Times Square helyszín

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Ferencz Győző (szerk.): Beatköltők
Jack Kerouac: Úton
Paul Auster: Brooklyni balgaságok
Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 2. – Reflektorfényben
Norman Mailer: Marilyn
Henry Miller: Kakasviadal
Sarah Dessen: Egy felejthetetlen év
Guillaume Musso: Visszajövök érted
Paul Trent: Nyaralás a pokolban
Bill Maher: Does Anybody Have a Problem With That?
Helene Hanff: The Duchess of Bloomsbury Street
Janusz L. Wisniewski: Bikini
Joss Stirling: Lélektársak – Crystal
Lainey Reese: Asztal három főre
Daniel Knauf – Charles Knauf: Vasember – Gyilkológép
Louise Mensch: Drága szépség
Libba Bray: The Diviners – A Látók
Michael Gibney: Sous Chef
Johnny B. Truant: The Universe Doesn't Give a Flying Fuck About You
Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan: Örök éjre szánva
Lauren Fern Watt: Egy kutya bakancslistája
Charles Martin: Hosszú az út
Dan Brown: Eredet

Idézetek

Brigi007>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Amerika kapitány: Tony, itt Steve! Sürgősen gyere a Times Square-re!
Vasember: Üdv, itt a legyőzhetetlen Vasember… Ghh! Jelenleg nem vagyok… rrrrahh… elérhető… de ha a sípszó után… hagy… üzenetet…
Amerika kapitány: Tony, fejezd be az ökörködést!
Vasember: Hogy is volt azzal az afrikai fecskével meg a tökkel…?
Amerika kapitány: Nem épp most kéne poénkodni, Stark.
Vasember: Már miért ne? Eddig megsemmisítettem ötből két drónt, amelyeket a vagyonom nagy részéből finanszíroztam… próbálok nem lezuhanni, miközben egy 68,7 tonnás színtiszta örjöngőgépet cipelek… és amikor végzek, mehetek a dutyiba életem végiég valami kis suhanc miatt, aki apucitól nem kapott elég szejetetet… hadd röhögjek mielőtt elsírom magam.

129. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Times Square · Vasember (Anthony "Tony" Stark)
1 hozzászólás
Csoszi>!

– Ez az első estém New Yorkban.
– Rendicsek – mosolygott vissza a sofőr. – Akkor isten hozta a világ legtutibb városában, kis hölgy. Mire vágyik? Enni akar? Megmondom, hol kapja a legjobb olasz kaját az Atlanti innenső oldalán. Mit szólna városnézéshez? Nem látott semmit, amíg nem járt még éjszaka a Times Square-en.

9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Times Square
Viktória_Erdei >!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

-Jól van, hölgyem? – kérdezte a Diamond mellett guggoló megmentőnk.
– Igen, igen, köszönöm. Csak egy kicsit megijedtem. – Diamond szemei könnyel teltek meg és reszketett: ez pedig bármelyik férfiben felkeltette volna a védelmező ösztönt. A megmentőnk kinyúlt, hogy felsegítse. Nem hiszem, hogy engem észrevett, mivel az utcalámpák közti árnyékban voltam, míg Diamond épp a fénykörben állt. Amikor a kezük összeért, mindkettejük lélegzete elakadt, és valósággal talpra ugrottak.
– Istenem, te vagy az! Hallom a hangod a fejemben! – Diamond úgy nézett megmentőjére, mintha ő lenne az összes karácsonyi és szülinapi ajándéka egybegyúrva. Ha rájuk pillantottam volna a savant látásommal, biztos vagyok benne, hogy láttam volna, ahogy a Diamond körül kavargó űrszemét úgy összpontosul a férfi köré, ahogy a mágnes vonzza a vasreszeléket.
– Igen, tényleg én vagyok — mondta, aztán se szó se beszéd átölelte és megcsókolta a nővéremet.
Remek. Nem is tudtam, hogy tapsoljak vagy nevessek. Olyan volt, mintha valami klisés romantikus film rögtönzött jelenetét látnám. Szerelem első látásra, mint azon a híres fotón, amin a tengerész lekapja a nővért a Times Square-en.
Hogy irigykedtem-e? Még szép.
Aztán végre elengedték egymást.

14-15. oldal, 1. fejezet

Joss Stirling: Lélektársak – Crystal Xav és Crystal története

Kapcsolódó szócikkek: Times Square
Kkatja P>!

– Vannak azért jó pillanatok is. A kegyelem kitörölhetetlen pillanatai, apró, magasztos momentumok, váratlan csodák. A Times Square-en siklasz hajnali négykor, és hirtelen egyedül találod magad a világ közepén, semmi forgalom, és az ég minden sarkából ömlik rád a neoneső. Vagy pirkadat előtt száz fölött száguldasz a Belt Parkway-n, és a nyitott ablakon az óceán illata zúdul feléd. Vagy a Brooklyn-hídon mész át épp akkor, amikor a telihold a legmagasabbra ér, és nem látsz mást, csak a nagy sárga, kerek, ragyogó gömböt, ami olyan hatalmas, hogy megrémülsz, elfelejted, hogy itt élsz a Földön, azt hiszed, hogy repülsz, hogy a taxinak szárnyai vannak, és repülsz, igazából repülsz az űrben. Az ilyesmit egyetlen könyv sem tudja átadni. Az igazi transzcendenciáról beszélek, Harry, amikor elhagyod a tested, és belépsz a teljes, vastag világba.

38. oldal Purgatórium

Kapcsolódó szócikkek: csoda · Times Square · transzcendencia
Dora>!

Billy kiment a szobájából, lement a lassú liften, átsétált a Times Square-re, és egy csiricsáré könyvesbolt kirakatát nézegette. A kirakatban száz meg száz könyv volt közösülésről, buzik szeretkezéséről és gyilkosságokról meg egy útmutató New York úthálózatáról meg a Szabadság-szobor modellje, beépített hőmérővel. És ott volt a kirakatban korommal és légypiszokkal telepettyezve Billy barátjának, Kilgore Troutnak négy papírfedelű regénye is.
Közben a nap hírei mozgó fényszalagra írva megjelentek a Billy háta mögötti épületen. A kirakat visszatükrözte a híreket. Hatalomról és sportról és gyűlöletről és halálról szóltak. Így megy ez.
Billy bement a könyvesboltba.

Szépirodalmi Könyvkiadó 1980, 193-194. oldal

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd avagy a gyermekek keresztes hadjárata

Kapcsolódó szócikkek: Kilgore Trout · könyvesbolt · Times Square
Rise>!

– Elliott bemutatott egy Huszonnyolc fátyol nevű táncot a Times Square-en. Fent van a YouTube-on. Egyes kommentelők szerint minden idők legunalmasabb erotikus tánca. Soha vámpíréletemben nem éreztem még ilyen kínosan magam. Azt fontolgatom, hogy lemondok a klán vezetéséről, és bevonulok vámpírapácának.

Kapcsolódó szócikkek: Times Square · YouTube
ValerinLanz P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Lilly: Van fogalmad arról, milyen sérülékeny a férfiak egója?
(Itt Michael közbevágott)
Michael: Nana!
Lilly: (…) Tudod, milyen fatalisták a pasik!
Michael: Nana!
(…)
Lilly: Michael, te egyszerűen irigy vagy!
Michael: Hát persze. Mindig arra vágytam, hogy a Times Square-en tömegek bámulják az alsógatyás óriásposzteremet…
(Én a magam részéről ezt egy cseppet se bánnám, de azt hiszem, Michael gúnyolódott.)

144-145. oldal

greglawrency P>!

A bokavédős lakkcipők dacosan ütődnek a fapadlónak. A karok a levegőbe lendülnek, átszelve a levegőt – mintha csak egy dadaista festmény kelt volna életre.
A lány a szekrénybe dugja a táblát, ahol nemsokára elfeledkeznek majd róla, azután a szalonba siet, amit ragyogó, elektromos körték – Mr. Edison modern csodái – vonnak fényárba, és gondtalanul csatlakozik a nyár utolsó partijához.
Odakint a szél még elidőzik azoknál a kivilágított ablakoknál; majd, mintegy viharos robbanásként, elindul és végigsöpör a járdá­kon. Rövid időre belegabalyodik két jól öltözött fiatal lány cloche kalapjába, akik Rudolph Valentino tragikus haláláról trécselnek, és egy pudlit sétáltatnak az East River mentén. Továbbmegy, végig a neonfényes útvesztőkön, el a magasvasút felett, ami a Második sugárút felett csörömpöl, megzörgeti a szegény párák ablakait, akik aludni próbálnak, mielőtt eljön a reggel a taxisok dudaszóival, a villamosokkal és vonatokkal; cipőpucolókkal, akik az üzletembe­rek cipőit fényesítik a Union Square-en; rikkancsokkal, akik a nap legfontosabb híreit teszik közhírré a Times Square-en; a telefonoperátorokkal, akik vágyakozva nézik a kirakatokban az új bő gallérú kabátokat; és a méltóságteljes felhőkarcolókkal, amelyek úgy maga­sodnak mindezek fölé, mint ragyogó acél-, tégla- és üvegistenek.
A szél megáll egy dzsesszklub előtt, ezt az újfajta muzsikát hall­gatva, ami belehasít az éjszakába. Megrebben a kürtök nyekergésétől, a blues és a ragtime dallamok alatti zongorabillentyű-kopogástól és a szinkópás ütemektől, amelyek a város kicsorbult izgatottságát visszhangozzák.
A Boweryn egy korábbi nagy revüszínház díszes tetemében egy táncmaratont járnak a fáradt lábak. A versenyzők, fiatal lányok és udvarlóik, egymást támogatják, hiszen eltökélték, hogy híresek lesznek, hogy csak azért is valóra váltják az álmot, amit az újsághirdetések és a rádió adott el nekik. A lábuk sajog, de a szemük ragyog. Innen északra, a Great White Way, amit színházainak vakító fénye­iről neveztek el, megszabadul nézőitől. Néhány vállalkozó szellemű fiú a hátsó kijáratoknál várakozik a sikátorokban, hátha vethetnek egy pillantást az egyik táncoslányra, vagy szerezhetnek egy autogramot a Broadway számtalan csillagának egyikétől. Ez a hírnév ideje, a sikeré, a szerencséé, a lehetőségek megragadásáé, és a fiatalok titkos ambícióktól égnek.
A szél mindezt közömbösen szemléli. Hiszen ez csak a szél. Nem lesz belőle rádiósztár vagy cégvezető. Nem fog versenyre szállni egy irodáért, szerelembe esni Douglas Fairbanksszel, vagy a Tin Pan Alley számait énekelni, a vágyódás, megbánás és mulatozás dalait (hát nem mulatunk jól?). így hát folytatja útját, el a Tizennegyedik utcában álló vágóhíd mellett, el a szerencsétlenek mellett, akik a testüket bocsátják áruba a sötét sikátorokban. Nem messze a Szabadság Hölgye a magasba emeli fáklyáját a kikötő felett, jelzőfényként mindazoknak, akik ezekre a partokra menekülnek az üldözés, éhín­ség vagy reménytelenség elől. Mert ez az álmok országa.

15-16. oldal, Egy késő nyári este

Kapcsolódó szócikkek: Szabadság-szobor · Times Square
hunny>!

The first day he landed in New York he found himself on the traffic island at Broadway and Forty-second Street, he didn't know where he was, he just knew he wanted to go to Times Square. There was a cop directing traffic, and Barry, wanting to ask directions, stepped up behind the cop and tapped him on the shoulder. Whereupon the cop, true to the tradition of courtesy and helpfulness of New York's Finest, turned around and stuck the muzzle of a gun in Barry's stomach.
„I only want to ask directions to Times Square, Officer,” said Barry.
„Izzat right,” said the cop.
„I'm a tourist, I don't know my way about,” Barry explained, „I'm British.”
„No kiddin',” said the cop without taking his gun out of Barry's stomach. So Barry gave up and said:
„Officer, if you're going to shoot me, please step back so you don't kill the four hundred people behind me.”
The cop let him go then, and Barry crossed the street and asked a passer-by how to get to Times Square. The passer-by studied the problem thoughtfully and then said:
„Walk one block, turn left, walk one block, turn left, walk one block, turn left and you'll be there.”
So Barry walked around the block and that's how he discovered he'd been standing on Times Square all the time. He'd been looking for an English Square – with a park in it. What the passer-by didn't know was that in London you can walk one block, turn left, walk one block, turn left, walk one block, turn left – and be nowhere near where you started from.

114-5. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Times Square
Carmilla >!

A város legforgalmasabb terén, a Times Square-en lesz elhelyezve ez a több emeletnyi nagyságú anti-reklámtábla. Mindig az adott évi, lőfegyver által elpusztult amerikai állampolgárok számát mutatja majd. Naprakész adatokkal. Tudod, hogy lőtt sérülések miatt évente 38 000 ember hal meg az Államokban?

26. oldal (Hammer Records, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: Times Square