utazás esemény

Márai Sándor: Füves könyv
Dimitri Verhulst: Problemszki Szálloda
Chantal Thomas: Búcsú a királynétól
Julio Cortázar: Kronópiók és fámák története
Anthony Burgess: Egy tenyér ha csattan
Tőrey Zoltán: Emlékirat a sötétségből
Daniel Kehlmann: A világ fölmérése
Ámosz Oz: Szeretetről, sötétségről
Szabó Magda: Für Elise
Németh Gábor: Zsidó vagy?
Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai
Márai Sándor: A négy évszak
Victor Hugo: A nyomorultak
Lénárd Sándor: Völgy a világ végén s más történetek
John le Carré: Jó barátok
Oliver Sacks: Fél lábbal a földön
James Fenimore Cooper: Nagy indiánkönyv
Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak
Frances Mayes: Édes élet Itáliában
Krasznahorkai László: A Théseus-általános
Piotr Kłodkowski: A Kelet csodálatos zamata
Szepes Mária: A mindennapi élet mágiája
Joanne Harris: Csokoládé
Jókai Anna: Ne féljetek
Richard Bach: Illúziók
Claude Lévi-Strauss: Szomorú trópusok
Mándy Iván: Csutak és a szürke ló
Lomb Kató: Egy tolmács a világ körül
Száraz Miklós György: Lovak a ködben
Bächer Iván: Ruccanások
Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére
Ryszard Kapuściński: Utazások Hérodotosszal
Italo Calvino: Ha egy téli éjszakán egy utazó
Danilo Kiš: A holtak enciklopédiája
Raymond Queneau: Zazie a metrón
Christine Arnothy: A fogoly bíboros
Szerb Antal: A királyné nyaklánca
Lucius Annaeus Seneca: Erkölcsi levelek
Montaigne: Esszék
Hans Christian Andersen: Mesék és történetek felnőtteknek
Jules Verne: Nyolcvan nap alatt a Föld körül
Takeshi Kitano: Fiú
Vladimir Nabokov: Végzetes végjáték
Julian Barnes: Flaubert papagája
Laczkó Géza: Holdbéli Dávid csodálatos tapasztalatai a Földön
Antoine de Saint-Exupéry: The Little Prince
Leo F. Buscaglia: A szeretet
Latinovits Zoltán: Ködszurkáló
Latinovits Zoltán: Verset mondok
George Mikes: Tsi-Tsa és Tsai
Fazekas László (szerk.): Szerelmesek
Kosztolányi Dezső: Európai képeskönyv
Kennilworthy Whisp: Quidditch Through the Ages
Esterházy Péter: Hahn-Hahn grófnő pillantása
Tandori Dezső: Raszternyak
Márai Sándor: Istenek nyomában
Juhász Gyula: Orbán lelke
A romlás virágai
Dervla Murphy: Öszvérrel Etiópiában
Ifjabb Plinius: Levelek
Tahar Ben Jelloun: A rasszizmus, ahogy a lányomnak elmagyaráztam
Muriel Spark: Mr Robinson
Tom Snyder: Route 66 – Vízum nélkül
Gilbert Delahaye: Márti Meseországban
Raana Raas: Hazatérők
Tahir Shah: A kalifa háza
Kij Johnson: Kicune
Gustave Flaubert: Flaubert levelei
David Nicholls: Egy nap
López Valdizón: Virradat előtt
Göre Gábor: Bojgás az világba, mög más mindenféle
Guillermo Martínez: Luciana B. lassú halála
Fernando Pessoa: Ez az ősi szorongás
Fodor Miklós: Lényegretörő pszichológia – Magyarázatok az emberi viselkedésre
Paul Theroux: A vén patagóniai expressz
Major Mihály: Ganxsta Zolee
Bertha Bulcsu: Balatoni évtizedek
Tahir Shah: Kalandozások az Ezeregyéjszakában
John Green: Katherine a köbön
Patrick Rothfuss: A bölcs ember félelme
Osztovits Levente (szerk.): A játszma vége I.
Nacsinák Gergely András: Útra hullt gyümölcs
Agatha Christie: An Autobiography
Belényi Dániel: Útikalauz modern nomádoknak
Kádár Annamária: Mesepszichológia
Oliver Bowden: Assassin's Creed – Jelenések
Gyenge Zoltán (szerk.): Pszeudo Kierkegaard: A megfordult világ
Jay Mulvaney: Diana és Jackie
Justina Chen Headley: North of Beautiful – Iránytű Önmagamhoz
Majtényi György: Vezércsel
Fernando Pessoa: Daloskönyv
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké
Anoni Mara: Bűn vagy bűnhődés
Tiffany Reisz: A szirén
Francesca Ambrogetti – Sergio Rubin: Ferenc pápa
Jean-Paul Sartre: Nausea
Iren Nigg: Maga szavasítja helyeit az ember
Gayle Forman: Csak egy nap
Marcia Willett: A kert titkai
Szentpáli Janka: Budapestről Párisba
Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje
Jean Rouaud: Jeles férfiak
Nina George: Levendulaszoba
John Green: Papírvárosok
Jan Pol – David Fisher: Meg ne fogd a tehén farkát!
Nigel Barley: Az antropológia nem extrém sport
Katherine Webb: Ha eljő az éj
J. J. Abrams – Doug Dorst: S.
Mocsáry Béláné Fáy Mária: Keleti utazás: Egyiptom, Szentföld, India, Ceylon
Clara Bensen: Poggyász nélkül
Stephanie Perkins: Isla és a hepiend
Bodnár Gyula (szerk.): Pécs
Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá
A sárga ruhás lány: Hogyan lettem világutazó (és hogyan lehetsz te is)?
Verne Gyula: Thompson és Tsa Utazási Iroda
Kristof Magnusson: Használati utasítás Izlandhoz
Eileen Cook: Címlapsztori
Lucius Annaeus Seneca: Seneca leveleiből
V. Kulcsár Ildikó: Segítség, nyakunkon a családunk!
Louisa Thomsen Brits: Hygge
Ursula K. Le Guin: Valós és valótlan II.
Mathias Énard: Mesélj nekik csatákról, királyokról és elefántokról
Meik Wiking: Lykke
Michelle Obama: Így lettem
Elizabeth Archibald: Ask the Past
Michelle Richmond: A házassági szerződés
Michael Acton Smith: Belső csend
İskender Pala: A bánat cseppje
Ivo Andrić: Jelek az út mentén
Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt
Ransom Riggs: Napok térképe
Ken Liu (szerk.): Láthatatlan bolygók
Kötter Tamás: Nem kijárat
Meik Wiking: Az emlékteremtés művészete
Sylvia Bishop: Az éjszakai vonat titka
Richard Morgan: Légszomj
Elif Shafak: A szerelem 40 szabálya
Frédéric Martel: A Vatikán kínos titkai
Závada Pál: Wanderer
Barack Obama: Egy ígéret földje

Idézetek

jancsibohi P>!

Ha az ember tud olvasni, barátokra talál, ezer kalandot él át, és mindenhová elutazhat.

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: barát · kaland · olvasás · utazás
5 hozzászólás
polite_menace>!

Az utazások meglepő számú problémát képesek megoldani.

203. oldal

John Green: Katherine a köbön avagy a szerelem képlete

Kapcsolódó szócikkek: utazás
6 hozzászólás
Jeffi P>!

– Jaj, ne, Momo, ne az autópályán. Az autópálya azt jelenti: menj tovább, nincs semmi látnivaló. Azoknak a bolondoknak van, akik a leggyorsabban akarnak eljutni egyik ponttól a másikig. Mi nem geometriát tanulunk, hanem utazunk. Találj szép kis utakat, hogy mindent látni lehessen.

62. oldal

Kapcsolódó szócikkek: utazás
1 hozzászólás
Ujházi_Vivien>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     – Hát… jó utat – néztem a szemébe visszafojtott könnyekkel.
     – Kösz. Hívlak, ha odaértem.
     – Ne! Az átszállásnál hívj! – kértem.
     – Aludni fogsz.
     – Nem fogok – erősködtem – De ha igen, akkor felkelek.
     – Biztos?
     – Biztos – bólogattam. – És ne felejtsd el, mostantól családos ember vagy! – tettem hozzá komolyan, emlékeztetve őt, hogy összeköltözés előtt állunk, így meg ne próbáljon a távollétében, khm… ránézni másra. Cortez pedig átölelt és hosszasan megcsókolt a rakparton. Aztán még egyszer. A biztonság kedvéért megragadtam a dzsekije gallérját, és úgy kértem ráadást.
     – Párizsban találkozunk, roomie – szállt be a kocsiba mosolyogva, én meg intettem a nagypapájának, és vacogva néztem a távolodó autó után, a nyakamban lévő gyűrűt markolászva. Vajon mi az a „roomie"? Eh, angoltudás.

315. oldal, Június 11., hétfő, 8/2. (Ciceró, 2013)

Belle_Maundrell >!

Ne feledjük, a leghosszabb utazás is egyetlen apró lépéssel kezdődik!

259. oldal

Meik Wiking: Lykke A boldogság nyomában

Kapcsolódó szócikkek: utazás
1 hozzászólás
gesztenye63 P>!

[…] egyre csak Szent Pál mondata jár a fejében, amelyet most ért meg igazán: „hogy az ember megtanuljon imádkozni, tengerre kell szállnia”.

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ima · tenger · utazás
3 hozzászólás
Jesper_Olsen>!

Az utazás első szabálya: mindig hagyj valamit hátra magad után.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: utazás
3 hozzászólás
worsi P>!

– Miért kellene időt megtakarítaniuk?
– Hogy hamarabb odaérjenek.
– Mi a jó nekik abban, ha hamarabb odaérnek?
– Hamarabb el tudják intézni a dolgaikat, és aztán pihenhetnek.
– De ők nem akarják hamar elintézni a dolgaikat. Nekik pont az az elvük, hogy mindennek megadják a maga idejét, az utazásnak is, a dolgok elintézésének is. Mit nyernek azzal, ha bármit is siettetnek?
– Időt.
– Az idő az övék az utazás alatt is, az ügyintézés alatt is.
– De olyankor nem azt csinálják, amit szeretnének.
– Miért nem? Az utazás alatt lehet nézelődni, beszélgetni. Megállni is lehet. Tudod, nagyon sokan szeretnek szekéren utazni…
– Éppen ez az! Ezt nem lehet megérteni! Mint az őskorban!
– Míg te, aki mindig mindenhová rohansz, csinálsz magadnak egy csomó olyan szabadidőt, amit aztán nem tudsz semmilyen értelmes dologgal elütni. Így aztán sokszor arra használod a szabadidőt is, hogy dolgozz, vagy teljesen értelmetlen dolgokat találsz ki, amitől később rosszul érzed magad.
– Lehet aludni, olvasni…
– Ezt az utazás alatt is lehet.

184. oldal

Kapcsolódó szócikkek: idő · utazás
1 hozzászólás
negyvenketto P>!

Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek.
A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk – fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszak – fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte.
A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától.
Végül azonban az egyik lény így szólt: „Elegem van már ebből a kapaszkodásból. Bár a saját szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, hogy a folyó tudja, hová folyik. Hagyom hát, hadd sodorjon magával az áramlás, és vigyen, ahová akar. Ha továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az unalomba."
A többi lény kinevette, és azt mondták: „Te bolond! Engedd csak el magad, és az áramlás, amelyet oly nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág, és úgy szétmorzsol a köveken, hogy abba hamarabb belehalsz, mint az unalomba!"
De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe addig kapaszkodott, mire valóban rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és az áramlás a kövekhez vagdalta.
Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött, zúzódott.
Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább, és nem ismerték a sodródót, így kiáltottak fel: „Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi vagyunk, de ő repül! Íme a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson!"
És a sodródó így szólott: „Dehogy vagyok én Messiás, vagy akkor ti is azok vagytok. A folyónak telik kedve benne, hogy felemeljen bennünket, hogy szabaddá tegyen, ha van merszünk hozzá, hogy elengedjük, amibe kapaszkodtunk. Valódi tennivalónk az utazás, a nagy kaland."
De ők csak egyre azt kiáltozták: „Megváltó", és továbbra is görcsösen kapaszkodtak a kövekbe, és a következő pillanatban a sodródó eltűnt a szemük elől, ők pedig ott maradtak, és legendákat találtak ki maguknak holmi Megváltóról.

Richard Bach: Illúziók Egy vonakodó messiás kalandjai

Kapcsolódó szócikkek: folyó · Messiás · szabadság · utazás
Chöpp >!

Utazni!

Utazni! Hon-vesztegetve!
Lenni mindig egyre másnak,
gyökere-nincs lelked egyre
átadni a látomásnak!

Nem lenni a magadé se!
Menni folyvást, menni csak,
célt se tudva, cél felé se
irányítva vágyadat!

Utazás – csak így utazni.
Hogy már nem is vagy egyéb,
mint az útak álma. Annyi;
semmi más, csak föld meg ég.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: utazás
2 hozzászólás