!

Tristan Cole személy

Brittainy C. Cherry: Lebegés
!

Tristan

2 hozzászólás

Idézetek

>!
perpetua P

Amikor nevetett, mindig úgy éreztem, hogy elhalt lelkembe visszatért egy parányi élet.

132. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Elizabeth Baley · nevetés · Tristan Cole
>!
perpetua P

Imádni való érzés volt beleszeretni.

Kapcsolódó szócikkek: Elizabeth Baley · Tristan Cole
>!
perpetua P

Azt a levegőt lélegeztem be, amit ő kifújt, és ez a levegő olyan volt számomra, mint az orvosság.

Kapcsolódó szócikkek: Elizabeth Baley · Tristan Cole
>!
perpetua P

– Szeretlek – mondtam halkan.
Visszanézett rám, és még jobban kiszélesedett a mosolya.
Ő már tudta.

Kapcsolódó szócikkek: Elizabeth Baley · Tristan Cole
>!
perpetua P

Felkapott, újra megcsókolt, mélyen, szenvedélyesen és a csókjában minden benne volt. A szerelem, a boldogság és a remény. És ezúttal ő mondta azt, hogy igen

Kapcsolódó szócikkek: Elizabeth Baley · Tristan Cole
>!
perpetua P

Még álmában is tudta, hogy nélküle csak fájó lebegés lenne az életem.

Kapcsolódó szócikkek: Elizabeth Baley · Tristan Cole
Hirdetés
>!
perpetua P

Tristan csókja haragos volt, és szomorú. Bocsánatkérő és gyötrelmes. Nyers és valódi. Mint az enyém.

101. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csók · Elizabeth Baley · Tristan Cole
>!
krisztin1 P

– (…) a mamám már csak ilyen. Semmihez sem ért jobban, mint elcseszni valamit.
Tristan vállat vont. – Ahogy én látom, magával egész jó munkát végzett.
– Még akkor is, ha nem olvastatta el velem a Harry Pottert?
– Ha szerencsénk van, legközelebb egy varázslóval randizik.

Kapcsolódó szócikkek: Elizabeth Baley · Tristan Cole
>!
Törpillaa

– Minden megvan? – kérdezte Jamie, miközben a körmét rágcsálva álldogált a folyosón a szüleim házában. Kéken ragyogó őzikeszeme rám mosolygott, és eszembe juttatta: milyen szerencsés vagyok, hogy Jamie az enyém.
Odaléptem hozzá, átfogtam a vállát, és magamhoz vontam apró, törékeny testét.
– Aha. Minden. Eljött a pillanat, bébi.
Karját a nyakam köré fonta, és megcsókolt.
– Nagyon büszke vagyok rád!
Ránk! – helyesbítettem. Sokévi hiábavaló vágyakozás után életem álma, hogy a magam készítette, kézzel faragott bútorokat árusítani kezdjem, megvalósulni látszott. Apámmal, aki egyben a legjobb barátom és üzlettársam is volt, éppen New Yorkba indultunk a találkozóra azokkal az üzletemberekkel, akik komolyan fontolgatták, hogy üzleti kapcsolatba lépjenek velünk.
– Nélküled sehol sem lennék. És tessék – most itt van az esély, hogy megkapjuk mindazt, amiről eddig csak álmodtunk.
Jamie újra megcsókolt.
Nem tudtam, hogy ennyire lehet szeretni valakit.
– Mielőtt elmész, azt hiszem, tudnod kell, hogy Charlie tanítónője felhívott. A fiunk megint bajba keveredett az iskolában, ami nem csoda, ha abból indulunk ki, mennyire hasonlít az apjára.
Elvigyorodtam.
– Mit csinált már megint?
– Mrs. Harper szerint az egyik lány csúfolni kezdte a szemüvege miatt, mire Charlie azt mondta neki, hogy fulladjon meg, de lehetőleg egy varangyos békától, merthogy a lány pontosan úgy néz ki, mint egy varangy. Hallatlan, nem gondolod? Azt kívánni valakinek, hogy fulladjon meg egy békától!
– Charlie! – kiáltottam a nappali felé, mire a fiam, könyvvel a kezében, lustán kicammogott. Nem volt rajta a szemüvege. Nyilvánvaló volt, hogy a csúfolódás miatt nem viseli.
– Igen, apa?
– Tényleg azt mondtad egy lánynak, hogy fulladjon meg egy békától?
– Igen – felelte szenvtelenül. Ahhoz képest, hogy még csak nyolcéves volt, nemigen törődött azzal, hogy esetleg felbosszantja a szüleit.
– Kisöreg, ilyet nem mondunk senkinek.
– De hát pont úgy néz ki, mint egy nyavalyás varangy – mondta.
El kellett fordulnom, hogy ne lássa a nevetésemet.
– Gyere, ölelj meg, haver. – Szorosan körém fonta a karját.

Prológus. Tristan

Kapcsolódó szócikkek: Tristan Cole
>!
Törpillaa

– Ugye szót fogadsz anyának és a nagyinak, amíg távol leszek?
– Aha. Persze.
– És tedd fel a szemüvegedet, amikor olvasol.
– Még mit nem! Hülyén nézek ki benne.
Lehajoltam, és megpöcköltem az orrát. – A szemüveg férfiassá teszi az embert.
– Akkor te miért nem viselsz? – nyafogta.
– Azért – feleltem –, mert van, aki szemüveg nélkül is férfias. De te tedd csak fel a magadét. – Valamit dünnyögött, aztán folytatta az olvasást. Annak, hogy jobban szerette a könyveket, mint a videojátékokat, csak örülni tudtam. És bár az olvasás iránti szenvedélyét nyilvánvalóan a könyvtáros anyjától örökölte, szerettem volna azt hinni, hogy a sok történet, amit még magzat korában felolvastam neki, szintén hozzájárult a szenvedély kialakulásához.
– Mit terveztek mára? – kérdeztem Jamie-től.
– Délután elmegyünk a piacra. Az édesanyád virágot szeretne vásárolni. És lefogadom, hogy Charlie-nak is vesz majd valami haszontalanságot. Ja, és Zeusz szétrágta a kedvenc Nike cipődet. Megpróbálok keresni helyette egy másikat.
– Egek! Kinek az ötlete is volt, hogy kutyánk legyen?
Jamie felkacagott.
– A te hibád! Ami engem illet, egyáltalán nem akartam kutyát, de te nem tudtál nemet mondani Charlie-nak. Ebben pontosan olyan vagy, mint az anyád. – Ismét megcsókolt, aztán kihúzta és a kezembe nyomta a gurulós bőröndöm fogantyúját.
– Utazz jól, és váltsd valóra az álmainkat.
Mosolyogva a szájához érintettem a számat.
– Amikor hazajövök, megépítem neked az álomkönyvtáradat. Létrákkal meg mindennel. És aztán, valahol az Odüsszeia meg a Ne bántsátok a feketerigót között szeretkezem veled.
Jamie beszívta az alsó ajkát.
– Ezt vegyem ígéretnek?
– Naná.
– Hívj fel, mihelyst leszállt a gépetek, rendben?
Bólintottam, és csatlakoztam apámhoz, aki már a taxiban várt.
– Hé, Tristan! – kiáltott utánam Jamie, miközben betettem a csomagtartóba a poggyászomat. Charlie is ott állt mellette.
– Igen?
A kezükkel tölcsért formáltak a szájuk körül, és utánam kiáltották:
– SZERETÜNK!
Elmosolyodtam, és ugyanezt kiáltottam nekik.

Prológus. Tristan

Kapcsolódó szócikkek: könyv · könyvtáros · szemüveg · Tristan Cole