Tulkas személy
Idézetek
A nagyokat ezek közül a szellemek közül a tündék valáknak nevezik, Arda Erőinek, s az emberek gyakran nevezték őket isteneknek. A valák királyai heten vannak, s heten vannak a királynőik is. S a nevük a következő a tündék nyelvén, amit Valinorban beszéltek, bár sok más más nevük is van Középfölde tündéinek a nyelvén, s megint sok más az emberek között. A királyok neve illendő sorrendben: Manwe, Ulmo, Aule, Orome, Mandos, Lórim és Tulkas; a királynők neve pedig: Varda, Yavanna, Nienna, Este, Vaire, Vána és Nessa. Melkort immár nem sorolják a valák közé, s a nevét nem ejtik ki a Földön.
28. oldal (2012, Európa)
Keveset törődik ő a múlttal vagy a jövővel, s ezért tanácsadóként nem sok hasznát venni, de hűséges barát. Nagy szeretettel viseltetik Manwë fia Fionwë iránt.
293. oldal, Quenta Silmarillion
J. R. R. Tolkien: Az elveszett út és más írások 86% Nyelvek és legendák A Gyűrűk Ura előtt
Elsőül érkezett Tulkász, nyűtt volt és porlepte, mert a síkon annyit senki nem rohangált, mint ő. Hétszer átjárta hosszán és háromszor széltén a hegyláncot, bozóton kúszott, sziklafalat mászott, hágókon szuszakolta át magát, lejtőkön lezúdult, de hiába dúlt-fúlt, nyomára Valinor rontójának csak nem akadt.
Erőben és bátorságban a legnagyobb Tulkas, akit Astaldónak, Vitéznek is neveznek. Ő érkezett utoljára Ardára, hogy segítse a valákat első csatáikban Melkor ellen. Kedveli a birkózást s az erő próbáit; nem jár paripán, mert gyorsabban fut minden lábon járó lénynél, s nem ismeri a faáradtságot. Haja és szakálla arany, a bőre vörös, s a keze a fegyvere. Nem sokat törődik múlttal és jövővel, s tanácsadóként nem sokat ér, ám igaz barát.
A hitvese Nessa, Orome húga, aki maga is friss és fürge lábú. Ő az őzeket szereti, akik mindenhol elkísérik a vadonban; bár Nessa gyorsabb náluk, suhan, akár a nyílvessző, s fürtjei közt a szél susog. A táncot kedveli, és Vakmarban a soha nem hervadó, zöld pázsiton táncol.
32. oldal (Európa, 2012)
Orome hatalmas úr. Ha gyöngébb is Tulkasnál, haragjában félelmetesebb; mert Tulkas mindenen kacag, akár mulat, akár csatázik, s még Melkor képébe is nevetett a tündék születése előtti csatákban. Orome szerette Középföldét, nem szívesen hagyta el, s utolsónak érkezett Valinorba; ám gyakorta visszatért keletre a hegyen át, s kísérőivel újra a dombokat meg a síkságokat járta. A szörnyeket meg az ádáz fenevadakat vadássza, ám kedveli a lovakat s a jó kutyákat; és szeret minden fát, ezért nevezik Aldaronnak, sinda nyelven pedig Tauronnak, az Erdők Urának. Lova, a Nahar, fehéren ragyog a napfényben, ezüstösen az éjszakában. Hatalmas kürtje a Valaróma, melynek olyan a hangja, akár a bíborszínű felkelő Nap vagy a felhőket hasító villám.
32. oldal (Európa, 2012)