tipográfia fogalom

[I.] Miksa [császár] rajongott az új technikáért, […]. A híres gót – németesen fraktúr – betűkészletet kifejezetten neki tervezték. Ez az írásfajta a könyveknél egy félig-meddig elkülönült és (a nem németek számára) idegenszerű megjelenést eredményezett, ami 1941-ig tartotta magát, akkor Hitler betiltotta, mert – az értelem egy furcsa felvillanásával – átlátta, hogy új világbirodalmának kommunikációjában a fraktúr nehezen lenne olvasható.

72. oldal, Hektor örököse

As a rule Roberto does not abuse those capital letters in which the writers of his day excelled: but when he attributes sayings to Padre Emanuele, he employs many, as if the priest not only wrote but also spoke them, enforcing his words with special dignity—a sign that he was a man of great and attrac­tive eloquence.

88. oldal The Aristotelian Telescope

Napjainkban minden eddiginél több kiadvány jelenik meg, és minden hirdetés, brossúra vagy könyv kiadója azt reméli, hogy termékét elolvassák. A kiadók és még inkább az olvasók szeretik, ha a kiadványból egyértelműen kiderül a mondanivaló lényege. Senki sem vesz szívesen kézbe nehezen olvasható írásművet, az olvasók igényeit maradéktalanul csak a könnyen érthető, rendezett és áttekinthető szövegek szolgálják ki. Éppen ezért a fontos részeket ki kell emelni, a kevésbé lényegesekre pedig kisebb hangsúlyt kell helyezni…
A modern tipográfia technikájának is alkalmazkodni kell napjaink felgyorsult tempójához. Manapság már annyi időt sem fordíthatunk egy levélfejléc vagy bármilyen kiadvány elkészítésére, mint amennyi rendelkezésre állt akár a múlt század kilencvenes éveiben.

Jan Tschichold, 1935

4. oldal

Ő a plakátot, hirdetéseket szerette. Amikor csak a szöveg adott, a sorokat úgy helyezi el az oldal tükrén, ahogyan akarja, a betűk típusát és méretét is ő választja, ügyelve, hogy szépen, stílusosan illeszkedjenek a különböző fajták. Egy nyomtatott lap harmóniáját kellett megteremteni, használva a díszítő anyagokat, a cirádás léniákat, a sarokmintát, az iniciálét. A nyomdásznak azt is kell készítenie, ami a papíron nem látszik, a sorok, címek közötti részt a tükör széléig kitölteni vakanyagokkal, hogy aztán az egyforma szedéseket körülköthesse spárgával (ezt már Gutenberg is így csinálta) […]. Szeretett az űrtöltőkkel bíbelődni, minél kevesebb darabból, a lehető legelegánsabban megoldani a kiegészítést. A nyomdászatnak ezt a részét valamiféle játéknak fogta fel, nem munkának.

4. oldal