titoktartás fogalom
Idézetek
– A háború többről szól, mint egyszerű vitézségről a csatatéren – mondta Jardirnak Khevat dama. – Az Evejah arra tanít minket, hogy a háború alapja a megtévesztés.
– Megtévesztés? – kérdezte Jardir, mire Khevat bólintott.
– Ahogy te is támadást tettethetsz a lándzsáddal, úgy kell a bölcs hadvezérnek is félrevezetnie az ellenfelét, mielőtt még a csata elkezdődne. Ha a serege erős, gyengének kell mutatkoznia, ha pedig gyenge, akkor harcra késznek kell tűnnie. Ha alkalma nyílik a csapásmérésre, úgy kell tennie, mintha nem jelentene veszélyt ellenfelének. Ha épp katonáinak sorait rendezi, azt a látszatot kell keltenie, hogy rövidesen támadást indít. Így a bölcs hadvezér ráveszi az ellenséget, hogy pazarolja el az erejét, míg eközben ő visszanyeri a sajátját.
Jardir kérdően oldalra döntötte a fejét.
– Nem becsületesebb dolog szemtől szemben megütközni az ellenséggel? – kérdezte.
– AZ Útvesztő nem azért épült, hogy csak úgy kivonuljunk az alagaiok elé és megvívjunk velük – felelte Khevat. – A győzelemnél nincsen nagyobb dicsőség, és a győzelem megszerzéséhez minden lehetőséget meg kell ragadni, kicsit és nagyot egyaránt. Ez a háború lényege, és a háború pedig minden másé. Ezt teszik a legalantasabb khaffitok, amikor a bazárban alkudoznak, és az Andrah is, amikor indítványokat hallgat a palotájában.
– Értem – mondta Jardir.
– A megtévesztés a titoktartás függvénye – folytatta Khevat. – Ha egy kémnek sikerül megtudnia, miben mesterkedsz, az erődtől foszt meg. Az igazi vezetőnek úgy kell titkolnia a terveit, hogy legközelebbi bizalmasai, sőt még ő maga se gondoljon rájuk mindaddig, amíg el nem jön az ideje a támadásnak.
– De miért háborúzunk egyáltalán, dama? – kérdezte bizonytalanul Jardir.
– Tessék?
– Mind Everam gyermekei vagyunk – mondta Jardir. – Az alagaiok az ellenségeink. Minden emberre szükség van ahhoz, hogy szembeszálljunk velük, mégis egymásnak esünk fényes nappal. – Khevat tekintetét látva Jardir nem volt biztos abban, hogy a damát bosszantja-e a kérdés, vagy elégedett-e annak hallatán.
– Az egységért tesszük – felelte végül a dama. – A háborúban az emberek egységet alkotnak, és ez az együttes hatalom az, ami erőssé teszi őket. Kaji a zöld vidékek elfoglalásának idején úgy fogalmazott: „Az egységért semmilyen véráldozat nem drága. Ahhoz, hogy szembeszálljunk az éjszakával és Nie végtelen seregeivel, jobb százezer férfi, aki vállvetve küzd, mint százmillió, aki egymagában reszket.” Ezt sose feledd el, Ahmann!
– Nem fogom, dama – felelte meghajolva Jardir.
114-115. oldal
Titoktartás terhe mellett közölték vele (mondván, a kerületi bizottságból telefonáltak), hogy meghalt Andropov, de ezt majd csak két nap múlva fogják bejelenteni. Badilkint teljességgel áthatotta a dolog jelentősége, szaladt összesúgni mindenkivel, és jól le is égett, mert Andropov valójában még úgy-ahogy élt, és csak két hónap múlva halt meg…
138. oldal
A lényeg az, hogy te élő vagyontárgy vagy, és az élő vagyontárgy képes fondorlatra, összejátszásra és ravasz titoktartásra. Te nem vagy szekér, Tiszteletes, hanem egy olyan vagyontárgy, amely erkölcsi ítéletalkotásra és akaratnyilvánításra alkalmas. Ezt jól jegyezd meg. Mert ebből következik, hogy a törvény megengedi a magadfajta élő vagyontárgy bűncselekmény miatti bírói felelősségre vonását, és ebből következik, hogy szombaton bíróság elé állítanak. […] És kötél általi halálra ítélnek.
28. oldal
Bármely titkosszolgálat életét bemutató regény szükségképpen jócskán merít a képzeletből, mert a valósághű leírás minden bizonnyal megsérti a hivatali titoktartás ilyen vagy amolyan törvényét. A Remus bácsi-hadművelet így teljességgel a szerző képzeletének a terméke (s remélem, megmarad annak), miképpen valamennyi szereplő is az, legyen bár angol, afrikai, lengyel vagy orosz. Mindennek ellenére, ahogyan azt Hans Andersen, a bölcs s ugyancsak a fantáziájából merítő szerző mondta: „Képzeletünk meséit a valóság formálja.”
bevezető sorok
– Titoktartást esküdtem – suttogta George. – Viszont most jön még csak a java. Ha be akarsz szállni, gyere velem ma éjszaka.
Robert Lightwood hangosan megköszörülte a torkát.
– Elkezdeném a mai előadást, ha a kakasülőn sem bánják.
George zavarodottan nézett körül.
– Kakaspörkölt lesz a kaja? Éhen halok.
Simon felsóhajtott. George ásított.
64. oldal (Könyvmolyképző, 2015)
Debbie szervere Kelet-Európában van, és Kelet-Európában ugyanolyan komolyan veszik a netes titoktartást, mint Amerikában a tisztaságot: rögtön az istenhit után következik.
49. oldal
– Minthogy tudta, hova ment, felügyelő úr, úgy gondoltam, jobb, ha azonnal jelentem a dolgot. – Itt habozva elhallgatott, és kétkedő pillantást vetett Poirot felé, akinek szokatlan, idegenszerű külseje láttán felágaskodott benne a hivatali titoktartás ösztöne.
– Csak ki vele, Coombes! – biztatta Grange. – Ne törődjön monsieur Poirot-val, neki már bele se fér a fejébe mindaz, amiről maga még húsz év múlva sem tud majd semmit.
19. fejezet