utálat fogalom
Idézetek
– Apa is zsaru volt. Mindig is csodáltam, amiért segíteni tud az embereken. Az a naiv elképzelésem volt, hogy valamilyen nemes hivatást választottam magamnak. De tudod, mit? Az emberek nyolcvan százaléka gyűlöl minket. Gyűlölnek minket. Nem jövünk ki jól a társadalom többi tagjával, így csak a többi zsaruval tudunk elmenni szórakozni – akiket szintén ki nem állhat a társadalom. És akkor még itt van ez is, azok a mocskok, akik ilyeneket művelnek a másikkal. És az emberek minket gyűlölnek. Szerinted ennek van értelme. Mondj egy másik olyan foglalkozást, ahol ennyire megvetik az embert!
– Ügyvédek? – vetette fel Jude.
204. oldal
Ha azon kapom magam, hogy hibázok, leblokkol az agyam. Sírok, visítok, óriási hűhót csapok, és semmiről sem tudok tovább normálisan gondolkodni. Bármilyen apró is az a hiba, számomra létfontosságú, eget-földet rengető ügy. […]
… szinte képtelen vagyok kordában tartani az érzéseimet. Szökőárként zúdul rám a tény, hogy hibáztam. […] Csak annyit tudok, hogy ki kell keverednem ebből a helyzetből, mielőtt belefulladok. Bármit megteszek, hogy kiszabaduljak. Sírok, sikoltozom, hajigálok, még ütök is…
Végül nagy nehezen lecsillapodom, és ismét magamra találok. Akkor aztán nyomát sem látom a szökőár támadásának – csak azt a kárt, amelyet magam okoztam. Ennek láttán pedig utálom magamat. Egyszerűen utálom magamat.
63-64. oldal
Naoki Higashida: Hát ezért ugrálok 84% Egy fiú hangja az autizmus csöndjéből
Összeszorult a szívem a szenvedése láttán – de hogy hol ér véget az érte érzett őszinte aggodalmam, és hol kezdődött az önös érdekem, azt meg nem tudnám mondani: egyetlen szolga sem tudja, mik a szíve mozgatórugói.
A szeretet álarca mögül utáljuk a gazdánkat – vagy az utálat álarca mögül szeretjük?
171. oldal (Cartaphilus, 2010)
Megutálta, Esti Kornél egyszer csak megutált egy embert, egyik pillanatról a másikra szívből utálni kezdte, úúútálom, gondolom, Füst Milán hosszú ú-val használta a szót, én magát úúúgy úúútálom. Bár rossz kifejezés, hogy szívből, mert éppen hogy kevés érzelem volt ebben, inkább megvetés és lenézés keveredett benne, gyűlöletet nem talált magában ez alkalomból, igaz, eddig még soha senkit nem gyűlölt, amit nem tekintett erénynek, sőt inkább valamiféle hiányosságnak, mintha nem volna elég következetes, mintha maszatolna, ahelyett, hogy őszintén vállalná ember voltának korhadt korlátait.
Paulo Tomagónak hívták a férfit, az utáltat, és Esti vele együtt utálni kezdte a feleségét is, Carment, párban utálta őket, egyet fizet, kettőt kap. Esti szinte fürdött ebben az új, nevezzük mégis érzésnek, érzésben; úgy fürdött benne, mint Tejóban a durbincsok.
A durbincsok a puszta szépség végett vannak, a Tejo viszont úgy jön ide, hogy az csobogott az Esti kertje alatt. Nem is csobogott, annál nagyobb ez a folyó, jelentősebb, a kertek alatt suhant puhán tova. Vagy hát valahogy a tova és a csobogás közt vackolódott a tenger felé, összekötve Estit a végtelennel.
Akkorra már nyert ügye volt a Tejónak Estivel.
249-250. oldal, Esti Kornél - Tizedik fejezet, melyben A természet öle (Magvető, 2010)
– Hát alapvetően a szeretet és az utálat az agyban ugyanabba az áramkörbe tartozik, de az utálat a logikus gondolkodás áramkörét is beindítja. Ami azt jelenti, hogy amikor utálod a cuki szám, teljesen világosan gondolkozol, és nem úgy, mint amikor arra gondolsz, mennyire szeretlek, és közben egy halom irracionális érzelemtömeggé változol. Vagyis tulajdonképpen minden egyes idegszáladdal és áramköröddel szeretsz.
181. oldal