valois is pályázott rá. Sógornője, Magyarországi Klemencia novemberben világra hozta az alig öt napig élő I. Jánost, akinek korai halálát egyes elképzelések szerint a hatalomvágyó Fülöp is elősegítette. Ezt követően már csak bizonytalan származású unokahúga, Johanna léphetett fel trónkövetelőként, ám Fülöpöt – zárt kapuk mögött – január 6-án megkoronázták Reimsben, és az 1317-es rendi gyűlés elutasította az ún. száli törvényre hivatkozva a nőági örökösödést. (Később emiatt tört ki a százéves háború.) IV. Odó burgundi herceg ellenállását azzal szerelték le, hogy Fülöp lányát, Johannát ígérték neki feleségül, így a Burgundi Hercegség mellett a burgundi grófságot is megszerezhette. Öccse, Károly, Marche grófja Fülöp fia, Lajos halálakor hagyott fel az ellenségeskedéssel, mert az eset számára biztosította a trónt.

Fülöp uralkodásának első időszakában súlyos éhínség sújtotta az országot, aminek következtében először a parasztok, majd a leprások lázadtak fel. A magukat pásztoroknak nevező paraszti tömegek keresztes háborút hirdettek, de csak Franciaország vidékeit pusztították, előszeretettel végezve a zsidókkal. Végül Carcassonne sénéchalja verte szét a hordát. A király ezzel a feladattal megbirkózott, ahogy a külpolitikában is sikereket könyvelhetett el.

1318-ban megújította szövetségét a Skót Királysággal, majd 1320. június 29-én fogadta sógora, II. Eduárd angol király hódolatát, aki Guyenne hercege, Ponthieu grófja és Montreuil ura lévén a hűbérese volt. Flandria lázadó grófja, III. Robert de Béthune ellen hadjáratot vezetett, és ő szintén meghódolt. A IV. Fülöp óta húzódó háborút békekötés zárta 1320. június 2-án.

A király reformer volt, ám törekvéseit rövid uralkodása és az ellenséges nagyurak ellenállása megcsáklyázták. Törekedett a pénz, a súly- és mértékrendszer egységesítésére, számos rendeletet adott ki a királyi birtokok, erdők és jövedelmek kezelése, illetve a parlament szervezése kapcsán. Az ország védelmi berendezkedésén is változtatott, mivel csak a határmenti településeken hagyott helyőrségeket, míg a belső területekről kivonta a garnizonokat.

1321 nyarától kezdve vérhasban és lázbetegségekben szenvedett, amelyek öt hónapos szenvedés után 1322. január 3-ára virradó éjjel vitték el a Párizs környéki Longchamps apátságban.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/V._Fülöp_francia_király

Az Elátkozott királyok c. regénysorozatban Potiers-i Fülöp néven vagy V. Fülöpként jelenik meg.


Idézetek

t_ildiko P>!

Szép Fülöp megértette, hogy ennél többet nem várhat tőlük. Úgy nézte fiait, mintha először látná őket. Elgondolkodott az elsőszülöttség jogán, s megállapította, hogy a természet olykor rosszul szolgálja a trón érdekeit. Miféle ostobaságokra vetemedhet a királyság élén legidősebb fia, ez a meggondolatlan, indulatos és kegyetlen Lajos? És miféle támasz lehet számára a legifjabb, aki már élete első megpróbáltatása alkalmával összeroppan? Kétségtelenül Poitiers-i Fülöp a legalkalmasabb az uralkodásra. De Lajos, és ez előre látható, alig hallgatna rá.

217. oldal (Partvonal, 2013)

SzaMóczi>!

– Rosszul számol, bátyám – folytatta Fülöp – mert Robert ugyancsak sokba fog kerülni kegyelmednek. Neki pénze nincs, és anyagi forrása csak a kincstár által folyósított jövedelem, amelyet én most megvontam tőle. Ezután tehát majd kegyelmedtől kér támogatást. De minthogy már nem bátyámra tartoznak a királyság pénzügyei, ugyan honnan szerzi meg a szükséges összeget? Nos, ne pattanjon fel, ne gorombáskodjék és ne használjon durva szavakat, amelyeket később megbánna, mert én csak a javát akarom. Adja bizonyítékát, hogy a jövőben nem támogatja Robert-t, és akkor én megkérem a Szentatyát, hogy Valois és Maine annatáit ne a kincstárnak, hanem közvetlenül bátyámnak juttassák.
Valois grófjának a gyűlölet és a kapzsiság között ingadozó szíve egy pillanatra szinte kettéhasadt.
– Mennyit tesznek ki ezek az annaták? – kérdezte.
– Tíz-tizenkétezer livre-t, nagybátyám, mert azok a jövedelmek is beleértendők, amelyeket atyám uralkodásának utolsó éveiben és Lajos uralkodásának egész ideje alatt nem hajtottak be.
A mindig eladósodott Valois számára ez a tíz-tizenkétezer livre csodálatosan jókor jött.
– Kegyelmed jó rokon, és megérti szükségleteimet – felelte. – Utasítani fogom Robert-t, hogy alkalmazkodjék kegyelmedhez, és ha nem hajlik szavamra, megfenyegetem, hogy megvonom tőle támogatásom.

361. oldal

Kapcsolódó szócikkek: V. Poitiers-i Fülöp
SzaMóczi>!

Fülöp, a régens, tulajdonképpen azért akart részt venni a pápa koronázásán, hogy a kereszténység védelmezőjének tüntesse fel magát.
– Épp elég gondot és fáradtságot okozott Duéze megválasztása – mondotta. – Úgy van rendjén, hogy most ő is segítsen nekem kormányzatom megszilárdításában. Ott akarok lenni Lyonban, a koronázásán.

355-356. oldal

Kapcsolódó szócikkek: V. Poitiers-i Fülöp