Tom Waits személy
Idézetek
Még van egy óra zárásig. Kiülök a kültérinek hívott részre egy hősugárzó mellé, rágyújtok. Rajtam kívül két másik asztalnál ül három-három férfi. Beszélgetnek és nagyokat nevetnek. Hamarosan rájuk is a záróra vár. Tom Waits egy egész albumot szentelt ennek az érzésnek. Amikor még maradnál egy italra, amikor még szerelembe esnél a pultnál magányosan ücsörgő nővel, amikor még mindenből az utolsót akarnád. Utolsó ital, utolsó cigi, utolsó szerelem. Kétségbeesett próbálkozás arra, hogy az egész életedet belesűrítsd egyetlen éjszakába, hogy holnap már úgy kelj fel: sikerült.
Általában nem sikerül.
48. oldal
Hegyi Ede: Te 81%
A kritika műfajáról valaha is leírt legigazabb és legbölcsebb szavakat Sarah Vowell tollából olvastam […]: miután felkérték, hogy írjon kritikát a legújabb Tom Waits-albumról, arra a meglátásra jut, hogy „a balladák egész jók”, és ezt le is írja; utána már csak további nyolcszáz szót kell összekalapálnia, melyben ezt a lényeglátó tételt cizellálja.
199. oldal (Európa, 2008)
Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa 83% Egy olykor elkeseredett, de örök optimista olvasó naplója
"Van egy kifejezés a klasszikus zenében. Így hangzik:"Kimentünk a mezőre."Azokra az estékre vonatkozik,amelyeket csak így lehet leírni:nincsenek falak,nincs kottaállvány,még hangszerek sincsenek.Nincs mennyezet,nincs padló,mind kimentünk a mezőre. Ez egy érzés." Tom Waits
211. oldal
Zuhog az eső fortyog
nagyapó a sutban hortyog
lefekszem én is aludnám
sziréna vijjog az utcán
krómból van minden álmom
Otthon nem találom
bárcsak örökra elaludnék
mint Marylin Monroeval esett meg
s álmaim az utcára vetném
hadd hajtsanak ki az esőben
/Tom Waits: A Sweet Little Bullet from a Pretty Blue Gun/
Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország 84% Fiatalon és depressziósan Amerikában
Tom Waits huszonhat éves zeneszerző és előadó, aki úgy fest, mint egy városi madárijesztő. Retkes, fekete sapkáját bal szemére húzza, kabátja egyidejűleg túl nagy rá és túl kicsi, hegyes cipője papírvékony, arcán pár napos szakáll.A jelek szerint egy hordóban éjszakázott. Hangja reszelős hörgés, amiből – színpadon – hatékony hangszer válik, tágas szín- és érzelemskálával.
40. oldal - Blues (The New Yorker, 1976. december 27.)
Most a Downtown Train szól, Tom Waitstől. Nem érti az angol szöveget, de valami vonatról énekel, amely a városközpontba tart, odaviszi az utasait a távoli külterületekről, ahol felnőttek, és ahol egész életükben rászedték őket. A vonat a központba tart. A város központjába.Talán a világ központjába. New Yorkba. A középpont vonata. Elképzelhetetlen, hogy ez a dal ne a központról szóljon.
Mindig is úgy képzelte, ez a Tom Waits-dal témája, ezért nem unt bele soha. Tom Waits hangja a gyerekkori lakóhelyét New Yorkkal összekötő külvárosi vonat költészetét jelenti számára. Amikor ezt a dalt hallgatja, mindig a régi utazások jutnak eszébe, mindaz, amit fel kellett adnia, hogy a könyvkiadásnak szentelje az életét.
67. oldal
Az ablakon kívül az este lassan éjszakává sötétedett, és míg a sarokban álló hordozható CD-játszóban Tom Waits morgott-nyöszörgött, Strike tovább kergette Lula Landry árnyékát a virtuális világban, időnként bele-belefirkantva valamit a Bristow-val, Wilsonnal és Kolovas-Jonesszal folytatott beszélgetéseiből készült jegyzetekbe.
135. oldal