Törökország helyszín

Ivo Andrić: Híd a Drinán
Polcz Alaine: Ideje az öregségnek
Orhan Pamuk: Isztambul
Graham Greene: Utazások nagynénémmel
William Gibson: Neurománc
Jókai Mór: A kétszarvú ember
Noam Chomsky: Hatalom és terror
Geraldine Brooks: A vágy kilenc része
John Berger: G.
Bolesław Prus: A bábu
Deborah Moggach: Tulipánláz
Mati Unt: Őszi kavargás
Magyar Larousse enciklopédia I-III.
John Keegan: Az első világháború
Christiane Bird: Ezer lázadás, ezer sóhaj
Spánn Gábor: Harmat – cseppek
Lénárd Sándor: Családtörténeteim
Ernest Hemingway: Vándorünnep / Tavaszi zuhatag / Az ötödik hadoszlop / Cikkek, vallomások
Zrínyi Miklós – Benedek Elek: Szigeti veszedelem
Larry Gonick: A modern világ képregényes története 2. – A Bastille ostromától az iraki háborúig
Alekszandr Szolzsenyicin: Együtt
Maria Dąbrowska: Éjjelek és nappalok I-II.
Mikes Kelemen: Mikes Kelemen törökországi levelei
Lackfi János: Milyenek MÉG a magyarok?
Jókai Mór: Elbeszélések
Rita Falk: Télikrumpligombóc
Elif Shafak: Éva három lánya
Meik Wiking: Lykke
Steven Levitsky – Daniel Ziblatt: How Democracies Die
Karan Bajaj: A kereső
Nikolaos van Dam: Szíria – Egy nemzet romokban
Tokody Gyula: Németország és a Magyarországi Tanácsköztársaság
Rita Falk: Sertésfej al dente
Ivo Andrić: Jelek az út mentén

Idézetek

nemleh>!

Magyarország élből humoros ország, hiszen lakói mind egy szálig éhesek (hungry), körülbelül úgy, ahogy Törökországot (Turkey) is nyilvánvalóan csupa pulyka (turkey) lakja.

45. oldal, Magyar nyelv és nyomdafesték

Kapcsolódó szócikkek: Magyarország · Törökország
Belle_Maundrell>!

Isztambul, Törökország: Mivel meg akarják menteni a kóbor kutyákat a koplalástól, a Pugedon nevű török cég olyan automatát szerkesztett, amely üres palackokért cserébe kutyaeledelt ad ki. Ha az ember bedob egy palackot a masina tetején, alul már veheti is ki a kutyatápot. Az okos hulladékhasznosító automaták működése egy fillérjébe sem kerül a városnak, s a visszaváltott palackok fedezik a kutyaeledel árát.

270-271. oldal

Meik Wiking: Lykke A boldogság nyomában

Kapcsolódó szócikkek: Isztambul · Törökország
Nazanszkij >!

– Nem lesz háború.
– Hát akkor Ausztria minek fegyverkezik?
– A hatvan millió forintra gondolsz? Be akarja kebelezni Boszniát és Hercegovinát.
Ignacy úr szembogara kitágul.
– Ausztria akarja bekebelezni? – kérdezte. – De minek?
– Minek? – nevetett Wokulski. – Azért, mert Törökország nem akadályozhatja meg benne.
– És Anglia?
– Anglia megkapja az ellenértéket.
– Törökország rovására?
– Természetesen, mindig így van, ha két erős összevész, akkor mindig a harmadik, a gyenge húzza a rövidebbet.
– És az igazság? – kiáltotta Ignacy.
– Az igazság az, hogy az erősek növekednek és szaporodnak, a gyengék meg elpusztulnak. Ha nem így volna, a világ valóságos aggokházává változna, ez pedig igazán nem lenne igazság.

I. kötet, 4. Hazatérés, 37-38. oldal, Kriterion Könyvkiadó, București, 1988

Kapcsolódó szócikkek: Anglia · Ausztria · Bosznia-Hercegovina · Törökország
bfg3 P>!

Midőn a Megváltót kérdezék tanítványai: vajon e vakonszülött azért bünhődik-e, mert maga vétkezett, avagy szülői bűneért? felele nekik a Mester: „sem a maga, sem a más vétkeért, hanem azért szereztetett ez, hogy az Isten neve dicsőittessék”.

Miért szenved csapást csapásra a szomszéd országok beteg embere? mostani, vagy elmúlt vétségeért-e?

Azért, hogy az Úr neve dicsőittessék s tanulják meg a nyitott könyvből emberek és nemzetek, hogy aki vért vet, döghalált arat…

Kurbán bég

Kapcsolódó szócikkek: Törökország
Fumax_Gemini KU>!

A monszunnal együtt új látogatók is érkeztek. Egy portugál pár, akik tizennyolc hónapot töltöttek azzal, hogy végigbiciklizték Portugáliát, Spanyolországot, Franciaországot, Olaszországot, Horvátországot, Bulgáriát, Törökországot, Iránt, Pakisztánt és most elértek Indiába. Végül felismerték, hogy mennyire hiábavaló az újabb és újabb látnivalók űzése, letettek arról, hogy továbbmenjenek Nepálba, eladták a biciklijeiket Indiában és egy sokkal veszélyesebb utazásba kezdtek: befelé néztek.

Két hétig bírták.

Karan Bajaj: A kereső Az elégedetlenek jógája

SteelCurtain>!

Miért ajánl föl csapatokat Törökország? Ha emlékszünk, ez az ország kínált fel elsőként Afganisztánba küldendő katonákat az USA-nak, és meg is magyarázták, hogy miért. Hálából – mert az Egyesült Államok az egyetlen olyan ország, amely hajlandó volt aktív támogatást nyújtani az általuk az utóbbi években Délkelet-Törökországban elkövetett, szörnyűséges terrorista rémtettekhez.
S ez korántsem lezárt történet. Még ma is ugyanaz folyik. A legszörnyűbb gaztettek némelyikét az 1990-es években követték el, sokkal súlyosabbakat, mint amilyenekkel Koszovóban Milosevicset vádolták meg, az emlékezetes NATO-bombázások előtt.
Ezeket éppen akkoriban követték el Délkelet-Törökországban, körülbelül a népesség negyede, a kurdok ellen, akiket rettenetesen elnyomnak. Sok millió kurdot űztek el otthonukból, falvak ezreit rombolták le, valószínűleg tízezreket gyilkoltak meg, mindenféle barbár kínzások fordulnak elő.
Ehhez Clinton sózta rájuk a fegyvereket. Törökország lett a világ legnagyobb fegyver importőre, nem számítva Izraelt és Egyiptomot, amelyek más kategóriába tartoznak. És a törökök végtelenül hálásak, hogy az Egyesült Államok hajlandó volt segíteni nekik a tömegeket érintő állami terror végrehajtásában. S viszonzásként most ők is részt vesznek a „terror elleni háborúban”. Az a tény, hogy a nyugati értelmiség látja ezt, és nem emeli fel a hangját, nagyon szomorú bizonyítványt állít ki a tanult emberek fegyelmezettségéről.

Noam Chomsky: Hatalom és terror Előadások és interjúk 9/11 után

Kapcsolódó szócikkek: Slobodan Milošević · Törökország
StJust I>!

Törökországban sokkal komolyabban veszik a politikát, mint nálunk otthon. Csak nemrégiben történt, hogy kivégeztek egy miniszterelnököt: mi álmodunk róla, ők cselekszenek is.

Kapcsolódó szócikkek: Törökország
Sli P>!

De azt elhiszi-é kéd, hogy nehezen szokhatom ehez az országhoz? Való, a törökök bennünket szeretnek, semmi fogyatkozásunk nincsen, senkinek semmi bántódása nincsen, de az idegen nemzetnek nehéz itt, mert semmi ismeretséget, barátságot nem tehet. Ez a nemzet a keresztényt nem utálja, de megveti. Azt nem kell várni, hogy valaki a házához hijjon bennünket. Bizony nincsen is az a nagyravágyódásom, hogy valaki magához hijjon; mert ugyanis miért? ott ád egy pipa dohányt, egy findsa kávét, azután, egy-két szó után, a hosszú hallgatás; mikor pedig a füstölőt előhozzák, már az arra való, hogy el kell vakarodni a háztól. Azt ugyan talán meg lehetne kérdezni a gazdától, hogy: mint vannak a kéd gyermekei? – de azt kérdezni, hogy: mint vagyon a kéd felesége? azt nem jovallom senkinek, mert botokkal kisérnék ki a házból. Itt a gazdasszonyról nem is kell emlékezni, mintha asszony sem volna a világon.

5-6. oldal, IV. (Lampel, 1905)

Kapcsolódó szócikkek: török · Törökország
ppeva P>!

Az őrmester csupán kitárja a karját, vállat von, száját összeszorítja, szemét lehunyja, úgyhogy arca ravasz és udvarias kifejezést kap, mozdulatlan, vak és süket kifejezést, amilyent csak ősi és megrothadt közigazgatás hosszú szolgálatában lehet szerezni, amelyben a diszkréció már rég lelketlenséggé változott, az engedelmesség pedig gyávasággá. A fehér, íratlan papiros csupa szókimondás ennek az arcnak néma óvatosságához képest. S nyomban utána a császár embere kinyitja szemét, leengedi kezét, kisimítja arcát, és ismét magára veszi azt a biztos, mosolygós állandó derűt, amelyben a bécsi jóindulat és a török udvariasság úgy találkozik és keveredik össze, mint kétfajta víz.

252. oldal

Ivo Andrić: Híd a Drinán Višegradi krónika

Nazanszkij >!

Egy trebinjei földink már gyerekként elkerült a szüleivel Törökországba. Nyolcéves volt. Negyvenöt év után hazalátogatott. Kicsit lassabban beszélt a megszokottnál, kereste a szavakat, de szép, régies trebinjei nyelvjárásban beszélte el a benyomásait. Azt mondta, hogy minden ismerősnek, megszokottnak tűnt neki Trebinjében, mintha soha el se ment volna. Csak minden kisebb és alacsonyabb lett. A régi, egyemeletes általános iskolát olyan kicsinek látta, hogy „át tudta volna ugrani”, pedig első osztályos korában égig érőnek tűnt neki, „leesett a fejéről a fez, amikor fölnézett a tetejére”.
A legfurcsábbat a zöld Trebisnjica folyóval kapcsolatban mesélte. A folyó a híd mellett, a város végén kiszélesedik és egy kis öblöt alkot, melynek vize csöndes, tiszta. Ebben a vízmosásban közepes nagyságú halak lebegtek megkövülve. Ugyanolyanok voltak, mint gyerekkorában, mintha az imént látta volna őket utoljára. Úgy tűnt, mintha azóta egy csepp víz se folyt volna le a folyón, és a halak fikarcnyit sem nőttek, sőt el sem mozdultak onnan. És minden egyéb is ugyanolyan maradt.

323. oldal, III. Képek, tájak, hangulatok (Forum, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: Törökország · Trebinje