tömegkommunikáció fogalom
Idézetek
Egyszóval a tömegkommunikáció se nem jó, se nem rossz, egyszerűen csak hatalom, s mint minden hatalommal élni és visszaélni lehet vele. Ha helyesen élünk velük; úgy az írott sajtó, a rádió és a film elengedhetetlenek a demokrácia fennmaradásához. Ha visszaélünk velük, akkor a diktátor fegyvertárának legfélelmetesebb fegyvereivé válnak.
Korunk tulajdonképpen a tömegmozgalmak nagy kísérletének műhelye: és körülbelül már azt is láthatjuk, hogy ez a kísérlet is fiaskóval végződik éppen úgy, mint a többi társadalmi kísérlet eddig. Nem is lehet másképp, amíg vak vezet világtalant: erkölcsileg alacsonyrendű vezetők, értelmileg alacsonyrendű tömeget. […]
A tömeglelkesedés kiváltója mindig valami brutális, kirívó dolog, elnagyolt és túlfokozott – hogyne hatna hát mindegyik között a legbrutálisabb és legkirívóbb erő: a gyűlölet. A jelentéktelen kis ember csak gyűlöletében érzi nagynak, különbnek magát. Rettenetesen mélyre, piszokba kell rángatnia egy-egy felebarátját, hogy bemocskolt, leterített testére ráállhasson és legalább annyival megnövelje törpe alakját.
50. oldal, I. rész - Szupersztár Internet (Édesvíz, 2000)
Szepes Mária: Merre tartasz, ember? Összegyűjtött írások
Más dolog egy nagyvárosban, zakatoló gépek, állandó „tömegkommunikáció” közepette élni, ahol sokszor a saját, önálló gondolatok koncentrálása is nehézségekbe ütközik. És más dolog elhagyott, végeláthatatlan pusztákon, vagy erdőkben élni, esetleg végtelen vizek, tengerek mellett.
60. oldal, Álom és elragadtatás (Panoráma, 1986)
A rock – vagy inkább a vele kapcsolatos háttértechnika – megjelenése után a tömegkommunikáció jelentősége hihetetlen mértékben megnőtt. B. J. gyerekkorában, az ötvenes években, akusztikailag szinte üres térben éltek az emberek. Volt odahaza egy-egy néprádió, amin két vagy három adó szólt, gyönge minőségben, és ha az ember zenét akart hallgatni, el kellett mennie arra a helyre, ahol a zenét eljátszották neki. Azokban az években tulajdonképpen csönd volt. Lemezjátszó akadt már a tehetősebb családok lakásában, de magnó még nem létezett. A lemezjátszót is inkább a szülők használták. A 78-as fordulatszámú lemezek nehezen kezelhetőek és törékenyek. Egy-egy háztartásban viszonylag kevés volt belőlük, hét-nyolc, legföljebb két tucatnyi. A 78-as lemezek sercegtek, ropogtak, szóval, nagyon kevéssé adták vissza azt az élményt, amit a koncerttermekben kaphatott az ember.
A rock korszak tömegkommunikációs forradalma nyomán akusztikailag berendeződött a világ. Szinte minden lakásban megjelent a jó hangminőségű zene. Először monóban, aztán sztereóban. 33-as lemezen, majd kazettán, végül CD-n. Autóban, konyhában, fodrászatban, váróteremben, mindenhol. Az énekelt ritmusos szöveg visszakapta azt a közvetlen hatóerejét – a jóminőségű felvételeken tisztán érthető a szöveg –, amellyel valamikor az emberiség hajnalán rendelkezett. És ez nagyon nagy jelentőségű változás, mert az énekelt, ritmusos szöveg minden másnál mélyebben rögződik az emberi lélekben. A kicsi gyerekek így kezdik a nyelvi kommunikáció elsajátítását, és az idős emberek, amikor már sok mindent elfelejtettek, a dalszövegekre még mindig emlékeznek.
48-49. oldal (Ab Ovo, 1994)
Társadalmi konszenzus hiányában a társadalom érzelmi és racionális szükségletei összeolvadhatnak – a tömegtájékoztatás nagyban megkönnyíti ezt – az egyén személyiségében, akit így szemlélnek… végrehajtja a szükséges újítást a társadalmi rendben.
[Zbigniew Brzezinski]
94-95. oldal