!

Thomas Hardy személy

J. D. Salinger: Zabhegyező
P. G. Wodehouse: Egy pelikán Blandingsben
H. P. Lovecraft: Sötét testvériség
P. D. James: Nem nőnek való
William Styron: Sophie választ
Saul Bellow: Ravelstein
Kéry László: Angol írók
Kálmán Mária: Idő és igazság
Radó György: Gorkij élete
Sylvain Reynard: Pokoli erény
Dinah Jefferies: Monszun előtt
Maggie O'Farrell: Vagyok, vagyok, vagyok
Irvin D. Yalom: Szemben a nappal
Szabó László – Salusinszky Imre – Bakos Ákos – Hajdú Sándor (szerk.): Az Est hármaskönyve 1928

Idézetek

>!
agnesho

– Olyan a családom, Julia, mint egy Dickens-regény. Nem, annál rosszabb. Inkább keveréke vagyunk Arthur Millernek és John Steinbecknek, megspékelve egy kis Dosztojevszkijjel és Tolsztojjal.
– Ennyire borzalmas?
– Igen, mert úgy érzem, Thomas Hardy is megbújik a sorok között. Őt meg tudod, hogy mennyire utálom. Elcseszett egy elméjű szarházi.

>!
Sárhelyi_Erika I

Leslie-vel egy Victorról elnevezett étterem teraszán ülünk, s már kapatos vagyok. Ekkora nemi villanyáram még sose rázott. Ennek a zsidó sellőnek a körme alatt több az érzékiség, mint Virginia és Észak-Karolina valahány lányszobában epedező szendéjének együtt. Az esze is tökéletes, és Henry Millernek azt a tételét erősíti, hogy az érzékiség ész dolga, értsd: buta nő, buta kúrás. Beszélgetésünk árapálya váltakozó, akár a tengeré – Hart Crane, szex, Thomas Hardy, szex, Flaubert, szex, Schopenhauer és Nietzsche, szex, Huckleberry Finn, szex.

3 hozzászólás
>!
rakétaember

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

„De hát ha a gyerekek ennyi bajt csinálnak, akkor miért akarnak az emberek mégis gyermekeket?
– Ó, mert ez a természet törvénye.
– De mink nem kértük őket, hogy a világra hozzanak.”

Thomas Hardy a Lidércfényben ezekkel a sorokkal adta kora tudtára, hogy a felnőtteknek gyermekhez való föltételezett joga és a gyermeknek méltó élethez való jogos igénye közt ellentmondást hoztunk létre. Véleményével nem kívánt megbotránkoztatni, annál inkább figyelmeztetni egy új gyermekszemélyiség megjelenésére, mely az utolsó századfordulón ijesztő, létét-számonkérő lobogással áll elénk a kis Idő Apóban. Megteremtésével Hardy választóvonalat húz az irodalomba, ami előtt a gyermek a „természet törvényének” természetes és gyanútlan gyümölcse, s ami után „kezdete egy eljövendő élettagadásnak.”

Az írókat mindig érdekelte a gyermek, mint téma, ám a létrehozott figurák, példaképek, szimbólumok galériája Hardytól kezdve nemcsak irodalmi sorsot kap, hanem való életet is. Talapzat helyett meztelen talpakon állnak azon a földön, melyre inkább szüleik önfeledt kedvéből kerültek, mintsem jól megfontolt tudatából –, s nem késlekednek a számonkéréssel. „Ez a gyerekfajta ismeretlen volt a régi nemzedékben, ezek az új életszemlélet gyümölcsei – írja Hardy. – Mintha az élet minden borzalmát meglátnák, még mielőtt erejük és kitartásuk volna, hogy szembeszálljanak velük.”

A Lidércfény baljós ragyogású alkotás, elutasítóan tette le mindenki, aki a gyermek-témában a behízelgő, elbűvölő, könnyes sorsban is megnyugtató végkifejlethez szokott. Mivel nem a népszerűség könnyebbik, kedély-derűs útját választotta, mivel a gyermeket komolyan vette és jövőjében az egész emberiség jövőjét kutatta – Hardyt kelletlenül, félelemmel és lassan engedték a klasszikusok közé. Ott viszont annak az irodalomnak, melynek nincs se kezdete, se vége – a gyermekről írott erkölcsi-társadalmi példázatoknak – fókuszába került.

Mint világítótoronyból messze pásztázó fénynyaláb, Idő Apó minden gondolata századok jelzésével villantja fel a gyermekek tengerének gondolat-hullámait, tett-örvényeit, erkölcs-zátonyait, intuíció-öblét, igazság-katasztrófáit, perspektíva-sodrását, tisztaság-mélységét, képzelet-viharát, eszme-kikötőit: múltban és jövőben.

Hardy döbbentette rá az embereket, hogy az írók a gyermekhősöket kvantumnak használják, a társadalmi humanizmus mértékegységének. Eldöntetlen kérdés, hogy megbocsátják-e neki valaha azt a bátorságot, amivel nem azt tartotta döntőnek, „amit a gyermeknek adunk”, hanem azt, amivé tesszük.

A gyermek az irodalomban

Kálmán Mária: Idő és igazság Válogatott esszék és tanulmányok

Kapcsolódó szócikkek: Thomas Hardy
>!
sztimi53 P

Lady Constance időnként nehezen tudott elaludni, és New York-i orvosa azt javasolta neki, hogy az álommanó megérkezését elősegítendő, lefekvés előtt vegyen magához egy tányér gyümölcsöt és egy pohár meleg tejet. Amint ezeket elfogyasztotta, őladysége kitette a tálcát az ajtaja elé, hogy reggel a szobalány elvihesse, és, mint az ábra mutatja, hogy bátyja, Clarence papucsos lábával belegyalogoljon. Thomas Hardy minden bizonnyal úgy tekintette volna az esetet, mint a gonoszkodó kedvű sors által elkövetett újabb csínyt, és ha valaki felhívta volna rá a figyelmét, ki is kerekített volna belőle egy húszezer szavas regényt.

191. oldal, Európa, 2007.

Kapcsolódó szócikkek: Thomas Hardy
>!
Aranymag

Engem az ken a falhoz, mikor olyan a könyv, hogy az ember a végén azt szeretné, ha az író iszonyú jó haverja lenne, akit akkor hív fel, amikor akar. Ámbár ez nem gyakori. Isak Dinesent például felhívnám. Ring Lardnert is, de D. B. mondta, hogy már meghalt. Vagy vegyük például Somerset Maughamtól a Örök szolgaság-ot. Tavaly nyáron olvastam, nagyon jó könyv, meg minden, de azért Maughamot nem hívnám fel. Nem tudom, valahogy ő nem olyan, akit az ember felhívna. Akkor már az öreg Thomas Hardyt inkább. Tetszik nekem az az Eustacia Vye.

26. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Thomas Hardy · William Somerset Maugham
>!
lzoltán IP

Ugyancsak sokat olvastam, hosszú órákat töltöttem nagyapám hatalmas könyvtárában, válogatás nélkül olvastam, ily módon tekintélyes tudásra tettem szert a görög filozófusoktól az angol királyság történetéig, a régi alkimisták titkaitól Niels Bohr kísérleteiig, az egyiptomi papiruszok tanításaitól Thomas Hardy tanulmányaiig, mivel nagyapámnak meglehetősen átfogó ízlése volt a könyvekkel kapcsolatban; nem óhajtott szakosodni, csak olyasmit vásárolt és őrzött meg, amit jónak tartott, vagyis ami lekötötte a gondolatait.

100-101. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Thomas Hardy
>!
Rawalpindi

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A régi szép időkben még tekintélyes irodalmi közösség létezett odahaza is, az orvostudomány és a jog még „tanult szakmának” számított, de ma már egy amerikai városban az ember számíthat rá, hogy orvosokkal, ügyvédekkel, üzletemberekkel, újságírókkal, politikusokkal, tévészemélyiségekkel, építészekkel vagy kereskedőkkel megvitathatja Stendhal vagy Thomas Hardy regényeit. Az embernek hellyel-közzel útjába akadt valaki, aki olvasta Proustot, egy hóbortos alak, aki betéve tudta a Finnegans Wake néhány oldalát. Amikor a Finneganról faggatnak, azt szoktam mondani, hogy őt az aggok házára tartogatom. Inkább lépek be az örökkévalóságba Anna Livia Plurabelle társaságában, mint a tévéképernyőn ficánkoló Simpsonékkal.

59-60. oldal, Park Könyvkiadó, Budapest, 2003

Kapcsolódó szócikkek: Marcel Proust · Stendhal · Thomas Hardy
>!
Jesper_Olsen

– A vonaton idefelé Hardyt olvasta. Szereti?
– Nagyon. De Jane Austent sokkal jobban.
– Akkor okvetlenül menjen el Cambridge-ben a Fitzwilliam Múzeumba. Van egy levelük Jane Austentől. Biztosan érdekelni fogja.

52. oldal (Európa, 1981)

Kapcsolódó szócikkek: Jane Austen · Thomas Hardy
>!
Tintapatrónus P

Tiltakozás hulláma csapott végig az egész világon, s a cári kormányzatnak nemcsak belső ereje, de külső tekintélye is újabb csapást szenvedett ettől a letartóztatástól.
Egy sereg német város Goethe-emlékbizottsága tiltakozott a letartóztatás ellen, s a tiltakozó iratot aláírta Gernhart Hauptmann is. Párizsban Anatole France és Rodin aláírása került a tiltakozó felhívás alá. Ausztriában Schnitzler, Londonban Swinburne, Meredith és Hardy, de Prágában és Budapesten, Dániában, Spanyolországban, Norvégiában, Romániában és Portugáliában is mindenütt a legnépszerűbb írók – nemegyszer a legkülönbözőbb pártállásúak, ellentétes világnézetűek – egy-egy közös íven tiltakoztak a szellem emberének bebörtönzése ellen. Rómában diákok tüntettek mellette, és parlamenti képviselők írták alá a tiltakozó okmányt. Amerikában sorozatosan folytak tömeggyűlések Gorkij mellett.
S az általános tiltakozás eredményeképpen fürge laptudósítók csakhamar jelenthették az új hírt: Gorkijnak megengedték, hogy könyveket hozasson a cellájába, és írjon.
Erre támadt csak izgatott érdeklődés világszerte! Micsoda szenzáció lesz az, amit a mezítlábasok és tolvajok poétája ott ír, a börtönben. Micsoda üzlet a könyvkiadóknak! Sürgősen le kell fordíttatni és kiadni…

79-80. oldal - A forradalom viharmadara

>!
Carmilla 

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Egy folyóirat szerkesztője azzal adta vissza az írónak a Tess kéziratát, hogy a regény a hősnő és Alec d'Uberville kapcsolatának leplezetlen bemutatása miatt közölhetetlen. Egy másik folyóirat vállalkozott a mű folytatásos közlésére, de ragaszkodott bizonyos „illemsértő” részek kihagyásához, illetve átalakításához. A viktoriánus álszemérem nem bírta elviselni például azt a jelenetet, amelyben Angel Clare a karjában visz át négy leányt – egyiket a másik után – egy vízöntéses útszakaszon. Hardy kénytelen volt talicskáról gondoskodni, s a nyárspolgári erkölcsösség nagyobb dicsőségére ebbe rakni a lányokat! Azt a hatalmas erejű, keserű epizódot, amelyben a kétségbeesett Tess maga kereszteli meg haldokló gyermekét, s meghasonlik az egyházzal, mert a pap nem hajlandó eltemetni a kis halottat, teljes egészében törölte a szerkesztői cenzúra.

244. oldal, Thomas Hardy (Magvető, 1975)

Kéry László: Angol írók Tanulmányok, cikkek

Kapcsolódó szócikkek: cenzúra · Thomas Hardy