!

Timár Mihály személy

Jókai Mór: Az arany ember

Idézetek

>!
zerocrash

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Timár kigyulladt arcán Timéa észrevette a nagy változást. A mindig szelíd, alázatos arc most büszke volt és indulattól átszellemült, ami azt egyszerre széppé tette. Sok arc megszépül, ha a szenvedély átlobog rajta. Egyenesen odament Timéához, ki a nászruhára arany rózsákat hímzett ezüst levelekkel.
– Timéa kisasszony! – szólt forró mély hangon. – Én most kegyedtől búcsút veszek. Legyen ön boldog: legyen ön sokáig gyermek. De ha egyszer eljön egy olyan óra, amelyben ön boldogtalannak fogja magát érezni, gondoljon rá, hogy van egy jó ember, aki önért…
Nem tudta tovább kimondani. Hangja elakadt, szíve elszorult.
Timéa kiegészíté az elakadt szót.
„Háromszor…”
Timár megszorítá Timéa kezét, s súgva rebegé:
„Örökké.”

185. Oldal (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1960)

Kapcsolódó szócikkek: Timár Mihály
>!
julicsenge I

– Nem bántja az a jó embert soha, uram! ilyen szelíd az, mikor bárminő idegen jön ide, aki jó ember; megismeri, s nem ugatja meg; de próbáljon csak egy tolvaj jönni! azt már a sziget túlsó végén megérzi, s jaj annak, ha a foga közé kerül! Borzasztó állat. A múlt télen egy ordas farkas jött át a jégen; a kecskéinkre éhezett. Ott van a kiterítve a bőre a szobában. Azt neki egy perc volt megfojtani. Hanem a jó ember a hátára ülhet, mégsem bántja.
Timárnak nagy vigasztalására szolgált, ily hitelesen bebizonyítva látni, hogy ő jó ember.

58. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Almira (kutya) · farkas · kutya · Timár Mihály
>!
julicsenge I

Almira, abban a pillanatban, amelyben a fegyverét kilőtte, megragadta a gallérjánál fogva, s mintha a villám csapta volna le, úgy vágta le a földre. Fel akart kelni; de tapasztalá, hogy túlnyomó ellenféllel van dolga, akivel nem lehet tréfálni. Nem bántotta őt Almira, csak fogta szépen a gallérját, s nem engedte felkelni.
Timár váltig iparkodott őt kiengesztelni, nevezte Almira kisasszonynak, jó barátnőjének, magyarázta neki, hogy hisz ez vadászat! az ördög látott olyan kutyát, amelyik a vadászt apportírozza (…)

62. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Almira (kutya) · Timár Mihály
Hirdetés
>!
latinta SP

    Kacsuka úr nevette azt a dolgot.
    – Jaj, Miska, milyen rossz kereskedő lesz belőled! Nem megy az minálunk másképpen. Nyomorúság itt úgy akarni kereskedni, hogy az ember a maga forintján az egy garasát megnyerje. Ez csak szatócskodás. Protekció a fő dolog, s ez neked lesz. Arról jótállok én. Jó pajtások voltunk iskolás diák korunktól fogva. Bízd rám magadat. Hogyne volna bánatpénzed? Mellékeld a nyugtádat a Brazovicsnál letett tízezer forintodról. Az biztosítékul elfogadtatik. Azután megmondom, hogy mit csinálj. Nyargalj vissza Almásra, s árverezz magad az elsüllyedt hajó gabonájára. Az a százezer forint értékű búza bizonyosan rajtad marad tízezer forintban. Akkor van tízezer mérő búzád. Brazovicsot kifizeted azzal a saját letartóztatott tízezer forintoddal, s ezzel perpatvar nélkül quitteltél vele. Akkor dupla vámot ígérsz az almási, neszmélyi, füzitői, izsai molnároknak, hogy a búzádat siessenek megőrölni rögtön. Azalatt kemencéket állíttatsz fel, amikben a lisztet azonnal prófuntnak sütik. Három hét alatt elfogyott az egész, ha itt-ott egy-egy csomó selejtesebb lesz a többi között, azt elsimítani a jó barátok dolga. S három hét múlva hetvenezer forint tiszta nyereséged marad legalább a vállalaton. Hidd el, hogy ha ezt a főnöködnek mondanám el, hát két kézzel kapna rajta. Csodálom, hogy magától odáig nem terjed az esze.
    Timár elgondolkozott a dolgon. Ez bizony kecsegtető egy ajánlat. Három hét alatt hatvan-hetvenezer forintot nyerni, nagy fáradság nélkül, egész biztonsággal. Az első héten egy kicsit édesebb volna a prófunt íze, mint a szokotté, a másodikon egy kicsit keserűbb, a harmadikon egy kicsit dohosabb; de hát ki veszi azt olyan szigorúan a katonáknál?

Kapcsolódó szócikkek: Kacsuka Imre · Timár Mihály
>!
Morn

… Timárnak sikerült meglopni az egész világot.
Ellopta Timéától apja millióját, azután ellopta tőle szíve férfiideálját, végre ellopta tőle hitvesi hűségét.
Ellopta Noémitől szíve szerelmét, női gyöngédségét, ellopta őt magát egészen.
Ellopta Teréza bizalmát, az embergyűlölő utolsó hitét az egyetlen igaz emberben, ellopta tőle a senki szigetét, hogy azt megint visszaadja neki, s azzal ellopja háládatosságát.
Ellopta Krisztyán Tódortól az egész óvilágot, száműzve őt ravaszul a másik hemisphaeriumra.
Ellopta Athalie-tól apját, anyját, házát, vőlegényét, égi, földi üdvösségét.
Ellopta Kacsukától a boldoggá létel reményét.
Lopta a tiszteletet, mellyel az egész ismerős világ környezé; a szegény könnyeit, az árva gyermekek kézcsókjait, a királytól az érdemrendet, ez mind lopott jószág volt. Lopta a csempészektől a titoktartó hűségét, a tolvajokat is meglopta!
Meglopta az Istent magát, lelopott tőle az égből egy kis angyalt.
A lelke sem volt már az övé: azt is elzálogosította már a holdnak, ezt is megcsalta vele: nem adta át, amit ígért. Meglopta a holdat!
Már el volt készítve a méreg, mely elszállítsa őt a semmi csillagába; hah, hogy örült, hogy vigyorgott minden ördög, hogy tartotta a lehulló elé a körmeit. Aztán bolonddá tette azokat is, nem ölte meg magát. – Meglopta magát a ördögöt.
Kilopott a világ közepéből magának egy paradicsomot, s e paradicsom tiltott fájáról lelopta a gyümölcsöket, míg az őriző arkangyal hátat fordított; s a rejtett édenben kijátszott mindent, ami emberi törvény; papot, királyt, bírót, hadparancsnokot, adószedőt, rendőrt. Ezek mind meg voltak általa lopva…