Theodore Finch személy
Idézetek
– (…) Ő volt a legjobb barátom.
– Nekem sohase volt ilyenem. Milyen érzés?
– Nem tudom. Talán az a lényege, hogy önmagadat adhatod előtte, bármilyen is vagy. Megmutathatod a legrosszabb és a legjobb oldaladat. És bármi legyen is, szeret. Összeveszhettek, de ha haragszol is rá, tudod, hogy mindig a barátod marad.
151. oldal
– Az a gond az emberekkel, hogy általában elfelejtik, hogy többnyire és igazán csak a kis dolgok számítanak.
180. oldal
Úgy kell élnünk, hogy soha ne kelljen semmit se sajnálnunk. Könnyebb, ha az ember mindig helyesen cselekszik, így aztán később nem kell semmiért se bocsánatot kérnie.
151-152. oldal
– Nekem éjjel megy legjobban a gondolkozás, amikor mindenki alszik. Senki sem zavar, nem szól közbe, nem zajong. Szeretek akkor fent lenni, amikor senki más nincs ébren.
177. oldal
Hazaérve hosszú ideig ülök a kocsiban, és nem akarom megtörni a varázst. A mai nap még velem, bennem van, és Violet is. Végigveszem, hogy mit szeretek benne. Ahogy a szeme ragyog, amikor beszélgetünk, vagy mesél valamiről. Ahogy ajkával formálja a szavakat, amikor olvas. Ahogy rám néz – mintha csak én léteznék a világon, mintha átlátna a bőrömön, a húsomon, a sok hülyeségemen, és tényleg látná, ki vagyok – úgy, ahogyan még én sem látom magam.
– Ma már nincs sok úriember a világon. Ritkák, mint a szüzek vagy a leprikónok. Ha én valaha férjhez megyek, csak egy ilyenhez megyek.
Nem hagyhatom ki a ziccert:
– Szűzhöz vagy leprikónhoz?
46. oldal, Finch (Maxim, 2015)
Már van annyi élettapasztalatom, hogy tudom: sohasem számíthatsz arra, hogy a dolgok nem változnak meg. Nem marad meg semmi ugyanolyannak, bármennyire is szeretnéd.
163. oldal