Tilinkó személy

Móra Ferenc: Dióbél királyfi

Idézetek

KingucK P>!

Sohase felejtem el azt a téli alkonyatot, amikor az öreg macskába vetettük utolsó reményünk horgonyát. Az apám betegen gubbaszkodott a vackán; nádat vágni jártak az uraságnak, beszakadt alatta a jég, s azóta nem bírta se kezét, se lábát. Én az édesanyám ölében ültem a padkán, s ketten melegedtünk egy ködmön alatt. A Hékám a katlanban vetett magának ágyat hamuból. Az legalább puha volt, ha meleg nem volt is. Mécset nem gyújtottunk, mert nem volt, csak a hó világított be a hasadt ablakon.
Már szinte belebóbiskoltuk magunkat az éjszakába, mikor egyszer csak arra neszelünk föl, hogy valaki kaparássza az ajtót.
– Micsoda ítéletidő! – sóhajtotta édesanyám magához szorítva. – Elviszi a szél ezt a rossz házat.
De nem a szél nyitotta az ajtót, hanem Tilinkó.

A macskavásár

Móra Ferenc: Dióbél királyfi Egy öreg ember emlékei fiatal gyerekeknek

Kapcsolódó szócikkek: · tél · Tilinkó
KingucK P>!

– Nem megyek én – üzente vissza. – Összevestem a munkával, és holtig tartom vele a haragot.
Ahogy azonban elszigorodott az idő, mégiscsak besompolygott hozzánk. Veszekedett hideg volt, a verebek százával csipogtak a sövény közt, a szellőzködésre kieresztett bárányok pedig dideregve fúrták be magukat a szalmaboglyákba.

4. Tilinkó

Móra Ferenc: Dióbél királyfi Egy öreg ember emlékei fiatal gyerekeknek

Kapcsolódó szócikkek: hideg · juh · szalmaboglya · Tilinkó · veréb
KingucK P>!

Noha nagyon ágrólszakadt öreg cigány volt ez a Tilinkó, mégiscsak be kell mutatnom őt is, mert nagyon belejátszott az életembe.
Amikor leírom a nevét, most is magam előtt látom, amikor napégette, szélkicserzette arcát, borzas fejét bedugta az ajtónkon újesztendő táján:
– Addson isten, ami nincs, vedse el, ami van – ez volt a köszöntése.

4. Tilinkó

Móra Ferenc: Dióbél királyfi Egy öreg ember emlékei fiatal gyerekeknek

Kapcsolódó szócikkek: Tilinkó