Tony Blair személy

– Jut eszembe, látta az eredetit is?
– Nem, az Londonban van.
– Igen, a Tate Galériában.
– Ha maga tényleg látta, akkor tessék, elbüszkélkedhet vele.
– Mickkel és Bonóval mentünk el megnézni, és Elton John Bentley-jén hajtottunk oda.
– Ezt most majdnem elhittem.
– Tony Blair annyira pipás volt, hogy helyette Harry herceget hívtuk el magunkkal.
– Majdnem megfogott- kuncogott a lány, és a képre pillantott.

149. oldal

Nem ismerni Tony Hawkot olyan, mint nem ismerni Robbie Williamset vagy akár Tony Blairt. Sőt, ha jobban meggondolom, rosszabb. Mert rengeteg politikus van, és rengeteg énekes, és rengeteg tévéműsor. George Bush valószínűleg még híresebb, mint Tony Blair, és Britney Spears meg Kylie ugyanolyan híres, mint Robbie Williams. De csak egy deszkás van, és az ő neve Tony Hawk. Na jó, nem csak egy van. De ő A Deszkás! Ő a deszkások J. K. Rowlingja, a Big Mac, az iPod, az X-box.

Íme, azoknak az embereknek a listája, akiket Andrew és David tehetségtelennek, túlértékeltnek vagy egyszerűen seggfejnek tartott: […] Paul McCartney, John Lennon, Robbie Williams, […] Tony Blair […] William Shakespeare (bár hogy igazságos legyek, csak a komédiáit és néhány történelmi darabját vetik meg), Charles Dickens […] a Monty Python csoport […] David Beckham […] Steven Spielberg, Leonardo diCaprio […] Jim Morrison […] Courteney Cox és mindenki más a Jóbarátok-ból […] Marks és Spencer […] Naomi Campbell, Kate Moss, Johnny Depp […] Bart Simpson (de Homer Simpson nem), Homérosz, Vergilius, Coleridge, Keats és az összes romantikus költő, Jane Austen, az összes Bronte […] Madonna, a pápa, mindenki, akivel együtt jártak iskolába vagy egyetemre, és most befutott mint újságíró, tévés vagy bármilyen művész, és sokan, sokan mások, olyan sokan, hogy fel se tudnám itt mindet sorolni.
[…] akiket mindketten kedvelnek: Bob Dylan, Graham Greene, Quentin Tarantino és Tony Hancock. Senki másra nem emlékszem, aki dupla felemelt hüvelykujjat kapott volna kultúránk e két oltalmazójától.

184-185. oldal

„Az a baj a franciákkal, hogy nincs szavuk az entrepreneur-re.” (Vita Blairrel.)

514. oldal, Nem, nem a pollúció. Hanem a piszok (Európa, 2018)

A mai napig sem Tony Blair, sem George W. Bush nem találtak semmi kivetnivalót az Irak-politikájukban. Úgy tűnik, az államfők számára tabu a hibák elismerése. A nemzetközi politikában ugyanazok a szabályok uralkodnak, mint a homokozóban: mindig a másik a hibás.

55. oldal

Mindjárt elájulok. Mivé lesz ez a világ? Belépődíjat kérnek a múzeumban! Ez felháborító. Mindenki tudja, hogy a múzeumoknak ingyenesnek kell lenniük! Ha belépődíjat szednek, a kutya se fog odamenni! Kultúrális örökségünk pedig feledésbe merül egy teljes generáció számára, amelyet kirekesztő pénzügyi korlátozással tartanak távol. A nemzeti és kulturális érzés eltompul, és a civilizált társadalom az összeomlás szélére sodródik. Ezt akarja Tony Blair?

92. oldal

    Ha rendesen akarom elmesélni ezt a történetet, és semmit se próbálok elhallgatni belőle, akkor van valami, amit rögtön be kell vallanom, mert fontos. Szóval. Tudom, hogy hülyén hangzik, és általában nem vagyok olyan típus, becsszó. Úgy értem, nem hiszek a szellemekben vagy a reinkarnációban vagy bármi ilyen misztikus dologban, komolyan, de ez… szóval egyszerűen elkezdett történni valami, és… Na mindegy. Egyszerűen csak elmondom, és gondoltok, amit akartok.
    Szoktam beszélni Tony Hawkhoz, és Tony Hawk válaszol.
    Vannak olyanok köztetek – valószínűleg ugyanazok, akik az előbb gyaluval a kezemben képzeltek el –, akik nem hallottak még Tony Hawkról. Hát jó, elmondom, ki ő, de előrebocsátom, hogy illett volna tudnotok. Nem ismerni Tony Hawkot olyan, mint nem ismerni Robbie Williamset vagy akár Tony Blairt. Sőt, ha jobban megondolom, rosszabb. Mert rengeteg politikus van, és rengeteg énekes, és rengeteg tévéműsor. George Bush valószínűleg még híresebb, mint Tony Blair, és Britney Spears meg Kylie ugyanolyan híres, mint Robbie Williams. De csak egy deszkás van, és az ő neve Tony Hawk. Na jó, nem csak egy van. De ő A Deszkás! Ő a deszkások J. K. Rowlingja, a Big Mac, az iPod, az X-box. Az egyetlen kifogás, amit elfogadok, hogy miért nem ismered TH-t, az, hogy nem érdekel a deszka.

11-12. oldal (Európa, 2008)

A koncert után meghívtak minket a palotába, egy koktélpartira. Ott álltam, egy hatalmas, gyönyörű, fantasztikus teremben, és Phil Collinsszal dumáltam, amikor Tony Blair meglátott, és azonnal odajött hozzám.
Sose találkoztam vele korábban. Egészen szürreális volt, hogy a miniszterelnök úgy haverkodik velem, mintha ezeréves komák lennénk.
– Óriási rajongótok vagyok. Az összes korai lemez megvan!
Aztán a felesége is odajött, ő pedig bemutatott neki. Miközben velük beszélgettem, Ozzy is arra kolbászolt. Valamit kérdezett, aztán bemutattam Blairnek.
– Ozzy, ismerkedj össze Tony Blairrel.
– Ó? Helló – mormogta oda Ozzy.
Ennyi! Tony Blair nyújtotta volna a kezét, és… semmi! Ozzy fel sem ismerte, és egyszerűen elslattyogott.
– Hát… ő mindig ilyen – mentegetőztem.
Egyszerűen nem tudtam mit mondani.
– Ugyan, semmi gond! – nyugtatott Blair.
Aztán a szemem sarkából megláttam, ahogy Károly herceg odasétál Ozzyhoz, és beszélget vele egy kicsit. Nincs az az isten, hogy Károly megússza 1-2 ízes Ozzy-káromkodás nélkül – gondoltam.