Tóth Viki személy

     Kinga üzenete: Na. Szóval. Mit művelsz?
     Reni üzenete: Zenét hallgatok és netezek.
     Kinga üzenete: És őszintén?
     Reni üzenete: :) Oké, Oasist hallgatok és sírdogálok Viki Facebook-oldalán.
     Kinga üzenete: Szánalmas vagy.

Viki bakancsba tűrt csőfarmert viselt mintás pólóval és menő dzsekivel, haja a vállára omlott, szemfestéke kifogástalanul füstös, és kiegészítőként Cortezt ölelte át. Mint punk Barbie és deszkás Ken. Gyönyörű összkép, én meg majd megkeresem valahol az egómat. (…) Ahogy Kinga odaszökkent, Olivér felkapta, erősen megölelte, és még meg is pörgette. Idilli jelenet. Lovas Barbie és lovas Ken. Ja, és ha már itt tartunk, Dorián egymagában lézengett a közönség között, amikor pedig meglátott minket, céltudatosan felénk (illetve Virág felé) indult. (…) Ahogy néztem a két fekete ruhás, halálfejes kiegészítőkkel teleaggatott alakot, megállapítottam, hogy kétségtelenül ők emó Barbie és emó Ken. Klassz.
(…)
     – Sziasztok – köszöntem kissé csalódottan, mert Ricsi nem egyedül érkezett. Edina szorongatta a kezét folyamatosan. Elnéztem őket, Ricsi a saját, laza stílusában, földre lógó, letaposott farmer, bő póló, kapucnis pulcsi. Edina csinos csizmában, kardigánban és szoknyában. Hm. Pláza Barbie és raszta Ken. ☺

    Arnold a bőrkabátja zsebébe dugta a kezét és időnként fel-felpillantott. Én törökülésben ültem, megigazítottam a sálam, hogy nehogy megfázzak, aztán a tiszta égboltot figyeltem. Virág pedig unottan a nyakában lógó távcső zsinórját birizgálta. ☺ Jó, lehet, hogy mi nem vagyunk túl menők, meg hogy péntek este minden normális diák valami trendi programot választ. Viszont akkor, ott, úgy éreztem, hogy nem szívesen lennék máshol. Mert igenis jó poén a barátokkal csillaghullást várni. Az is lehet jó program. Csak aztán eszembe jutott Cortez. Hogy vajon ha nincs Viki, akkor eljött volna? Hogy ő egyáltalán olyan fiú, aki nézne velem csillaghullást vagy egyszerűen kiröhög? Pedig ma úgy tűnt, hogy érdekli, mert ő nem nevetett, szóval lehet, hogy ő is nézne csillaghullást, így agyaltam, amikor megláttam az elsőt. És azonnal kívántam, gondolkodás nélkül.

     – Amúgy is – copfozta össze a haját Kinga durva mozdulatokkal. – Cortez teljesen jól elvan Viktóriával, bár érthetetlen számomra, hogy mit eszik ezen a nagyképű, röhejes, primitív lányon, de hát ő tudja.
    Csodálkozva néztem Kingára. Jó, ő soha nem kedvel senkit, de az, hogy Vikire ennyire be lenne rágva, az nekem új.
     – Pfff. Viki. Láttátok, hogy milyen igénytelen? Lepattogzott, fekete körömlakk – húzta a száját Edina. Csodás, helyben vagyunk. Lányok, akik kibeszélnek valakit a tesiöltözőben.

    Szinte elájultam, annyira odavoltam a dologtól, hogy Cortez megnézett a neten, sőt tetszett is neki! Ez most akkor azt jelenti, hogy szeret? Hogy szakít Vikivel és velem akar járni? Hogy örökké együtt leszünk, és majd elvesz feleségül? Vagy reálisabban, semmi ilyesmiről nincs szó, egyszerűen csekkolta a neki küldött videót. ☹

    Suli után Dave a lépcsőnél várt, én meg elköszöntem Arnoldtól, és odamentem a többiekhez. Viki kapucnis pulcsiban állt a társaság középpontjaként, és valamit nagyon mesélt.
     – Mehetünk? – kérdeztem Dave-et, és begomboltam az esőkabátom.
     – Várj, még ezt a sztorit megvárom. Úgysincs még itt apu – közölte, én meg kínosan ácsorogtam mellette, és hallgattam. Viki azt magyarázta, hogy a buszon valami „nyanya” le akart ülni, de ő nem adta át a helyet, az meg rászólt, és akkor megunta, felállt és jól félrelökte. A többiek mind jót derültek, főleg Viki előadásmódján, én meg lehajtott fejjel néztem a pocsolyát, aminek a felszíne hullámzott az apró esőcseppektől.
     – Ez baromi vicces, nem? – lökött meg Zsolti, várva, hogy akkor most nevessek velük. Összenéztem Virággal, aki Ricsi robogóján ült, és a fiúra várt , aki még nem jött ki.
     – Nem – feleltem őszintén. Egy pillanat alatt lehervadt a mosoly mindenki arcáról, Viki pedig hitetlenül meredt rám. Nem mindegy? Már úgysem leszünk soha barátnők.
     – Mer'? – kérdezte intelligensen.
     – Mert szerintem nem poén idős embereket lökdösni a buszon. Ráadásul tekintettel lehetnél Cortezre, akinek a nagymamája nemrég kapott szélütést – mondtam egyszerűen, mire a többiek a fejüket csóválva néztek maguk elé.
     – Tényleg – húzta el a száját Dave. A fergeteges poénból pillanatok alatt kínos csend lett, Viki pedig gyilkos tekintettel méregetett.

    Apu elköszönt az összegyűlt tömegtől, aztán visszaült mellém. A szélvédő üvegén át pislogás nélkül néztem, ahogy Ricsi vadul gesztikulálva, a kezével mutogatva magyaráz a többieknek, aztán a mellette álló Cortezre tévedt a tekintetem. Ő is nézett, én is néztem őt. Szavak nélkül, minden nélkül, csak bámultuk egymást, aztán… aztán odaugrált hozzá Viki, és a nyakába ugrott. Úgy éreztem, megszakad a szívem, és azonnal könnybe lábadt a szemem. Lehajtottam a fejem és az ölembe ejtett kezemet tanulmányoztam, remélve, hogy minél előbb elmegyünk onnan. Apu az út további részén néma csendben hallgatta a szipogásom, egy szót sem szólt. Örökkévalóságnak tűnt, mire hazaértünk, és bár egész este erre a pillanatra vártam, most már annyira nem akartam kiszállni. De muszáj volt.

     – (…) És én meg egyedül vagyok.
     – Értem. Tehát Virág és Dorián, Kinga és Olivér, Cortez és ez a bizonyos Viki… – töprengett anyu.
     – Igen, a tökéletes párok – nevettem kínosan.
     – És szerinted nem lehetséges, hogy a te tökéletes kis barátod valahol a közelben van?
     – Nekem nincs ilyenem.
     – Ha nagyon belegondolsz, akkor sincs? – mosolygott anyu.
     – Nincs. Megyek, felnézek a netre – álltam fel nagyon-nagyon gondterhelten.