tudati manipuláció fogalom

    A pszichológia és a pszichiátria feladata alapjaiban változik. A delphoi jósda „Ismerd meg önmagad!” felszólításától kezdve Freud pszichoanalitikus terápiájáig a pszichológia szerepe az volt, hogy felfedezzük az ént, megértsük az egyént, rábukkanjunk „az igazságra, amely szabaddá tesz”. Ma fennáll annak a veszélye, hogy a pszichiátria, a pszichológia és a pszichoanalízis az ember manipulálásának eszközévé válik. E területek szakértői elmondják, hogy néz ki a „normális” személy, és ennek megfelelően, mi nem stimmel velünk; módszereket találnak ki, melyek segítenek beilleszkedni, boldognak, normálisnak lenni. […] Az újságok, a rádió, a televízió örökös ismétlései végzik el a kondicionálás nagy részét. De a manipuláció csúcsteljesítménye a modern pszichológia. […] Számos kivétel van ez alól, a pszichiáterek, a pszichológusok és a pszichoanalitikusok körében, de egyre világosabban megkezdődött az a folyamat, amelynek következtében ezek a szakmák komoly veszélyt jelentenek az ember fejlődésére, és válnak gyakorlói a szórakozás, a fogyasztás és az én-vesztés új papjaivá, a manipuláció mestereivé, az elidegenedett személyiség szószólóivá.

155. oldal

Kibernetikus korunkban az individuum egyre inkább ki van téve a manipuláció hatásainak. Munkáját, vásárlását, szórakozását egyaránt reklámok, ideológiák, skinneri értelemben vett pozitív megerősítések befolyásolják. Az individuum elveszíti a társadalomban betöltött tevékeny, felelős szerepét, tökéletesen „alkalmazkodik”, egész életére megtanulja, hogy bármely cselekedet, gondolat vagy érzés, amely nem illeszkedik a dolgok általános rendjébe, súlyos hátrányokat okozhat neki: végeredményben tehát pontosan azzá válik, amit elvárnak tőle. Ha pedig mégis megpróbál önmaga lenni, akkor igen sokat kockáztat: rendőrállamokban a szabadságát, akár életét is, egyes demokratikus rendszerekben az előléptetését, esetleg az állását, de ami talán a legsúlyosabb: a társadalomtól való elszakadást, a kommunikáció nélküli teljes izolációt.

73. oldal

A kibernetikus kapitalizmus, a maga gigantikus méretű centralizált vállalataival, amelyek a dolgozók számára már nem csupán a szórakozást, de a kenyeret is képesek biztosítani, már olyan ellenőrzést valósít meg, amelynek alapja a pszichológiai manipuláció s az emberi természet mérnöki tervezése. Olyan emberre van már inkább szükség, aki fogékony és könnyen befolyásolható, nem pedig olyanra, akinek „ösztöneit” a hatalomtól való félelem igazgatja.

120-121. oldal

Az egyén fejlődésébe, milyenné alakulásában nem lehet kívülről beavatkozni. Az egyén fejlődése teljes egészében öntörvényű: élete során, az életet élve különböző problémákkal találja szembe magát. Ám csak azok a problémák jelentik valóban az egyén saját problémáit, amelyeket saját élete vet fel számára, bármilyenek legyenek is azok. Valóban saját magát csak ezekből a problémákból, illetve ezek saját megoldásából építheti fel. Semmilyen hozzá képest idegen (külső) problémafelvetés és problémamegoldás nem alakíthat ki saját ént. Vagyis egy ilyen külsőleg befolyásolt fejlődés eredményeként az ember nem lesz azonos önmagával. Bollnow szóhasználatával, az utóbbi csak nem sajátszerű, nem tulajdonképpeni létezés kialakulására vezethet. Az effajta pedagógiai cselekvés tehát csak pszeudo-személyiségeket hozhat létre, hiszen az egyént megfosztja attól a lehetőségtől, hogy saját maga lehessen, hogy önmagát megtalálhassa, minthogy önmaga keresését is tőle idegen (nem saját) irányba orientálja. Ezért nevezi Bollnow ezt a fajta nevelést manipulációnak, még élesebben bűntettnek.

91. oldal