Theon Greyjoy személy
Idézetek
A menyasszonyt fehérbe és szürkébe öltöztették. Theon fekete és arany ruhát öltött, köpenyét a vállánál durva vaskraken csat fogta össze, melyet a hantvégi kovács külön neki készített. Ám a csuklya alatt a haja fehér volt, és ritkás, bőre pedig szürkés, mint a nagyon öreg embereké. Stark-színek, gondolta.
564. oldal, Deres hercege
She studied Theon Greyjoy's sly smile, wondering what it meant. That young man had a way of looking as though he knew some secret jest that only he was privy to; Catelyn had never liked it.
100. oldal
„It must be windy there,” the captain's daughter observed.
He laughed. „Windy and cold and damp. A miserable hard place, in truth…but my lord father once told me that hard places breed hard men, and hard men rule the world.”
151. oldal, Theon
It is as if I were a stranger here, Theon thought. Nothing has changed, and yet everything has changed.
164. oldal
Only a fool humbles himself when the world is so full of men eager to do that job for him.
352. oldal
– Úrnőm, miért gyűlölöd a Starkokat?- kockáztatta meg a kérdét.
– Ugyanazért, amiért te szereted őket.
Theon megbotlott.
– Szeretem? Én soha… elfoglaltam a várukat, úrnőm. Én… kivégeztettem Brant és Rickont, karóra tűztem a fejüket. Én…
– Te délre lovagoltál Robb Starkkal, az oldalán harcoltál a Suttogó Erdőben, majd követeként tértél vissza a Vas-szigetekre, hogy tárgyalj a saját atyáddal. Hantvég is küldött embereket az Ifjú Farkasnak. Olyan keveset adtam, amennyit csak mertem, de tudtam, hogy nem tehetek mást, különben Deres haragját kockáztatom. Voltak szemeim és füleim a hadseregben, mindenről pontosan tájékoztattak. Tudom, ki vagy, tudom, mi van. Most pedig válaszolj a kérdésemre: miért szereted a Starkokat?
– Én… – Theon kesztyűs kezével az egyik oszlopnak támaszkodott. – Egy akartam lenni közülük…
– De soha nem lettél. Több közös van bennünk, mint gondolnád.
632. oldal
– Úrnőm, miért gyűlölöd a Starkokat?- kockáztatta meg a kérdét.
– Ugyanazért, amiért te szereted őket.
Theon megbotlott.
– Szeretem? Én soha… elfoglaltam a várukat, úrnőm. Én… kivégeztettem Brant és Rickont, karóra tűztem a fejüket. Én…
– Te délre lovagoltál Robb Starkkal, az oldalán harcoltál a Suttogó Erdőben, majd követeként tértél vissza a Vas-szigetekre, hogy tárgyalj a saját atyáddal. Hantvég is küldött embereket az Ifjú Farkasnak. Olyan keveset adtam, amennyit csak mertem, de tudtam, hogy nem tehetek mást, különben Deres haragját kockáztatom. Voltak szemeim és füleim a hadseregben, mindenről pontosan tájékoztattak. Tudom, ki vagy, tudom, mi van. Most pedig válaszolj a kérdésemre: miért szereted a Starkokat?
– Én… – Theon kesztyűs kezével az egyik oszlopnak támaszkodott. – Egy akartam lenni közülük…
– De soha nem lettél. Több közös van bennünk, mint gondolnád.
632. oldal