Tompa Mihály személy
Tompa Mihály (Rimaszombat, 1817. szeptember 28. – Hanva, 1868. július 30.) magyar költő, a népi-nemzeti irodalmi irányzat egyik legjelentősebb képviselője, református lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1858).
https://hu.wikipedia.org/wiki/Tompa_Mih%C3%A1ly
Idézetek
A nyájak kolompoltak, a madarak daloltak és fütyültek, távolabb a hámorok zúgtak… mindenütt zaj, életzaj, csak itt fönn a bércen, hol egykor kardok csörögtek és ágyúk dörögtek, csak itt volt csend, halálcsend… kivévén, hogy Tompa Mihály hortyogott.
Igen aludt és hortyogott, becsületem szentségére esküszöm, aludt és hortyogott… mert eskü nélkül a legkönnyenhivőbb ember sem hiheti el. Míg én a táj páratlan fönségén s a mult idők nagyszerű eseményein a legköltőibb ábránddal merengtem: addig Tompa Mihály aludt és hortyogott. Ha halálos ágyam előtt térdelve kér, hogy bocsássam ezt meg neki, még sem bocsátom meg; ha a másvilágon találkozunk és kér, még ott sem bocsátom meg. Nem.
Ismétlem: aki Gömörben jár, el ne mulassza Murány omladékait megnézni, el ne mulassza! de magával ne vigye Tompa Mihályt, mert ő alunni és hortyogni fog, alunni és hortyogni… s e hortyogást még koporsótokban a föld alatt is hallani fogjátok, hallani az örökkévalóságon keresztül. Hrrr, hrrr, hrrr!
Reguly néma izgalommal hallgatott. Leste Alekszandr szavát, s amikor az elhallgatott, maga elé meredve suttogta:
– Jókai, Tompa, Petőfi… Ismeretlen nevek számomra… Ifjak, kiknek nevétől, dalától zeng az ország… Istenem! Hét év múlt el… S míg én az ezredévek múltját bontogattam, otthon felnőtt egy ifjú haza…
351. oldal, Végsőt villan a réz fejsze (Móra, 1970)
Németh Imre: Az ősi szó nyomában… Reguly Antal regényes életrajza
TOMPA MIHÁLY
Nálad nélkűl
Örömet nem nyújt az élet,
Csak tenálad, csak tevéled!
Mint búborék széjjelpattan,
Ha osztályos nem vagy abban!
Az ég és föld bús, kietlen,
S ami rá van rakva ékűl:
A boldogság gyötrő álom
Lenne nékem nálad nélkűl!
Ha szememnek könyje csordul:
Elveszesz te bánatombul!
Megkönnyíted a keresztet,
Melyet a sors rám eresztett!
És lelkemre nyugalom száll,
Az élettel ugy kibékűl,
De hánykódó, zivataros
Tenger lenne nálad nélkűl!
Ne is hagyjuk el mi ketten
Soha egymást az életben!
S egymás hű karjába dőlve
Menjünk el a temetőbe!
Mert nem lelnék üdvöt ott fenn,
S visszavágynék én az égbűl,
A sírban sem lenne nyugtom
Nálad nélkűl, – nálad nélkűl!
82. oldal
Katona Tamás (szerk.): Én angyalkám, szép madárkám Régi magyar szerelmes versek
…A „verscsinálás”-ban már kisdiákként nagy kedvét lelte. Tudunk róla, hogy Sárbogárdon – mint gyakorló kántor – tucatnyi verses halotti búcsúztatót írt. A bogárdi temetések gyászoló paraszti közönsége volt Tompa Mihály strófáinak első hallgatósága.
334. oldal, Tompa Mihály (Tankönyvkiadó, 1977)
Balázs Mihály – Fényi András – Hegedűs András: Írók, képek Írók, költők gyermek- és ifjúkora
Tompa Mihály
(1817-1868)
SZERETTELEK…
Szerettelek, nem tagadom!
S hogy eltört a lakadalom:
Nem én vagyok, te vagy oka,
Miért hajlongtál ide, oda?
Nyílt rózsa volt az ajkad,
Hol nem csak egy méhnek szabad,
Égő tüzes nap a szemed,
Mely sok szívet melengetett!
Seregestül voltunk rabod,
Megszéditél ötöt, hatot;
Szerettél – , s mi hivek valánk,
Úgy mondta szád, úgy mondta szánk.
Két hű kebel vonzalmiban
A boldogság hő vágya van:
Szerelmedben nem volt e cél:
Hiúságból szeretkeztél!
S bár csábitón hajlál felénk:
Mint a madár, szétröppenénk!
Fészket rakánk, az ott, ez itt…
Sorsunk nyájas vidékre vitt.
Mégis ha úgy elképzelem:
Minő bűbáj ült képeden!
Az a mosoly… haj… váll… szemek…
Rád éppen nem neheztelek!
Ennyit kimondhatok…! s ha még
Tán többet is kimondanék:
A ház csendjét ásnám alá…
– Feleségem meghallaná!
70-71. oldal
Farkas Árpád (szerk.): Szeretni tehozzád szegődtem 94% 200 magyar szerelmes vers
A bölömbika, amint azt már kerek szeme is bizonyítja, éjjeli madár és ugyancsak éjjeli kiáltásáról nevezetes. Tompa Mihály koszorús költő erről a nádas életének leírásában azt mondja:
„Ha vastag bömbölés hallatszik a
Nádas felől: az a bölömbika.”
Ez a hang vastag, mély, bömbölő és mintha valami nagy állattól eredne; sok embernek nem is fér a fejébe, hogy ösztövér gémmadár a mestere. Szól pedig körülbelül így: üü-prumb–ü-prumm–üü-um. Könyvrevalót írtak össze a tudósok ennek a hangnak a természetéről; az igazság az, hogy a bölömbika teleszívja magát levegővel, a levegőt nyeli és azután hangosan böfögteti. Tudni kell, hogy ez a bölömbika hímjének a szerelmi dala. Hát nem is lehet minden madár fülemüle.
83. oldal