Ulysses S. Grant személy

Thomas Berger: Kis Nagy Ember
Ernest Hemingway: Akiért a harang szól
Lénárd Sándor: Völgy a világ végén s más történetek
Margaret Walker: Szabadulás
Simor András (szerk.): Hispán-amerikai költők tára
Isaac Asimov: Fekete Özvegyek Klubja
Paul Johnson: Az amerikai nép története

Idézetek

Chöpp >!

A déli államok történészeinek munkáját megkönnyíti, hogy a jenkik valahogy szégyenkeznek a megnyert háború miatt. Minden jenki egy Grant, akiben megvan a hajlandóság arra, hogy visszaadja Lee-nek a kardját.

610-611. oldal A Nagy Medve a tengerbe fúl

Kapcsolódó szócikkek: Robert E. Lee · Ulysses S. Grant
SDániel P>!

Tudnivaló, hogy a Powder River tája vad vidék volt, nem lakták telepesek, aranyásók sem csellengtek arra. Sőt, az oda szökő indiánok egy jó része is ott született, de hát nem azt a területet jelölték ki számukra rezervátumnak.
Egyedül ez az utóbbi szempont volt a fontos a kormánynak, mert erre rá lehetett fogni, hogy törvénysértés. És az emberek unni kezdték a fennhéjázó vörösbőrűeket. Végtére is, a Függetlenségi Nyilatkozat százesztendős születésnapját ünnepelték, Philadelphiában megnyitották ennek örömére a Centenárium Kiállítást, amelyen olyan gépcsodák voltak láthatók, mint az írógép, a telefon meg a sokszorosító masina: hát hogy veszi ki magát, hogy egy ilyen nagy nemzettel dacolni merne egy maroknyi primitív népség, akik még a kereket sem bírták feltalálni! Grant elnök tehát rámondta az okét az ellenük tervezett hadjáratra. Korábban pedig próbált nyájasabban bánni az indiánokkal: megszervezte a kvékerek vezette Indián Hivatalt, de a dolog nem vált be, mert sokan gyávaságnak, az indiánok pedig egyenesen elmebajnak vélték a felebaráti szeretetet.

481. oldal, Huszonnegyedik fejezet - Caroline

Nazanszkij>!

Grant világos és erős erkölcsi érzékkel megáldott ember, azonkívül pedig első osztályú elme volt. Lehetett volna nagyszerű író, önéletrajza és levelei magukon viselik a kiemelkedő tehetség kézjegyét. Remek katona is volt, de önfegyelmének voltak végzetes fogyatékosságai. Egész felnőtt életében keményen küzdött az alkohol ördögével, és gyakran ő maradt alul. A mexikói háború után a polgári életben farmerként, mérnökként, hivatalnokként és pénzbeszedőként is kudarcot vallott. 1861-ben, harminckilenc évesen volt egy felesége, négy gyermeke, egy rossz állása és semmi becsülete – a legjobb úton volt afelé, hogy a város iszákosa legyen. A polgárháború kitörését örömmel üdvözölte, mert úgy látta, hogy az igazságért folyik majd a küzdelem. Az élete gyökeresen megváltozott. Egy szomszédja mondta: „…láttam, ahogy új erőre kap. Nem járt többé görnyedten, és homlokán hátratolta a kalapját, amolyan hetyke formán.” Rögtön kinevezték egy önkéntes alakulat ezredesévé, röviddel később pedig dandártábornokká léptették elő. Mutatósnak nem volt mondható. Alacsony emberke volt, egy hatalmas lovon ült ápolatlan, borzas szakállával, foga között cigaretta fityegett, fején lehajló karimájú kalap, a vállán egy közönséges katonakabát. Ám a tetteiben nem volt semmi slamposság.

480. oldal, 4. rész - "A majdnem választott nép" - A polgárháború, 1850-1870, Gettysburg: Milyen kár! Milyen kár! Istenem! MILYEN KÁR! (Akadémiai, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: Ulysses S. Grant
Amapola P>!

– Énekel – ismételte Davenheim. – Nos, nem egészen: dúdol. És mindig ugyanazt a dallamot.
– Milyen dallamot? Olyasmit, amit ismersz?
— Persze hogy ismerem. Mindenki ismeri. A Yankee Doodle-t.
Avalon nagy hévvel szólt közbe:
— Azt még Grant elnök is ismerte, pedig ő botfülű volt! Azt mondogatta, két dallamot tud eldúdolni: az egyik a Yankee Doodle, a másik nem az.

199. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ulysses S. Grant · Yankee Doodle
soksokx_Csilla>!

Nem- gondolta Robert Jordan –, most már ő sem akar felülni. Nyilván magától forog. Sokáig nem is ülhet rajta az ember. Halál a vége. Még jó, hogy idejében leszálltam, és szerencsésen túl vagyok az első két körön. A részegek és a gazfickók holtukig nem bírnak kiszabadulni e meddő forgásból. Csak forogjon. Nem, Grant tábornok, engem már nem csalogat a hintájuk!

Kapcsolódó szócikkek: Robert Jordan · Ulysses S. Grant
Nazanszkij>!

Rubén Darío: Óda az elnökhöz

J. Enrique Rodónak

Walt Whitman ritmusával vagy bibliás igékkel
kellene közelednem hozzád, erős Vadász,
te primitív modernség s egyszerű komplikáltság,
Washington, Franklin együtt, s Nimród mint ráadás,
vezére a hatalmas Egyesült Államoknak,
amely maholnap behatol
szabad Amerikánkba, hol még az ősi sarj él,
a Jézusát imádó és nyelvében spanyol.
Neked az élet robbanás, zaj,
a tempó haladást terem,
és azt hiszed, dollárjaiddal
új kort hozol a földre.
Nem!

Észak-Amerikátok hatalma nagy bizonnyal,
ha megrázkódik olykor, a rettegés vacog
végig az Andeseknek felhőbe nyúlt gerincén.
Oroszlán bődülése kiáltó szavatok.
Már Hugo mondta Grantnek: „Jó csillag néz le rátok”,
(az argentin nap éppen hogy tündökölni kezd
s Chile csillaga most kél…) van kincsetek tömérdek,
egy füst alatt imádtok Mammont és Herkulest,
s a könnyű hódításnak újra fényt derítve,
New Yorkban a Szabadság emel szövétneket.

De a mi Újvilágunk, hol a költői lant már
Nezahualkojotl korában zenghetett,
mely lábnyomát megőrzé Bacchusnak, a dicsőnek
s a púnnal egyidőben tanult betűvetést,
a menny boltját kutatta s ismerte jól a földrészt,
Atlantiszt, mely Platónnál oly tiszteletre készt,
amelyet a teremtés percétől fogva táplál
a fény, a tűz, az illat s az édes szerelem,
Moktezuma, az Inka pompás Amerikája,
ahol Kolumbusz sétált a buja réteken,
a római latinság izzó Amerikája,
Amerikánk, hol így szólt a büszke Guatemok:
„Nem fekszem rózsaágyon”, Amerikánk, a drága,
melynek gazdája Ámor s gigászi viharok,
tudjátok meg, ti germán-szemű barbárok, él még.
Él. Álmodik. Vonaglik. Szikrázik rá a nap.
Vigyázzatok az élő Latin-Amerikával,
hol a spanyol oroszlán kölyke erőre kap.
Az Égnek kéne harcba szállnia érted, Elnök,
melynek hatalma ellen nem használt puska még,
hogy vaskörmödbe kaphasd e földet és e népet.

S ha mindent kalkulálsz is, hiányzik egy: az Ég.

Gáspár Endre fordítása

Nazanszkij>!

– […] a háborúnak mostan vége van. Lincoln úr meghalt és eltemették…
– Mi? Az nem lehet!
– De biza, és Lee meg letette a fegyvert Grant előtt, még mielőtt Lincoln urat lelőtték.
– Ki lőtte le? A Konföderáció katonái?
– Nem, egy déli fehér ember lőtte le. Asztat halandzsálta valami külföldi nyelven, hogy Lincoln úr tirannus volt.
– Az mi?
– Asziszem, olyan zsarnokoskodó urat jelent, mint egy király.
– Uramisten, de szomorú! Asziszem, azér csinálhatta, mert Lincoln úr megpróbált segíteni a szegény niggereken.
– Aha, esztet mondta Zeke testvér is akkor, hogy Lincoln úr a színesek Mózese. Jól elbánt a vén Fáraóval!

267-268. oldal, II. "Látták vala szemeim az Úr jövetelének fényét" - A polgárháborús évek, 36. Mennydörgő hang... porfelhő (Kriterion, 1983)