tiszavirág állat
A tiszavirág (Palingenia longicauda) nevével ellentétben nem növény, hanem egy rövid életű kérészfaj, amely a szárnyas rovarok (Pterygota) alosztályába, az ősszárnyúak (Palaeoptera) alosztályágába, a kérészek (Ephemeroptera) rendjébe, annak tiszavirágok (Palingengidae) családjába tartozik. A fajt a modern zoológiába 1791-ben Guillaume Olivier vezette be Ephemera longicauda néven. Tökéletlen átalakulással (hemimetamorfózis) fejlődnek ki, ugyanis a kérészeknek nincs bábállapotuk.
Amikor a tiszavirág befejezi a folyó üledékében töltött hároméves lárvaéletét, imágóként kifejlődve 8-12 centiméter hosszú, szárnyfesztávolsága eléri a 6-7 centimétert. Európában a legnagyobb kérészfaj. Lárvái Magyarországon, a Tisza leszakadó peremű agyagos partszakaszain, vízalatti telepeken élnek nagy tömegben.
Rövid és szenvedélyes vízfeletti életük és tömeges rajzásuk (kirepülésük, násztáncuk, párzásuk, peterakásuk, pusztulásuk), egyedülálló természeti látványosság, aminek az elnevezése tiszavirágzás. Minden évben rendszeres turistalátványosság a Tiszán és mellékfolyóinak néhány napsütötte szakaszán.
Idézetek
Kiskoromban láttam tiszavirágzást. Anya elvitt minket az ő „Nagy” Szegedére. Oda járt egyetemre. Mindenért odáig van, ami Szeged. De a tiszavirágzást, hú, azt neked is látnod kéne!
302. oldal
A telihold azon az éjen kozmikusabb programmal ragyogott, mintsem hogy két szökött szerelmest riogasson, Azt a feladatot kapta, hogy addig időzzön a Tisza felett, ameddig csak bír, és lőjön milliárdnyi sugárnyilat a folyó duzzadt vizébe. A sugárnyilacskák pedig hatoljanak bele az iszapba, és repesszék meg a milliárdnyi kérészlárva gyűrűs burkát. Öt órán át hullott a Tiszára a sugárzápor, s a hatodik órában kidugta a fejét az első virág. Megrázintotta sárgásfehér tüllszoknyáját, lepkeszárnyakat növesztett és körbetekintett. […] A kis lepke […] várta a többieket. Mennyire más ez a fenti világ, mint a lenti, gondolta, és a holdra nézett. Lent egy cseppet se féltem, motyogta, de itt, itt minden olyan félelmetesen gyönyörű.
Már majdnem elpityeredett a meghatottságtól, amikor milliárdnyi helyen repedt meg a folyó fénylő tükre, és a parányi repedésekből pillangók bújtak elő.
133-134. oldal
Halász Margit: Éneklő folyó 90% Tisza-parti Anna Karenina-történet
A puszták folyója talán kora szeptemberben a legszebb, amikor nyárbúcsúztató zsong tücsökzenében, és hullócsillag kápráztatja az éjszakákat. Vagy a Nagy Csend idején, vert aranyból pompázó, októberi lombsárgulásban? De az is lehet, hogy június az igazi arca. Ilyenkor alkonyattájt bódult kérészek nászrepülésben találkoznak a szerelmi halál misztériumával, de a késő őszi köd is csak éppúgy rejtelmet, csodát takargat, mint a tiszavirág meg a havas erdő tavaszálmodása.
Ősszel és tavasszal, nyárban, hóhullásban a Tiszát mindig a pillanat varázsa teszi elbűvölővé.
151. oldal (Natura, 1975)