The Beatles: Hey Jude zene
Idézetek
A [Hey Jude] végét nem akartunk olyan sokáig játszani, csak annyira élveztem, hogy egyszerűen nem tudtam abbahagyni; amikor a végső változatot vettük fel, muszáj volt újra meg újra elismételnem. Utána kevertünk még hozzá zenekari dolgokat, de eredetileg azért lett ilyen hosszú, mert én élvezkedtem, hogy „Judy judy judy – wooow!”.
515. oldal
Ugyanabban az órában születtem, amikor John haldoklott. Egész gyerekkoromban a Beatles szólt. Eleanor Rigby, Hey Jude, Penny Lane. Meg az, hogy: „Imagine there’s no heaven…” Én mindig azt szerettem volna elképzelni, hogy van Mennyország.
Van egy érv, miszerint a popzene, akárcsak a regény, megtalálta az eszményi formáját, és a popzene esetében ez a három-négy perces vers/kórus/vers felépítésű dal. És ha ez igaz, akkor meg kell tanulnunk azt a kritikai nyelvezetet, amellyel szét tudjuk választani a jót a rossztól, a banálist a bölcstől, a frisset a pállottól; ha egyszerűen csak ülünk, és várjuk, hogy mikor jön a következő punk-mozgalom, azzal azt mondjuk a legjobb dalszerzőinknek, hogy amit csinálnak, az értéktelen, és végül senki nem fog törődni velük. A következő Lennon és McCartney már alighanem közöttünk van; épp csak nem lesznek Jézusnál nagyobbak. Egyszerűen csak olyan jó dalokat fognak írni ők is, mint amilyen a „Norwegian Wood” és a „Hey Jude”, és részemről ez rendben is van így.
85. oldal, 16 „Smoke" Ben Folds Five (Európa, 2003)
Felcsapó félrészeg hangok eszelős kórusa gajdolta elnyújtottan a Hey Jude utolsó verssorát – Naa-naanaa naa-na-na-na… hey, Jude… –, amikor belépett a tulajdonképpeni faluba.