Twitter fogalom

    Egyébként a mellettünk elhaladó diákok össze-összesúgtak, miközben minket, illetve engem néztek. Tény, hogy tegnap megjegyezték az arcom. Na, mindegy. Mivel pokoli hideg volt, mindannyian bementünk a portán, aztán az aulába lépve nem úsztuk meg Máday megjegyzéseit. Valahogy így hangzott: „Antai-Kelemen, tartsd magad távol az ablakoktól, vagy berácsoztatom őket” „Pósa és Bencze, örülnék, ha legalább annyi energiát szánnátok a tanulásra, mint egymásra. Gazdag tanárnő két nulla pontos dolgozatról számolt be.” „Felmayer, ha nem veszed le a Twitter-oldaladról a fényképem, én is felteszem a tiédet, de abban nem lesz köszönet!” „Matsuda, ha még egyszer meghallom, hogy telefonálsz órán, nem állok jót magamért.” „Nagy Zsolt, engedd el Karcsit! Még megfojtod!”

100. oldal, Január 27., csütörtök (Ciceró, 2012)

    Nagyapa az ajtó elé teszi a poggyászukat, és utánam jön a konyhába.
    – Will, te hallottál már erről a Twitterről? – tanulmányozza az orra hegyére tolt szemüvege mögül a mobilját.
    Nagyi rosszallóan csóválja a fejét.
    – Nagyapád beszerzett egy olyan intelligens telefont. Most éppen az elnökkel akar tvittelni.
    – Nem intelligens, hanem okostelefon – javítom ki. – És nem tvittel, hanem tweetel.

94-95. oldal, 6. fejezet

„Felmayer, ha nem veszed le a Twitter-oldaladról a fényképem, én is felteszem a tiédet, de abban nem lesz köszönet!”

100. oldal, Január 27., csütörtök (Ciceró, 2012)

A szorongást még a depressziónál is jobban súlyosbíthatja huszonegyedik századi életformánk. Világunk tárgyai és jelenségei.
    Okostelefonok. Reklámok (eszembe jut David Foster Wallace egyik nagyszerű sora: "Azt csinálta, ami minden reklám célja: szorongást keltett, amit vásárlással lehet enyhíteni.") Twitter-követők. Facebook-lájkok. Instagram. Információtúladagolás.

184. oldal

A multitasking is olyan csodálatos képesség, amellyel az egész állatvilágban csak az ember rendelkezik. Egyetlen más élőlény sem képes ennyi mindennel zsonglőrködni egyszerre. Láttak már fejhallgatóval zenét hallgató, közben Twitter-üzenetet író és füves cigit szívó gazellát? Nem hinném. Büszkék vagyunk arra, hogy egyszerre több mindent is el tudunk végezni, hencegünk, hogy mennyi tevékenységet tudunk belezsúfolni egyetlen másodpercbe, ám mindez nemcsak a jelen megélését gátolja, hanem kiégéshez is vezet.

33. oldal, Miért vagyunk agyonhajszoltak? - Multitasking (HVG Könyvek, 2016)

Ma élőben válaszolgatok a Twitteren feltett kérdésekre. Néha lelassul az internetkapcsolat, ezért lediktálom a válaszaimat Amikónak vagy más közönségszolgálati munkatársnak, ők pedig csaknem valós időben gépelik be a tweetjeimet. Válaszolok egy sor szokásos kérdésre az ételeinkről, az edzéseimről, a Földre nyíló kilátásról, amikor kérdés érkezik @POTUS44 felhasználótól – hoppá, ez Obama elnök!

Ezt írja: „Üdv, @StationCDRKelly, imádom a fotóit. Előfordul, hogy néha kinéz az ablakon, és megijed?”

Barátnőmmel meglepődünk azon, hogy az elnök figyelemmel kíséri a küldetésemet. Pillanatnyi gondolkodás után megkérem Amikót, hogy ezt gépelje be: „Én már semmitől sem ijedek meg, elnök úr, legfeljebb attól, hogy az amerikai elnök kérdez valamit tőlem a Twitteren.”

Nagyon jól sül el a váratlan, előre nem tervezett közjáték, amelynek sorai több ezer lájkot kapnak, és ugyancsak több ezren osztják meg őket. Nem sokkal később Buzz Aldrin is válaszol az elnöknek: „Ő 400 kilométerrel repül a Föld felett. Semmiség. Neil, Mike & én 384 ezer kilométert repültünk a Holdig. #Apollo11.
[…]
Csak a kérdezz-felelek után tudatosul bennem, hogy maga a holdra másodikként lépő asztronauta trollkodott bele abba a twitteres párbeszédbe, amelyet az amerikai elnökkel folytattam!

Amerikában tudjátok, hogy van ez? Ha valaki elmondja magáról, hogy zsidó és buzi, utána már akár az igazat is megírhatja Twitterjén.

421. oldal