Trabant tárgy

piros szerpentin nyomul
kunyhódtól az égbe
groteszk mint anyámnak
a trabant vezetése

GROTESZK - instead of netway, 50. oldal

Ma láttam egy ócska Trabant kocsit, DT (diplomácia) rendszámtáblával. Kié lehet ez? Az Albán Népköztársaság nagykövetéé?
Aztán láttam egy Mercedest, AA-0001 rendszámmal. Ez talán Szent Istváné.

133. oldal, III. kötet, 1978. május 15.

A kalandos és izgalmakkal teli élethez elég volt egy Trabant: soha nem tudta, odaér-e, ahova elindult.

78. oldal

Különben meg fogalmam sincs, mi az a KGST, de szerintem valami autógyártó-telep lehet, ahogy sorban hegesztik össze a Wartburgokat meg Trabantokat, így képzelem.

– Melyik autóval utaztok a Balatonra? A kicsi, büdös Trabanttal vagy a nagy és kényelmes Mercedesszel?
– Hát, te a kicsi és büdös Trabanttal és én a nagy, kényelmes Mercivel.

195. oldal

Ladó csak nézte a körbe-körbéző vonatot, s arra gondolt, hogy hiába, mindent későn kapunk. Mire elvégezzük az egyetemet, már nincs szükség jogászra, tanárra, alig találunk állást. Mire hatalmas erőfeszítéssel és szülői kölcsönökkel megszerezzük az első parányi lakást, már kicsi, mert jön a gyerek. Mire szert teszünk egy használt Trabantra, már nem lehet autózni, mert nincs parkolóhely, nem lehet leruccani hétvégére a Balatonra, mert olyan drága a benzin (egyébként sem érdemes, a tó vize szennyezett, a strandok túlzsúfoltak), és olyan drága a lakbér, a távfűtés meg a villanyszámla is, hogy alig tudjuk kifizetni, így aztán amikor nagy nehezen sikerül nagyobbra cserélnünk a lakást, fontolgatjuk, ne költözzünk-e mégis egy kisebbe, ahol a kevés hellyel arányos a rezsi. Napról napra élünk, mint a legyek, nem számíthatunk csodára, mert csodák sincsenek manapság. És mire végül olyan anyagi helyzetbe kerülünk, hogy többé nincsenek mindennapi gondjaink, már késő, minden elromlott körülöttünk, a házasság, a levegő, az ország, a világ, vének vagyunk, kopaszok, aztán impotensek, betegek, halottak.

177-178. oldal

[…] alacsonyan szállok,
mint a Trabant füstje

9. oldal, Alkati különbség (részlet)

Kristóf sportot űzött az állatok speciális szállításából. Volt régen egy szamara, amit Tahiból Szentendrére akart elvinni, de csak egy nyitott tetejű trabantja volt, aminek persze ő vágta le a tetejét. Se rendszám, se papírok. Négy kereke volt és ment, ennyi. Fogta a régi szamarat, kivette az anyósülést, beültette a helyére, és ültében odakötözte, kendőt kötött a fejére és elindultak. A rendőr megállította Szentendre előtt. Meg akarta büntetni, hogy így nem lehet állatot szállítani, meg a csonka kocsival is voltak bajok, de Kristóf kimagyarázta, hogy az anyósát hozza Tahiból.

81. oldal

… ahogy ott a vajszínű Trabantban feszített az Arthur bácsi az őszülő halántékával, meg ahogy kikönyökölt a letekert ablakon ott a vezetőülésen, hát tényleg olyan gyönyörű volt, hogy mindenki megnézte egész Sopronban….
… , és semmi pénzért le nem mondott volna a Trabantjáról, mert ezt a típust tartotta a modern kor egyedülálló csodájának.

p.: 131 (Palatinus, 2006)