Tomi személy
Idézetek
– Miért mondod ezt most? – sütöttem le a szemem.
– Tudod, hogy miért mondom. Mert utálom, hogy továbbléptél. Utálom, hogy vele vagy. Utálom, ahogy rád néz, és te rá nézel. Utálom, ahogy fogja a kezed. Utálom, hogy vele látlak. Utálom, hogy szeret téged. És utálom, hogy azt hiszed, szereted – magyarázta nevetve. – Egyszerűen utálom Gerit.
– Mi? – zavarodtam össze. – Tomit! Tomiról beszélsz, nem?
– Jó, akkor őt – legyintett. – Minek van neked ennyi idegesítő srác az életedben?
– Az összes közül te vagy a legidegesítőbb – vágtam az arcába a lehető legkomolyabban.
– Lehet – bólintott részegen. – Mégis engem szeretsz, őt csak kedveled.
– Márk, volt idő, amikor sok mindenre képes voltam érted – ismertem be. – Amikor bármire képes voltam érted – javítottam ki magam halkan, ő pedig ledöbbenve nézett, és a szavakat kereste, amikor is Tomi sétált oda hozzánk.
– Mi újság? Mehetünk? – érdeklődött.
– Te ember, neked különleges képességed, hogy a legrosszabbkor legyél ott mindenhol? – fordult felé Márk dühösen.
171-172. oldal
– A fiúk máshogy működnek. Most nézd meg – biccentett oldalra. Követtem a tekintetemmel, és azt láttam, hogy Tomi és Márk beszélgetnek. Vagyis látszólag beszélgettek, egyébként pedig, miközben Tomi beszélt, Márk felállt a járdaszegélyre, hogy egymagasak legyenek. Összehúzott szemmel figyeltem őket. Ekkor Tomi tovább beszélt valamiről, és felállt Márk mellé öt centivel. Ekkor Márk bólogatva válaszolt valamit, aminek nyilván semmi értelme nem volt, és lazán beletúrt a hajába. Tomi figyelmesen hallgatta, de közben levette a fejéről a full capet, és ő is megborzolta a haját.
– Ezek ketten mit művelnek? – fintorogtam a látottakat emésztve, miközben Márk megvakarta a tarkóját úgy, hogy a rövid ujjú pólóban kellőképpen megfeszüljön a karja. És ezt mindenki jól lássa. – Te jó ég – forgattam a szemem, és hirtelen nem tudtam mire vélni a két fiú között kialakult versengést, mert közben a
hangoskodó Aszádék felé fordultunk, akik egyáltalán nem örültek Evelin sztorijának, sőt, teljesen felháborodtak azon, hogy Evelin nélkülük riksázik. Kénytelen voltam beismerni, hogy a
fiúismerőseim egyszerűen nem normálisak. Vagy mondhatjuk, hogy tök hülyék.
228. oldal, 12. fejezet - Nélküled (L&L, 2016)
– A francba, mosdóba kell mennem.
– Mi tart vissza? – kérdezte Tomi nem túl jókedvűen.
– Üres Utca, nem vagy régóta a csapatban ahhoz, hogy tudd, egy pisilésnyi idő elég ahhoz, hogy valami történjen – oltotta le lazán. – És mivel minden erőmmel azon vagyok, hogy holnap reggel felüljek a londoni gépre, és meglátogassam a leendő idegenvezető csajomat, nem kockáztatok, úgyhogy nem megyek egyedül brunyálni. Márk, jössz te is velem – ragadta meg a tarkóját, mire Márk behúzta a nyakát, és értetlenül hagyta, hogy Körte maga előtt tolja.
– Megvárhatlak az ajtóban? – kérdezte.
– Nem. Az veszélyes. Bejössz velem – kötötte az ebet a karóhoz Körte.
– Jó reggelt – köszönt. – Jön valaki sétálni?
– Te, figyelj ide – dobta le újra Márk a kezéből az előbb felvett villát. – Takarodj már a sétáddal együtt! – nézett rá dühösen. Tomi elkerekedett szemmel nézett körbe, mire Pabló megveregette a karját.
– Haver, ez most nem a legmegfelelőbb pillanat – mondta.
– Jó, de lehet ezt normálisan is közölni! – szólt sértetten. – Fel is idegesítettem magam – meredt körbe értetlenül. – Most nem is sétálni, hanem futni fogok – határozta el, és megbántva megfordult, majd otthagyott minket.
148. oldal, 8. fejezet (L&L, 2016)
– És szintén gyászosan öltözve. A többiek már bent vannak, a násznép perceken belül megérkezik, már elindultak a hotel felé – közölte. Nem pontosan értettük, hogy mi baja az öltözékünkkel. Lili fekete szoknyában és blúzban volt, én fekete alkalmi overálban, Körte és Nagy Márk pedig fekete öltönyben. Ahogy beléptünk a virágokkal és fényfüzérekkel borított, megterített asztalokkal teli különterembe, ahol a többiek várakoztak, azonnal megértettük, hogy Botond, aki ideiglenesen nem csak Balogh asszisztense volt, hanem felcsapott esküvőszervezőnek is, mire utalt azzal, hogy gyászosak vagyunk. Mindenki feketét viselt. Aszádék, Evelin, Daniella, Anti, Pabló és Tomi is. Khm. Hát, ez van, amikor az ember nem akar mellélőni, hanem a tutira megy, a fekete pedig minden alkalomra
telitalálat, nem nagyon lehet vele hibázni. Kivéve, ha ennyien viseljük egyszerre egy társaságban, mert inkább hasonlítottunk egy szektához, mint az esküvői zenekarhoz.
– Hú – döbbent le Daniella, amikor összegyűltünk az üres teremben. – Ki halt meg? – röhögött fel, a sok fekete ruhát nézve.
– Senki – vágta rá Körte, majd a Márk és Tomi közti feszültséget érzékelve gyorsan hozzátette – még.
432. oldal, 21. fejezet - Nélküled (L&L, 2016