Thorn személy

Christelle Dabos: Les fiancés de l'hiver
Christelle Dabos: Les disparus du Clairdelune
Christelle Dabos: A tél jegyesei
Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban
Christelle Dabos: Bábel emlékezete
Christelle Dabos: Visszaverődések viharában
!

Thorn és Ophélie ( saját alkotás: insta: #nikolettgyure )

!

Thorn (saját kép insta:#nikolettgyure)

!

Thorn & Ophelie

!

https://vk.com/lepassemiroir (forras pinterestrol)

!

patricialyfoung.tumblr.com

1 hozzászólás

Idézetek

suvizsofi>!

– Valami leveleket is említett – tért vissza egy korábbi részletre Thorn.
– Ja, igen, azokat megtaláltuk a főszerkesztő személyes holmija közt. Tolerancia!
– Végtelenül toleráns vagyok önnel – mondta Thorn, aki szemmel láthatóan fogytán volt a türelemnek.
– Ez nem önnek szólt, hanem a kishúgomnak. Tolerancia, kérlek, hozz ide egyet azok közül a levelek közül…

225. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Archibald · Thorn
Sastojci>!

Ez a helyzet egyszerűen tarthatatlan, követelem, hogy békéljen meg velem.

120. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Thorn
Szandesz91>!

Arra van szükségem, hogy szükséged legyen rám. Ez ilyen egyszerű.

502. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ophélie · Thorn
Bori19>!

– A sértettsége roppantul megnehezíti az életemet, muszáj kibékülnünk. A hárembe nincs bejárásom, ezért kérem, hogy jöjjön el hozzám a kincstári hivatalba; vágjon a képembe, amit csak akar, pofozzon fel, törjön el a fejemen egy-két tányért, állok elébe, csak lépjünk már túl ezen! […] – Mondjuk, tizenegy és fél tizenkettő között. Beírhatom a naptáramba?
Ophélie szóhoz sem jutott; olyan indulattal tette vissza a helyére a telefonkagylót, mintha Thornt akarta volna fejbe csapni vele.

75-76. oldal, A levél

Kapcsolódó szócikkek: Ophélie · Thorn
Boritek70 P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– És ön, ön is utál?
– Azt hiszem, nem. Már nem.
– Akkor jó – dünnyögte Thorn az orra alatt. – Mert még soha nem törtem ennyit magam, hogy egy bizonyos személy ne tartson utálatosnak.

Kapcsolódó szócikkek: Ophélie · Thorn
Bori19>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Végigcsókolta a sebhelyeit: először azt, amelyik a szemöldökét szelte keresztül, aztán az arcán húzódó forradást, végül elért a halántékáig. Thorn szeme Ophélie minden érintésére egyre jobban elkerekedett. Az izmai viszont elernyedtek.
– Ötvenhat – köszörülte meg a torkát Thorn.
Ophélie még sohasem látta ilyen félénknek, noha Thorn minden erejét próbálta összeszedni, hogy lehetőleg ne adja ki magát.
– Ennyi forradás van rajtam.
Ophélie lehunyta a szemét, aztán lassan újra kinyitotta. A bensőjében megint megszólalt az a követelőző hang, amelyet már annyiszor hallott, csak nem ilyen erősen, és amelybe az egész teste belebizsergett.
– Mutasd meg mindegyiket!
Innentől szavak helyett már az érintés beszélt. A baldachin árnya az ágy fölött, az eső tompa kopogása, a kert és a város távoli zajai, minden megszűnt létezni Ophélie körül. Csupán egyetlen dolgot érzékelt, de azt élesen: Thornt és vele szemben önmagát, ahogy a kezük egymás után gyengéden lefejti a másikról a tartózkodás, a szorongás és a gátlás minden egyes rétegét.
Az elmúlt három évet Ophélie vívódással töltötte, hogy miért érzi olyan üresnek magát. Most végre kiteljesedett.

579-580. oldal, A másik (Kolibri Kiadó, 2019)

Kapcsolódó szócikkek: Ophélie · Thorn
Adrienn_Hujder_Spirit_Bliss I>!

– Megöltem egy embert.
A tényt két kanál leves között, olyan keresetlen nyersességgel közölte, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ophélie szemüvegének lencséi egészen belesápadtak. Roseline néninek torkán akadt a falat, ájulás kerülgette. Berenilde megőrizte a nyugalmát, lassan visszahelyezte a borospoharát a csipketerítőre.
– Hol és mikor?
Ophélie a maga részéről inkább úgy tette volna fel a kérdést, hogy „Kit és miért?”.
– A légikikötőben, még indulás előtt – felelte Thorn hűvösen. – Szerencsétlen kegyvesztett flótást valamelyik rosszakaróm küldte rám. Ezért is siettem hazatérni.
– Helyesen tetted.
Ophélie úgy ült, mintha odaszögezték volna a székhez. Ennyi? Akkor a dolog el is van intézve? „Gyilkos vagy, rendben, de ha volnál szíves odaadni a sót…”

Kapcsolódó szócikkek: Berenilde · Ophélie · Roseline · Thorn
2 hozzászólás
Sastojci>!

– Figyelmeztetem – mondta Berenilde, és kipillantott az újságja mögül, egyenesen Ophélie-ra –, amennyiben összetöri az unokaöcsém szívét, vagy azt, ami nála hasonló funkciót tölt be, miszlikbe aprítom.

113. oldal, A mesék

Kapcsolódó szócikkek: Berenilde · Ophélie · Thorn
JazminFlor>!

– Ophélie!
Ophélie kíváncsian kidugta a fejét a csapóajtó nyílásán. Thorn mereven, szinte szertartásosan hátrahajtotta a nyakát, és ráemelte szögletes arcát.
– Nekem is – köszörülte meg a torkát. – Nekem is tetszik, hogy nem vagyunk szokványosak. Sőt, ez talán nem is kifejezés.

355. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ophélie · Thorn