The Beatles személy

Beatles – Egy nehéz nap éjszakája: 5/5

269. oldal, November 28., péntek (Ciceró, 2010)

– Nekem elegem van a Királynőböl! – Jelentette ki Dzsimbó. – Hülye név. (…)
– Igen, nekem az tetszett a legjobban, amikor Kistál és a Bors voltunk jelentette ki Joci.
– Igen, de csak fél óráig voltunk Kistál és a Bors! – válaszolta Crash. – Tegnap. Miután Bogarak voltunk és mielőtt Ólom Léghajó lettünk volna.

323. oldal

(…) a Tower Records lemezüzlet előtt megszólít egy egyetemista, a kezében jegyzetfüzet, és megkérdezi, mi a legszomorúbb szám, amit ismerek. Gondolkodás nélkül rávágom, hogy szerintem a „You Can't Always Get What You Want”, a Beatlestől. Aztán meg arra kér, nevezzem meg a legvidámabbat is, amire azt felelem neki, hogy a „Brilliant Disguise” Bruce Springsteentől.

527. oldal

Hiszek abban, ami igaz, hiszek abban, ami nem, és hiszek abban is, amiről senki nem tudja, igaz-e vagy sem. Hiszek a Mikulásban, a húsvéti nyúlban és Marilyn Monroe-ban, a Beatlesben és Elvisben. Hallgass ide – hiszek abban, hogy az emberek tökéletesíthetőek, a tudás végtelen, hogy a világot titkos bankkartellek irányítják, a Földet rendszeresen látogatják az idegenek, a szépek, akik úgy néznek ki, mint a ráncos lemurok, meg a csúnyák, akik teheneket boncolnak és el akarják venni tőlünk a vizet meg az asszonyokat. Hiszem, hogy a jövőnk egy nagy rakás szar és azt is hiszem, hogy állatira jó lesz, és egy napon visszatérnek az indián szellemek és mindenkinek szétrúgják a seggét. Hiszem, hogy a férfiak valójában nagyra nőtt kisfiúk, akiknek komoly kommunikációs problémáik vannak, és hiszem, hogy azért nem lehet jót szexelni Amerikában, mert kezdenek eltűnni az autósmozik. Hiszem, hogy a politikusok erkölcstelen gazemberek, és még mindig hiszem, hogy ők a jobb alternatíva. Hiszek benne, hogy Kaliforniát el fogja nyelni a szökőár, Floridát meg elönti a téboly, a sok krokodil meg a mérgező hulladék. Hiszem, hogy az antibakteriális szappan megöli a test ellenálló rendszerét a kosszal és betegségekkel szemben, ezért egy napon majd kipusztít minket a nátha, mint a Mars-lakókat a Világok harcában. Hiszem, hogy a múlt század két legnagyobb költője Edith Sitwell és Don Marquis, hogy a jade megkövesedett sárkánysperma, és hogy több ezer évvel ezelőtt, egy másik életemben félkarú szibériai sámán voltam. Hiszem, hogy az emberiség sorsa meg van írva a csillagokban. Hiszem, hogy kiskoromban jobb íze volt a nyalókának, és az aerodinamika elvei szerint egy dongó nem is tud repülni, hogy a fény hullám és részecske, hogy valahol, egy dobozban van egy macska, aki egyszerre élő és holt (de ha nem adnak neki enni, végül kétféleképpen halott macska lesz belőle), és hogy a világegyetem néhány csillaga milliárd évekkel idősebb magánál a világegyetemnél. Hiszek egy személyes istenben, aki törődik velem és aggódik értem és mindent lát. Hiszek egy személytelen istenben, aki mozgásba lendítette a világot, aztán elment bulizni a barátnőivel és azt sem tudja, hogy a világon vagyok. Hiszek a közönyös káosz, háttérzaj és puszta szerencse uralta üres univerzumban. Hiszem, hogy akik szerint a szexet túlértékelik, még sohasem csinálták jól. Hiszem, hogy az, aki állítása szerint érti, mi folyik a világban, az apró dolgokban is hazudni fog. Hiszek a tökéletes becsületességben, meg az értelmes társadalmi hazugságokban. Hiszem, hogy egy nőnek joga van dönteni, egy babának joga van élni, és az emberi élet ugyan szent, még sincsen gondom a halálbüntetéssel, ha az igazságszolgáltatás teljesen megbízható és azt is hiszem, hogy csak egy idióta bízna meg az igazságszolgáltatásban. Hiszem, hogy az élet játék, az élet egy kegyetlen vicc és az élet az, ami akkor történik, amikor élsz, és ennyi erővel akár élvezni is lehet.

249-250. oldal (Szukits, 2003)

Az ember nem részegedhet meg egy regénytől vagy festménytől, megrészegedhet viszont Beethoven kilencedik szimfóniájától, Bartók két zongorára és ütőhangszerekre írt szonátájától, vagy a Beatlesek éneklésétől.

123. oldal

– Bolond az, aki a saját világában él. Mint a skizofrének, a pszichopaták vagy a mániákusok. Vagyis, akik különböznek a többiektől.
– Mint Te?
– Másrészt – folytatta Zedka, mintha meg sem hallotta volna a megjegyzést – bizonyára hallottál Einsteinről, aki azt állította, hogy nincsen se tér, se idő, kizárólag a kettő egysége létezik. Vagy Kolumbuszról, aki ragaszkodott ahhoz az elképzeléséhez, hogy a tenger végén nem feneketlen szakadék van, hanem egy másik kontinens. (…) Vagy a Beatlesről, akik teljesen újfajta zenét játszottak és úgy öltözködtek, mintha nem is a saját korukban éltek volna. Ők mindannyian – és rajtuk kívül még emberek ezrei – szintén a saját világukban éltek.

Sokan kérdezgetik, mi az hogy, Beatles? Most tehát elmondjuk nektek. Egy látomásban kapták ezt a nevet – lángoló lovon öregember jelent meg és azt darálta „A mai naptól foga Beatles a nevetek, de a-val írjátok, ne e-vel.” "Köszönjük, uram" – válaszolták hálálkodva.

1961

Nos, bárki megalkothatja a saját álmát. Ez a Beatles története, nem?

John Lennon, 1980 - John Lennon - Imagine (1971)

– Itt a jeges – mondta Baraczka nyomban a kanyar után, kezdetben inkább csak úgy magának, meg persze a lovának, mintegy a helyzet tisztázása végett, azután hangosan, immár a külvilágnak címezve: – Jegeees! – A rövid, hideg szóból hamarosan kikoptak a mássalhangzók: – Jeeeeeee! – A döcögösen dallamos kiáltás mintha a sivár angol kikötőváros ócska pince lebujából ekkortájt előkecmergő Beatles extázist gerjesztő refrénjét visszhangozta volna: – Je-je-jeeeeee! – Baraczka tudtán kívül járhatatlan hidat vert Kelet és Nyugat, a liverpooli Docklands és a pesti Csikágó egyformán lehangoló utcái közt.
– Je-je-jeeeee!

Annak, aki nem a hatvanas években nőtt föl, nem könnyű elképzelni, mit jelentett a Beatles az akkori fiataloknak. Még be sem töltötték a húszat, és szinte az egész világ a lábaik előtt hevert. Volt bennük valami, amivel elhitették veled – az elképesztő népszerűségük ellenére –, hogy csakis te tudod igazán értékelni, amit csinálnak, hogy valójában te fedezted fel őket magadnak.

37. oldal