Töoh Jün-ling személy
Idézetek
A pázsit közepén két márványszobor emelkedett saját talapzatán, egymással szemben. Első pillantásra azonosnak tűntek egészen a talapzatra omló köntösük ráncaiig. […] – A jobb oldali Mnémoszüné. Hallottál már róla?
– Az Emlékezet istennője – feleltem. – És kicsoda a másik?
– Az ikertestvére, természetesen. A Feledés istennője.
Magnusra pillantottam, azon tűnődve, vajon ugratni akar-e.
– Nem emlékszem ilyen istennőre.
– Ó, hát nem épp ez a tény bizonyítja a létezését? – Magnus elvigyorodott. – Alkalmasint mégis létezik, csak épp arról van szó, hogy elfeledkeztünk róla.
– Na, és mi lenne a neve?
A férfi vállat vont, üres tenyerét mutatva felém.
– Látod, már a nevére sem emlékszünk.
56. oldal, 3. fejezet (Tarandus, 2014)
Esteledik. A dombok felett alacsonyan megülő ködön narancsszínű fény izzik át, mintha a fák kaptak volna lángra. Denevérek özönlenek elő a domboldalakat át- meg átlyuggató több száz barlangból. Elnézem, ahogy habozás nélkül belevetik magukat a ködbe, vakon bízva abban a visszhangokból és csendből álló közegben, amelyben repülnek.
Hát nem ilyenek vagyunk-e mindnyájan, tűnődöm, amint a kimondott szavak közötti csöndet értelmezve evickélünk át az életen, s emlékezetünk visszhangjait elemezve próbáljuk feltérképezni a terepet, hogy megleljük utunkat a köröttünk lévő világban?
442. oldal, Huszonharmadik fejezet (Tarandus, 2014)
Ha majd elveszítem abbéli képességemet, hogy kommunikáljak a külvilággal, az emlékeimen kívül semmi sem marad számomra. Emlékeim pedig olyanok lesznek, mint a fövenytorlasz, amelyet az emelkedő dagály elvág a parttól. Idővel azután az emlékek teljesen elmerülnek, és elérhetetlenné válnak. A kilátás elborzaszt. Hiszen mi egy emberi lény emlékek nélkül? Világok között csapdába esett kísértet önazonosság nélkül, jövő és múlt nélkül.
41. oldal, Második fejezet (Tarandus, 2014)
Én azért úgy gondolom, hogy lassan, de biztosan a szilaj szív is elcsitul, s csakhamar eljut a csendnek és békességnek abba az állapotába, amely felé harsányan dobogva egész életében törekedett.
476. oldal, Huszonhatodik fejezet (Tarandus, 2014)
A Töoh a vezetéknevem, vagyis a családom neve. Ahogyan az életben, itt is a család az első. Mindig erre tanítottak. Soha nem változtattam meg a neveim sorrendjét, még akkor sem, amikor Angliában tanultam, és sosem vettem fel angol nevet, csak hogy megkönnyítsem mások dolgát.
45. oldal, Harmadik fejezet (Tarandus, 2014)
– Mit jelent az, hogy Jün-ling?
– Felhőerdő.
Ezen eltűnődött egy pillanatig.
– Gyönyörű név. Japánul úgy hangzana a neve, hogy…
– Tudom, hogy hangzana.
70-71. oldal, Negyedik fejezet (Tarandus, 2014)