Torvald Helmer személy
Idézetek
Úgy értem, hogy papa kezéből a tiédbe kerültem. Itt te mindent a magad ízlése szerint rendeztél be, s így nekem ugyanaz lett az ízlésem, ami neked, vagy legalább úgy tettem, nem is tudom igazán… úgy gondolom, mindkettő igaz; hol az egyik, hol a másik. De ahogy most nézem, mintha úgy éltem volna itt, mint egy szegény ember, aki csak a betevő falatját keresi meg. Abból éltem, hogy mókáztam neked, Torvald. De hát te így akartad. Te és a papa nagy bűnt követtetek el ellenem. Ti vagytok a hibásak benne, hogy semmi sem lett belőlem.
85. oldal
Helmer: Ó, te elvakult, tapasztalatlan teremtés.
Nóra: Azon kell lennem, hogy tapasztalatokat szerezzek, Torvald.
Helmer: Elhagyni az otthonod, a férjed, a gyermekeidet! Nem gondolsz rá, az emberek mit mondanak?
Nóra: Erre nem lehetek tekintettel. Én csak azt tudom, hogy erre van szükségem.
Helmer: Ez vérlázító! Meg tudnád tagadni legszentebb kötelességeidet?
Nóra: Mit tartasz te az én legszentebb kötelességeimnek?
Helmer: S ezt én mondjam meg! Nincsenek kötelességeid a férjeddel, gyermekeiddel szemben?
Nóra: Más ugyanilyen szent kötelességeim is vannak.
Helmer: Nincsenek… Miféle kötelességek volnának azok?
Nóra: A kötelességeim önmagammal szemben.
Helmer: Legelsősorban is feleség s anya vagy.
Nóra: Nem hiszem többé. Azt hiszem, hogy legelsősorban ember vagyok, éppen úgy, mint te – vagy mindenesetre meg kell kísérelnem, hogy az legyek.[…]
Nóra: …Azt hiszem, hogy legelsősorban ember vagyok, éppen úgy, mint te – vagy mindenesetre meg kell kísérelnem, hogy az legyek. Jól tudom, hogy a legtöbben neked adnak igazat, Torvald; valami olyasmi van a könyvekben is. De én nem törődhetek vele tovább, hogy a többség mit mond, s mi van a könyvekben. Magamnak kell a dolgokat átgondolnom, s tisztába jönnöm velük.
93. oldal
Helmer: Tudod-e, néha azt kívánom, Nóra, bár függne a fejed fölött valami veszély, hogy az életemet, véremet, mindent föláldozhatnék érted.
De azt hiszed, kevésbé vagy kedves nekem, mert nem tudsz önállóan cselekedni? Nem, nem; támaszkodj csak rám; én majd vezetlek, tanácsot adok. Nem volnék férfi, ha épp az asszonyi gyámoltalanságod kétszeresen vonzóvá nem tenne a szememben.
83. oldal
Helmer og Nora, pleier vi å si om ektefellene Torvald Helmer og Nora Helmer; i stykkets dramatis personae står det «advokat Helmer» og «Nora, hans hustru». Et dukkehjem utkom i 1879, og skikken med at mannen omtales med etternavn og kvinnen med fornavn, har nesten forsvunnet, men ikke helt. Fremdeles har vi en tendens til å overbruke fornavn på kvinner, også på gatefronten.
22. oldal, 1. Kvinner og menn i Oslos gater (Cappelen Damm, 2022)
Marta Breen – Helene Uri – Hilde Østby: Kvinnenes by En feministisk guide til Oslo
| → |
|---|