The Rolling Stones személy

Yrsa Sigurðardóttir: Az utolsó rítus
Esterházy Péter: Az elefántcsonttoronyból
Ben Rice: Babó és Bigyó
Nick Hornby: Pop, csajok, satöbbi
Nick Hornby: Fociláz
Nick Hornby: Hosszú út lefelé
Stephen King: Atlantisz gyermekei
Ben Myers: Green Day
Szakács Gábor: Nagy Rock 'n' Roll könyv
Murray Engleheart – Arnaud Durieux: AC/DC Maximum Rock & Roll
Dominic Streatfeild: Kokain
Eric Clapton: Clapton – Az önéletrajz
Szapu Magda (szerk.): Ifjúsági „szubkultúrák” Magyarországon és Erdélyben
Hobo (Földes László): Rolling Stones könyv
Nick Hornby: Juliet, Naked
Nick Hornby: A Meztelen Juliet
Barry Miles: Paul McCartney
Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk
Corrado Balducci: Sátánizmus és rockzene
Thomas Hylland Eriksen: A pillanat zsarnoksága
Hegedős Mária (szerk.): Körkép 87
Patti Smith: Just Kids
Sebők János (szerk.): Rock évkönyv 1981
C. Jason Smith – Ximena Gallardo C.: Alien Woman
Michael Hjorth – Hans Rosenfeldt: Ingovány
Christa Faust: Coyote's Kiss
Kocsis L. Mihály (szerk.): De ki adja vissza a hitünket?!
Grant Morrison: Supergods
Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek?
Helena Silence: Enigma
Irvine Welsh: Skagboys
J. A. Redmerski: A soha határa
J. R. Moehringer: Sutton
Tóth Eszter Zsófia – Murai András: Szex és szocializmus
Alexandra Bracken: Sötét elmék
Katie McGarry: Crash into you – Szívkarambol
Alexandra Bracken: Sötét játszmák
Benyák Zoltán: A nagy illúzió
Stephen King: Rémálmok bazára
Stephen King: 11.22.63
Rex Brown – Mark Eglinton: A Pantera igaz története
Jeanne Ryan: Nerve – Idegpálya
Ania Ahlborn: Vértestvérek
Alexandra Bracken: Sötét hajnal
Jon Wiederhorn – Scott Ian: A gitáros faszi az Anthraxből
Chuck Wendig: Halálmadarak
Jessie Burton: Múzsa
Abbi Glines: A jövőm
Bödőcs Tibor: Addig se iszik
Kerstin Gier: Az álmok harmadik könyve
Michael Cunningham: A hókirálynő
One Direction – Who We Are
Guillaume Musso: Az éjszaka és a lányka
Michelle Hodkin: The Retribution of Mara Dyer – Mara Dyer végzete
Presser Gábor: Presser könyve 2.
!

A The Rolling Stones egy brit rockegyüttes, mely az 1960-as évek brit blues hullámának vezető zenekara volt. Tagjai: Mick Jagger, Keith Richards, Ronnie Wood és Charlie Watts.

Forrás és bővebb infó: http://hu.wikipedia.org/wiki/The_Rolling_Stones


Idézetek

nykyriana>!

Nevess csak, én majdnem belehaltam…
(The Rolling Stones)

321. oldal

Kapcsolódó szócikkek: The Rolling Stones
Kuszma P>!

Amikor egy slágerlista élén olyan szereplőket találunk, mint a Beatles-klón Oasis, geriátriai együttesek, mint a Stones (számolhatjuk a napokat, mikor kap Jagger és Richards járókeretet), vagy a Phil Collins típusú petyhüdt, suttogó bariton (ki hitte volna 1975-ben, hogy a Genesis és a Brand X dobosáról – legjobb formájában úgy játszott, mint egy feltúrbózott polip – néhány évvel később kiderül, hogy ő Elton John?), az alighanem annak a jele lehet, hogy egy kultúra nem képes megújulni.

154-155. oldal

23 hozzászólás
Gothic01>!

Isaiah hangosan sóhajt.
– Rachel, ez a barátom, Abby. Abby, ez a barátnőm, Rachel.
Fogjanak le, mert menten táncra perdülök! A barátnőjének nevezett!
– Örülök, hogy megismerhetlek.
– Mi a kedvenc színed? – kérdezi Abby.
– A zöld.
Több, mint különös kérdés. Mármint tulajdonképpen teljesen normális, de mégsem.
– Taco vagy Spagetti?
– Taco.
– Disney World vagy Disneyland?
– Egyik sem.
– Rolling Stones vagy Beatles?
– Beatles.
Balra húzódik a szája.
– Hát, necces, de az utolsótól eltekintek.

272-273. oldal, Rachel

Kapcsolódó szócikkek: Abby · Isaiah Walker · Rachel Young · The Beatles · The Rolling Stones
krlany IP>!

Egyik este a Beatles is eljött megnézni a Stonest. nemrég jelent meg a Please, Please Me, ami óriási sláger lett. Besétáltak és megálltak a színpad előtt, hosszú fekete bőrkabátot és egyforma frizurát viseltek. Már akkor is rendkívül hatásos megjelenésű és karizmatikus figurák voltak, de én azt találtam a legfurcsábbnak, hogy úgy tűnt, a fellépőruháikban vannak, ami valamiért zavart engem. De elég barátságosnak tűntek, és egyértelműen látszott, hogy a Stonesszal kölcsönösen bírják egymást, úgyhogy azt hiszem, természetes volt a féltékenységem, meg hogy azt gondoltam róluk, hogy beképzelt seggfejek.

44-45. oldal

6 hozzászólás
Traclon>!

Itt érdemes megemlíteni, hogy Mick Jaggert, a Rolling Stones tagját akiről majd a második részben hosszabban beszélek, a Golden Dawn szabadkőműves-szektában szentelték fel a sátánnak.

135. oldal - A szabadkőművesség

Kapcsolódó szócikkek: Mick Jagger · The Rolling Stones
6 hozzászólás
Stone P>!

Star Wars was the Beatles and we were The Rolling Stones.
– David Giler, Coproducer of Alien

57. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Csillagok háborúja · The Beatles · The Rolling Stones
Gothic01>!

– Te…. te… gyönyörű vagy. Hogy hívnak?
Sípoló, rekedt, szívszaggatóan erőltetett hangon mondta ezt, de engem annyira váratlanul ért az összefüggő beszéd, hogy hosszú másodpercekbe telt, mire meg tudtam szólalni.
– Ruby – ismételte kedves, cirógató déli akcentusával. – Mint a „Ruby Tuesday”. A Rolling Stones dala. Vagy az étteremlánc. Szép név.

287. oldal

latinta P>!

Akkoriban a klub ellenezte a korlátreklámokat és a meccs előtti diszkózást, úgyhogy nem volt se ez, se az; míg a Chelsea-szurkolók a Beatlest vagy a Stonest hallgatták, a Highburyben a Londoni Rendőrzenekar és az énekesük, Alex Morgan biztos úr szolgáltatta a szórakozást. Morgan közrendőr (akinek a rangja sohasem változott hosszú highburyi karrierje során) könnyű operettekből és hollywoodi musicalekből énekelt slágereket: a Derby elleni meccs programfüzetében azt olvasom, hogy azon a délutánon Lehár operettjéből, a Luxemburg grófjából adott elő egy dalt. Bizarr rituálé volt ez. Közvetlenül a kezdőrúgás előtt Morgan kivágott valami hihetetlenül magas hangot, és fellépésének csúcspontjaként hosszan kitartotta, miközben mögötte, a keleti lelátó alján a tömeg felállt, az Északi Sáncon lévő „tábor” pedig fütyülve-dalolva igyekezett elnyomni az énekes hangját.
Az „Iskolás-szektor” az a fajta mókás elnevezés, amelyet csakis az operettdalos, hajdani etoni diákelnökkel és nyomasztóan testes történelemmel megáldott Arsenalnál eszelhettek ki, és azt sugallta, hogy az arsenalos kölykök mennyei biztonságban érezhetik magukat, amíg jól viselkednek.

Kapcsolódó szócikkek: Alex Morgan · The Beatles · The Rolling Stones
Dora>!

És itt van Keith Richard, a Rolling Stones veterán gitárosa, aki az endokannibalizmus nemes hagyományát csiszolta tökéletesre. Papája hamvait kokain közé keverve szippantgatta fel, a régiekkel együtt vallva: az ősök tovább élnek – bennünk!

140. oldal - Ecce homo - A kannibál-kulináriáról

Kapcsolódó szócikkek: Keith Richards · kokain · The Rolling Stones
1 hozzászólás
latinta P>!

     – A Stones… az nem olyan fontos. Az csak egy példa volt. Úgy értettem… dalok, gitárok, energia.
     – Kábé nyolcvanéves – mondta Jess. – Már nincs benne semmi energia.
     – Én kilencvenben láttam őket – mondta Martin. – Azon az estén, amikor Anglia tizenegyesekkel kikapott Németországtól a VB-n. Egy guinesses srác vitt el minket, jó sokan voltunk, és mindenki azzal töltötte az este nagy részét, hogy a rádiót hallgatta. Mindegy, szóval akkor jó sok energia volt benne.
     – Akkor még csak hetvenéves volt – mondta Jess.

180. oldal, JJ (Európa, 2006)

Kapcsolódó szócikkek: Mick Jagger · The Rolling Stones
1 hozzászólás