Tishar D'Mon személy

– Már értem mire megy ki a játék, Tish! Feleséget akarsz találni neki. Hagyd már, a fiú csak tizenöt!
– Te és Alshena sem voltatok sokkal idősebbek, amikor összeházasodtatok – felelte Tishar.
– És nézd meg, mi lett a vége… – motyogta a bajsza alatt Devyeh bácsi.
Darzin vagy tisztelettudóan figyelmen kívül hagyta őt, vagy nem is hallotta. Alshena azonban szúrós tekintettel meredt a sógorára.
– Adnék neki még egy kis időt – mondta Darzin – míg az emberek elfelejtik, hogy az anyja csak egy közönséges kurva volt.
– Nem úgy akarta mondani, hogy közönséges lotyó, uram? – javította ki Kihrin.
Síri csend telepedett az asztalra.
Darzin a fiúra bámult.
– Mit mondtál?
– Azt, apám, hogy közönséges lotyó volt. Lyrilyn rabszolga volt, igaz? Szóval nem igazán bocsáthatta áruba a testét. Azzal nem ő rendelkezett. Így aztán nem lehetett kurva. De közösülésre hajlandó volt, valószínűleg annak is kellett lennie. És szinte biztos, hogy közembernek született. Így aztán az anyám közönséges lotyó volt. – Kihrin elhallgatott – Habár fel kellett szabadítania, mielőtt elvehette volna, nem igaz?
Darzin rámeredt.
– Igen…
– Akkor elnézést kérek, apám. Tévedtem. Tényleg közönséges kurva volt.
Senki sem szólalt meg. Az asztalnál ülő családtagok tátott szájjal bámultak Kihrinre. Alshena kővé dermedt a döbbenettől, Darzin arca pedig beteges, lila színt öltött.
Miya úrnő elnevette magát.