titoktartás fogalom
Idézetek
– Szóval azt mondat nekik, hogy én vagyok a La Dame Blanche – […] – És hogyha bármivel megpróbálkoznak a hölgyekkel kapcsolatban, akkor darabokra szaggatlak.
– Ööö, hát…
– Istenem, és ezt el is hitték? – […]
– Nagyon meggyőző voltam – felelte, miközben a szája sarka remegni kezdett. – Arra kényszerítettem őket, hogy esküdjenek titoktartásra az anyjuk életére.
– És mennyit ittatok mindez előtt?
– Ó, elég sokat. Megvártam vele a negyedik üveget.
374. oldal
Csakhogy a titoktartás fegyelmezettséget kíván. Annak idején nem tartottam magam valami jó hazudozónak, de miután némi gyakorlatot szereztem benne, én is magamévá tettem a köntörfalazók krédóját, miszerint az ember a hazugságokat nem annyira kiagyalja, mint inkább házasságot köt velük. A sikeres hazugságot nem lehet a világra hozni, aztán meg puszta szeszélyből ejteni: az összes többi elkötelezett kapcsolathoz hasonlóan azt is gondozni kell, méghozzá messze nagyobb odaadással, mint az igazságot, amely minden segítség híján is gond nélkül igazság marad.
És ez a nő, aki egyetlen kérdésemre sem akart felelni, gyakran a legváratlanabb vallomásokat tette, mintha a bizonyosság, hogy vonzódom hozzá, egyben a titoktartásomat is biztosítaná; de az is lehet, hogy más volt a szándéka: talán, hogy diszkrécióra kötelezzen akkor is, ha más forrásból tudom meg a titkait.
22. oldal
És Katie nem is értette teljesen, hogy mi a titoktartás lényege. Mármint azt értette, hogy a titok bizalmas dolog, csak az emberek, akikben bízott, rettenetesen sokan voltak.
78. oldal, Tizenöt (Tilos az Á Könyvek, 2014)
A fegyverhordók a titkot a hölgyeikre bízták, akik cserébe megeskették nővéreiket, akik eskü alatt vallották be szeretőiknek, miután azok is titoktartást ígértek, mígnem a király azt mondta:
– Bárcsak útnak indulnának már, kedvesem. Egészen felbolydul tőlük a vár s a környék.
215. oldal Sir Lancelot, a Tó Lovagjának csodálatos története
– Orvosi titoktartás – mosolyodott el Shani még bájosabban, és Kökörcsinnek ismét kedve támadt balladát költeni végre az olyan lányokról mint ő – a nem kimondottan gyönyörű, de szép lányokról, akikkel éjszakánként álmodik a férfi, miközben azokat a klasszikus szépségeket öt perc után el is felejti.
190. oldal
– Mert ők isten szolgái – fortyant fel a herceg –, mert félnek az istenek büntető kezétől…
A föníciai elnevette magát.
– Sok templomot láttam már a különféle országokban – mondta aztán –, a templomokban pedig kisebb – nagyobb istenszobrokat, fából, köböl faragott képeket, sőt aranyszobrot is. De istenekkel nem akadtam még össze soha…
– Istenkáromló! – pirított rá Ramszesz. – Én láttam az istent, éreztem kezét a vállamon, és hallottam a hangját…
– Ugyan hol?
– Háthor szentélyében: az előcsarnokokban is, a cellámban is.
– Nappal? – kérdezte Hiram.
– Nem, éjjel… – felelte a herceg, és gondolkodóba esett.
– Te, kegyes herceg, éjjel hallottad az istenek szavát, és válladon érezted az istenek kezét – ismételte a föníciai, minden szót erősen hangsúlyozva. – Éjjel sok mindent lehet látni. Hogy esett ez a dolog?
– A szentélyben láthatatlan kéz ragadta meg a fejem, vállam, lábam, de esküszöm…
– Csitt! – vágott a szavába Hiram mosolyogva. – Hiábavalóságra nem szabad esküdni.
Eleven, okos szemével hosszan szemébe nézett, és látva, hogy az ifjúban megmozdult a kételkedés, tovább folytatta:
– Mondok én neked valamit, uram. Tapasztalatlan vagy te még, cselszövések hálója fonódik körülötted, én meg már nagyapádnak és atyádnak is a barátja voltam. Teszek neked egy szolgálatot. Gyere el egy éjjel Astóreth templomába… de titoktartást fogadsz… Gyere el, aztán meggyőződhetsz róla, miféle istenek szólnak hozzád és érintenek meg a templomokban.
238. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Nos, leszámítva a következő hétvégét.
Nick itt megállt. Lehet, hogy csapda. Lehet, hogy az anyja sejtett valamit a születésnapjáról, és információt akart begyűjteni. Habár meglepő, hogy pont hozzá fordult, általában Anthonyt kereste, aki négyévesekre jellemző titoktartási képességgel van megáldva.
– Miért? Mi lesz a hétvégén? – kérdezte hanyagul.
– Ó, semmi különös. Épp most hallottam egy hatvanadik születésnapi partiról, amit apátok és ti, fiúk terveztek nekem.
Baszki, Anthony!
– És ne hibáztasd Anthonyt – mondta az anyja, gyorsan védelmébe véve a legkisebb gyerekét. – Már Anthony kikotyogása előtt megtudtam Donna nénitől.
– Ó, jaj, uram – szólt egy nap színlelt szeméremmel ez az ifjú perszóna –, nem leszek-e a legboldogtalanabb a teremtésben, ha megadom önnek, amit kíván… ön nem független ember, akkor miként köszörülhetné ki a csorbát, amit a jó híremen ejt?
– Mit nevez maga kiköszörülésnek? Ilyen esetben nem köszörülünk, egyikünknek se lesz köszörülnivalója, ez olyan, mint kardvágás a vízben; nős emberrel sose kell félni, mert ő a leginkább érdekelt a titoktartásban, ettől még vígan találhat férjet.
83. oldal A lóvá tett elnök
– Testvér – mondta a mester hangja –, amikor először léptél be erre a helyre, körző hegyével illették a mellkasod jobb oldalát, aminek tanulságát elmagyarázták neked. Amikor másodszor léptél be, a derékszögű vonalzó csúcsával illettek, amit hasonlóképpen elmagyaráztak.
Most a körző két hegyével fogadlak téged. […]
[…] – Ahogyan az ember létfontosságú szerveit zárja magába a mellkas, úgy határolja be testvériségünk legmagasztosabb elveit ez a két pont, vagyis a titoktartás és a becsület – kántálta a mester.
9. oldal, Prológus (Kossuth, 2015)