Thomas Robertson személy
Idézetek
Csak állt ott, mint a gyerekek, amikor megpróbálnak erőt gyűjteni a fogorvos rendelője előtt.
13. oldal
– Remélem, tudod, hogy ez nem a legmegfelelőbb hely egy nőnek és egy hatéves kisfiúnak arra, hogy az éjszakát itt töltsék – közölte Lis. – És arra sem, hogy kilométereket gyalogoljanak. Nem beszélve arról, hogy David el sem bírna sétálni a városig!
– Ennyi? – Tom felegyenesedett, merev arccal figyelte feleségét. Még soha nem látta ilyen ingerültnek, vadnak, idegesnek és egy tojásai védő tyúkanyónak egyszerre.
Tyúkanyó. Talán valóban az volt. Lis is csak a kis David miatt aggódott.
– Hallod? – kérdezte Lis. – Figyelsz rám egyáltalán Thomas Robertson?
– Befejezted? – kérdezte Tom, és tehetetlenségében ingerülten megemelte a hangját. – Azt hiszed, nem tudom, milyen szar helyzetbe kerültünk?
Elizabeth egy hosszú pillanat után lenézett az autóra, majd gúnyos hangon folytatta:
– Kocsi? Ez egy – nyelt egyet –, ez egy ócskavas, amit a hülye bátyád sózott rád. Én mondtam, hogy ne vedd meg, könyörögtem. Tessék! Itt a tragacsod, és ez nem az első eset, hogy szarban hagyott minket!
– Hülye picsa! […] – Befognád?
13-14. oldal