Uriel Benedict személy

    – Hogy tudod megjegyezni, hogy ki kicsoda?
    – Ugyan, könnyű: Trace, a tökös; Uriel, az ultra intelligens; Victor… ööö… vadítóan titokzatos.
    – Ez nem ért!
    Zoe csak vigyorgott, és folytatta: – Will, az 1000 wattos vigyor; Xav, az X-trém sportos; Yves pedig… rá nem találok szavakat. Zedet meghagyom neked. Ismered a dalt az oviból? – és ezzel dúdolni kezdett egy ismerős dallamot. – Ha a Benedict srácokkal szemléltetnék az oviban a betűket, mi lányok fényévekkel előbb megtanulnánk olvasni.

111-112. oldal, 10. fejezet (Manó Könyvek, 2012)

– Isten hozott a családomban – mondtam Urielnek. – Itt senki sem százas.
[…]
– Máris otthon érzem magam.

23. fejezet (Manó Könyvek, 2013)

    – Komolyan, heten vannak?
    Tina rádudált egy gyalogosra, majd odaintegetett neki.
    – Benedicték a következő sormintát követték: Trace, Uriel,Victor, Will, Xavier, Yves és Zed. Biztos így könnyebben megjegyezték a neveket, gondolom.

36. oldal - 4. fejezet (Manó Könyvek, 2012)

– Hosszas beszélgetéseket folytat a kutyánkkal. – Opal a homlokát ráncolta. – Sőt, nem vagyok benne biztos, hogy nem képzeli kutyának magát. Sokszor órákig képes eldobós-visszahozóst játszani.
– Az jó, ha elvan a kutyával, nem? – mondta Uriel kedvesen, és elkapta az ültében előre-hátra hintázó kisfiú által elhajított cumisüveget.
– Nem; úgy értem Brand azt szereti, ha mi dobunk el egy fadarabot, és ő hozhatja vissza; a kutyát a közelébe se engedi. Ráadásul szereti a dolgokat megcincálni a fogával; a nadrágszárak a kedvencei.
[…]
– Isten hozott a családomban – mondtam Urielnek. – Itt senki sem százas.

19-20. oldal, 1. fejezet

A helyes ösvény mindig ott van előtted.

144. oldal - 11. fejezet (Manó Könyvek, 2013)

142. oldal - 11. fejezet (Manó Könyvek, 2013)

– Sajnálom. Nem mintha nem nézne ki pazarul, de ennek a dolognak még a lélekfürkészi iránymutatással sincs semmi esélye.
Uriel csak pislogott a kategorikus visszautasítás hallatán.
– Hogyhogy? Nem kellene esetleg mégis megpróbálnunk a telepátiát?
Francie kedvesen megveregette a kezét.
– Higgyen nekem. Tudom.
– De hogy lehet ennyire biztos? Talán már meglelte a lélektársát?
– Nem.
– Hát akkor?
Francie a kávéjába kortyolt; szemei csillogtak a pohár pereme felett.
– Az én nagy találkozásomkor nem tartom valószínűnek, hogy az illető lány pont egy Armani-modellre hasonlít majd.
Hopplá; úgy tűnt, Opal nyomozása elsiklott néhány alapvető tény felett.
Sosem láttam még Urielt ennyire elvörösödni.
– Cikiii… – suttogtam.

30. oldal

    Hát, ezért volt, hogy még évek múlva is egy bizonyos esküvőt emlegetett mindenki Wrickenridge-ben.
    Az eskető pap percekig rémülten kapkodta a fejét, amikor arra a kérdésre, hogy ki adja át a mennyasszonyt, egyszerre öt tagbaszakadt pasi ordította, hogy „Én! Én! Én! Én! Én!”

312. oldal, 23. fejezet (Manó Könyvek, 2013)

– Nem gond. Az én hibám.
– Az.
Uriel zavartnak tűnt. Nyilván valami kedveset és megnyugtatót akart mondani, de ehelyett kitört belőle az igazság. Bizonyára ismét kicsúszott a képességem irányítása a kezemből.