Thomas személy

– Boldog lettél, Thomas?
– Igen – felelte.

8. oldal, A történet elé (Kolibri, 2014)

– Átkozottul örülök ám neki, hogy itt vagy – jelentette ki Van Amersfoort néni.
Thomas alaposan megijedt az „átkozottul” szótól. Az osztálytársaival, mivel egyházi iskolába járt, úgy káromkodtak, mint a kocsis, de felnőtt embert életében először hallott csúnyán beszélni.

27. oldal

Isten rettenetesen megbünteti majd apámat, mondjuk bubópestissel, vagy valami effélével.
De később, amikor magára maradva meredt a sötétbe, megijedt, hátha Isten megharagudott rá.
Ezért azt mondta:
– Nem tehetek róla, hogy miket gondolok. És nem is gondolom komolyan, úgyhogy igazából nem is számít. Azt sem tudom, mi az a bubópestis.
Aztán elnyomta az álom.

12. oldal

Thomas kiment a folyosóra. Van Amersfoort néni épp akkor ért fel a lépcső tetejére, kezében a táskagramofonnal. Négy idős hölgy követte a lépcsőn. Az első lapos bőröndöt cipelt, abban voltak a gramofonlemezek.
– Ez Thomas – mondta Van Amersfoort néni, miután mind felértek a folyosóra. – Nem fél a boszorkányoktól.
– Akkor jó – kuncogott az idős hölgy, aki a gramofonlemezeket hozta.
– Igen, így legalább nem kell visszafognom ma­gam! – nevetett egy másik néni, kezében egy nagy csokor virággal.
-Végre egy igazi férfi! – sóhajtott a harmadik, aki mindkét kezében málnaszörpös üveget tartott.
– Én jobban szeretem, ha kicsinyt félnek – szu­szogta a negyedik. – Nem baj, ha berezelnek egy picit.

115. oldal, 9. (Kolibri, 2014)