Trent Emerson személy

– Te pedig biztos Mia hercegnő vagy. Már sokat hallottam ám rólad.
Mia csücsörít, és egy egészen picit kijjebb hajol rejtekhelyéről.
– Tényleg?
Trent bólint.
– Nos, hallottam egy bizonyos Mia hercegnőről, aki szereti a jégkrémet. Az csakis te lehetsz, ugye?
Mia lassan bólint, majd odasúgja az anyjának:
– Hallottad ezt, anyu? Az emberek tudják, hogy hercegnő vagyok!
Mindenki elneveti magát.

108. oldal

Megragadom őt. Érzem őt. Szeretem őt.

22. fejezet

– Mert a megbocsátás képes gyógyítani.

206. oldal

Boldog vagyok. Boldog, hogy Trent itt van.
Vágyakozom. Ismét érezni akarom, ahogy a bőre az enyémhez ér, ahogy a karja védelmez, ahogy az ajka az enyémre tapad.
Szeretek. Bármi is történt köztünk, az valós volt. Tudom, hogy valós volt. És szeretem, amiért lehetővé tette, hogy ezt átéljem.
Remélek. Remélem, hogy valami gyönyörű kerekedhet ki ebből a tragikus történetből.
Félek. Félek, hogy nem így lesz.
Megbocsátok… Megbocsátok.

343. oldal

– Kérlek! Nem veszíthetlek el téged is! – nyögi ki a zokogás közepette.
Hát nem érti?
Már régen elveszített.

60. oldal

A somolygó képéből ítélve pontosan tudja, mit művel velem, mikor ilyen dolgokat mond. Ebben a pillanatban eldöntöm, hogy aligátor ide vagy oda, a közeljövőben be fogom törni az ajtaját.

166. oldal

– Én nem tenném a helyedben!
– Ó, tényleg?
(…)
– Azért, mert egy hűvös, nedves, alagsori mosókonyhában vagyunk, Miamiban. Az ijesztő nyolclábúak és mindenféle csúszómászók az ilyen helyeken szeretnek csak igazán elbújni.
Visszahúzom a kezem.
(…)
– Vicces. Úgy hallottam, kétlábú para-lények is szívesen időznek ilyen helyeken. Szatírnak nevezik őket. Igazi istencsapásai, mondhatnánk.
Erre mélyről jövő nevetéssel válaszol.
– Ügyes! Mi lenne, ha felállnál? – A szőr égnek mered a tarkómon a szavai hallatán. Van valami kifejezetten erotikus a hangszínében. Hallom, ahogy a fém elcsúszik a fémen, majd meg hozzáteszi: – Ennek a szatírnak van egy extra érméje.

27. oldal

– Nem gyűlöllek. Sosem lennek képes gyűlölni téged. Add oda nekem a szíved, Kacey. Én pedig mindent elfogadok, ami vele együtt jön.

245. oldal

– A következő nyolcvan évre! – mormolja, majd megdönti a poharát, és belekortyol.
– Nyolcvan? Istenem, milyen optimista vagy! Én úgy gondoltam, még kábé tíz évig elmész, aztán kénytelen leszek lecserélni téged egy fiatalabb modellre.
Lehajol, és szájon csókol. Érzem a pezsgő édes ízét a nyelvén.
– Sok sikert hozzá! Ugyanis nem megyek sehová.

282. oldal

– A női fehérneműt viszont igenis értékelem. Csak nem magamon.

198. oldal