Tompa Mihály személy

Farkas Árpád (szerk.): Szeretni tehozzád szegődtem
Dallos Sándor: A nap szerelmese
Németh Imre: Az ősi szó nyomában…
Petőfi Sándor: Útirajzok
Balázs Mihály – Fényi András – Hegedűs András: Írók, képek
Herman Ottó: Erdők, rétek, nádasok
Katona Tamás (szerk.): Én angyalkám, szép madárkám
Cselenyák Imre: A tölgyek alatt
!

Tompa Mihály (Rimaszombat, 1817. szeptember 28. – Hanva, 1868. július 30.) magyar költő, a népi-nemzeti irodalmi irányzat egyik legjelentősebb képviselője, református lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1858).
https://hu.wikipedia.org/wiki/Tompa_Mih%C3%A1ly


Idézetek

Everrie>!

A nyájak kolompoltak, a madarak daloltak és fütyültek, távolabb a hámorok zúgtak… mindenütt zaj, életzaj, csak itt fönn a bércen, hol egykor kardok csörögtek és ágyúk dörögtek, csak itt volt csend, halálcsend… kivévén, hogy Tompa Mihály hortyogott.
Igen aludt és hortyogott, becsületem szentségére esküszöm, aludt és hortyogott… mert eskü nélkül a legkönnyenhivőbb ember sem hiheti el. Míg én a táj páratlan fönségén s a mult idők nagyszerű eseményein a legköltőibb ábránddal merengtem: addig Tompa Mihály aludt és hortyogott. Ha halálos ágyam előtt térdelve kér, hogy bocsássam ezt meg neki, még sem bocsátom meg; ha a másvilágon találkozunk és kér, még ott sem bocsátom meg. Nem.
Ismétlem: aki Gömörben jár, el ne mulassza Murány omladékait megnézni, el ne mulassza! de magával ne vigye Tompa Mihályt, mert ő alunni és hortyogni fog, alunni és hortyogni… s e hortyogást még koporsótokban a föld alatt is hallani fogjátok, hallani az örökkévalóságon keresztül. Hrrr, hrrr, hrrr!

Kapcsolódó szócikkek: Tompa Mihály
Tutajos>!

Reguly néma izgalommal hallgatott. Leste Alekszandr szavát, s amikor az elhallgatott, maga elé meredve suttogta:
– Jókai, Tompa, Petőfi… Ismeretlen nevek számomra… Ifjak, kiknek nevétől, dalától zeng az ország… Istenem! Hét év múlt el… S míg én az ezredévek múltját bontogattam, otthon felnőtt egy ifjú haza…

351. oldal, Végsőt villan a réz fejsze (Móra, 1970)

Németh Imre: Az ősi szó nyomában… Reguly Antal regényes életrajza

Kapcsolódó szócikkek: haza · Jókai Mór · Petőfi Sándor · Reguly Antal · Tompa Mihály
Dilaida P>!

– […] Édesapádnak szépen cseng a neve. Arany. No, hallod-é? Arany!
– Hallom – ment bele Juliska a játékba.
– Vegyük az én nevemet! Tompa. No, hogyan cseng ez, felelj!
A leányka gondolkodott, aztán kimondta:
– Tompán!

77. oldal, IV.

Kapcsolódó szócikkek: Arany Juliska · Tompa Mihály
Iustitia>!

TOMPA MIHÁLY
Nálad nélkűl

Örömet nem nyújt az élet,
Csak tenálad, csak tevéled!
Mint búborék széjjelpattan,
Ha osztályos nem vagy abban!
Az ég és föld bús, kietlen,
S ami rá van rakva ékűl:
A boldogság gyötrő álom
Lenne nékem nálad nélkűl!

Ha szememnek könyje csordul:
Elveszesz te bánatombul!
Megkönnyíted a keresztet,
Melyet a sors rám eresztett!
És lelkemre nyugalom száll,
Az élettel ugy kibékűl,
De hánykódó, zivataros
Tenger lenne nálad nélkűl!

Ne is hagyjuk el mi ketten
Soha egymást az életben!
S egymás hű karjába dőlve
Menjünk el a temetőbe!
Mert nem lelnék üdvöt ott fenn,
S visszavágynék én az égbűl,
A sírban sem lenne nyugtom
Nálad nélkűl, – nálad nélkűl!

82. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tompa Mihály
Carmilla >!

…A „verscsinálás”-ban már kisdiákként nagy kedvét lelte. Tudunk róla, hogy Sárbogárdon – mint gyakorló kántor – tucatnyi verses halotti búcsúztatót írt. A bogárdi temetések gyászoló paraszti közönsége volt Tompa Mihály strófáinak első hallgatósága.

334. oldal, Tompa Mihály (Tankönyvkiadó, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: Sárbogárd · Tompa Mihály
szera>!

Tompa Mihály
(1817-1868)

SZERETTELEK…

Szerettelek, nem tagadom!
S hogy eltört a lakadalom:
Nem én vagyok, te vagy oka,
Miért hajlongtál ide, oda?

Nyílt rózsa volt az ajkad,
Hol nem csak egy méhnek szabad,
Égő tüzes nap a szemed,
Mely sok szívet melengetett!

Seregestül voltunk rabod,
Megszéditél ötöt, hatot;
Szerettél – , s mi hivek valánk,
Úgy mondta szád, úgy mondta szánk.

Két hű kebel vonzalmiban
A boldogság hő vágya van:
Szerelmedben nem volt e cél:
Hiúságból szeretkeztél!

S bár csábitón hajlál felénk:
Mint a madár, szétröppenénk!
Fészket rakánk, az ott, ez itt…
Sorsunk nyájas vidékre vitt.

Mégis ha úgy elképzelem:
Minő bűbáj ült képeden!
Az a mosoly… haj… váll… szemek…
Rád éppen nem neheztelek!

Ennyit kimondhatok…! s ha még
Tán többet is kimondanék:
A ház csendjét ásnám alá…
– Feleségem meghallaná!

70-71. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tompa Mihály
SDániel P>!

– […] Te vagy a diák, nem ismered Tompa Mihály versét?
– Melyiket?
– Azt a borzalmas igazat, hogy „Testvért testvér, apát fiú elad…”

155. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tompa Mihály
Csancs>!

A bölömbika, amint azt már kerek szeme is bizonyítja, éjjeli madár és ugyancsak éjjeli kiáltásáról nevezetes. Tompa Mihály koszorús költő erről a nádas életének leírásában azt mondja:

„Ha vastag bömbölés hallatszik a
Nádas felől: az a bölömbika.”

Ez a hang vastag, mély, bömbölő és mintha valami nagy állattól eredne; sok embernek nem is fér a fejébe, hogy ösztövér gémmadár a mestere. Szól pedig körülbelül így: üü-prumb–ü-prumm–üü-um. Könyvrevalót írtak össze a tudósok ennek a hangnak a természetéről; az igazság az, hogy a bölömbika teleszívja magát levegővel, a levegőt nyeli és azután hangosan böfögteti. Tudni kell, hogy ez a bölömbika hímjének a szerelmi dala. Hát nem is lehet minden madár fülemüle.

83. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bölömbika · Tompa Mihály