The Beatles személy
Idézetek
Hiszek abban, ami igaz, hiszek abban, ami nem, és hiszek abban is, amiről senki nem tudja, igaz-e vagy sem. Hiszek a Mikulásban, a húsvéti nyúlban és Marilyn Monroe-ban, a Beatlesben és Elvisben. Hallgass ide – hiszek abban, hogy az emberek tökéletesíthetőek, a tudás végtelen, hogy a világot titkos bankkartellek irányítják, a Földet rendszeresen látogatják az idegenek, a szépek, akik úgy néznek ki, mint a ráncos lemurok, meg a csúnyák, akik teheneket boncolnak és el akarják venni tőlünk a vizet meg az asszonyokat. Hiszem, hogy a jövőnk egy nagy rakás szar és azt is hiszem, hogy állatira jó lesz, és egy napon visszatérnek az indián szellemek és mindenkinek szétrúgják a seggét. Hiszem, hogy a férfiak valójában nagyra nőtt kisfiúk, akiknek komoly kommunikációs problémáik vannak, és hiszem, hogy azért nem lehet jót szexelni Amerikában, mert kezdenek eltűnni az autósmozik. Hiszem, hogy a politikusok erkölcstelen gazemberek, és még mindig hiszem, hogy ők a jobb alternatíva. Hiszek benne, hogy Kaliforniát el fogja nyelni a szökőár, Floridát meg elönti a téboly, a sok krokodil meg a mérgező hulladék. Hiszem, hogy az antibakteriális szappan megöli a test ellenálló rendszerét a kosszal és betegségekkel szemben, ezért egy napon majd kipusztít minket a nátha, mint a Mars-lakókat a Világok harcában. Hiszem, hogy a múlt század két legnagyobb költője Edith Sitwell és Don Marquis, hogy a jade megkövesedett sárkánysperma, és hogy több ezer évvel ezelőtt, egy másik életemben félkarú szibériai sámán voltam. Hiszem, hogy az emberiség sorsa meg van írva a csillagokban. Hiszem, hogy kiskoromban jobb íze volt a nyalókának, és az aerodinamika elvei szerint egy dongó nem is tud repülni, hogy a fény hullám és részecske, hogy valahol, egy dobozban van egy macska, aki egyszerre élő és holt (de ha nem adnak neki enni, végül kétféleképpen halott macska lesz belőle), és hogy a világegyetem néhány csillaga milliárd évekkel idősebb magánál a világegyetemnél. Hiszek egy személyes istenben, aki törődik velem és aggódik értem és mindent lát. Hiszek egy személytelen istenben, aki mozgásba lendítette a világot, aztán elment bulizni a barátnőivel és azt sem tudja, hogy a világon vagyok. Hiszek a közönyös káosz, háttérzaj és puszta szerencse uralta üres univerzumban. Hiszem, hogy akik szerint a szexet túlértékelik, még sohasem csinálták jól. Hiszem, hogy az, aki állítása szerint érti, mi folyik a világban, az apró dolgokban is hazudni fog. Hiszek a tökéletes becsületességben, meg az értelmes társadalmi hazugságokban. Hiszem, hogy egy nőnek joga van dönteni, egy babának joga van élni, és az emberi élet ugyan szent, még sincsen gondom a halálbüntetéssel, ha az igazságszolgáltatás teljesen megbízható és azt is hiszem, hogy csak egy idióta bízna meg az igazságszolgáltatásban. Hiszem, hogy az élet játék, az élet egy kegyetlen vicc és az élet az, ami akkor történik, amikor élsz, és ennyi erővel akár élvezni is lehet.
249-250. oldal (Szukits, 2003)
| → |
|---|
– Mondj egy musicalt, amiben jó a zene – nézett rám, és bár nem látszott, tudom, hogy a pilóta fazonú napszemüvege mögött mosolygós volt a szeme.
– Grease – vágtam rá azonnal.
– Te jó ég – röhögte el magát.
– Vagy a Mamma mia!
– Oké, Reni, a Beatles és Oasis elnézve, hozzád tartozik. De ha ABBA-t fogsz hallgatni, beszélnünk kell – közölte, én meg ösztönösen felnevettem.
– Nem szakíthatsz velem az ABBA miatt! Az nem ér! – tettettem felháborodást.
– Csak ha énekelni is fogod – mondta komolyan. – A világból ki lehet kergetni a Dancing Queennel.
– Miért? Olyan jó! Hogy is van? „You can dance, you can jive…” – kezdtem énekelni, mire Cortez fél kézzel a kormányt fogta, a másik kezével pedig a fejét.
– Tévedtem. Van egy rosszabb dolog a Dancing Queennél – ismerte be.
– Mi az?
– A kiejtésed.
Megvontam a vállam, Cortez pedig mosolyogva felém pillantott. Hát, mégsem dobott az ABBA miatt. Amúgy pedig, „you are the dancing queen, young and sweet… only seventeeen”. ☺
A suli elé érve a többiek felénk fordulva köszöntek.
– Mi van, Cortez, nyúzottnak tűnsz – biccentett Ricsi.
– Ja. A svéddel jöttem suliba – legyintett, én meg megállás nélkül röhögtem.
– Mi? – kérdezte Dave.
– Reni ABBA-t énekel – avatta be a többieket, akiktől azonnal kaptam egy nagy adag „fúúúúj”-t.
– Miért? Van tök jó számuk. Izé, melyik is az, amelyik tudod. Olyan… valami queen – gondolkozott Virág.
– Dancing Queen – bólintottam nevetve.
– Nemááár – hőbörgött Zsolti, és úgy tűnt, már a szám címe is fájdalmat okoz neki.
– Úúú, hogy is kezdődik? – vakarta a homlokát Virág.
– Nem tudom, nem jut eszembe. Pedig mindjárt megvan – gondolkoztam nagyon.
– „Friday night and the lights are low…” – mondta Dave, mire mindannyian felé fordultunk.
– Mondd, hogy gugliztad és nem fejből tudod – hőkölt hátra Ricsi.
Dave vigyorogva felénk mutatta a telefonját, amivel kinetezte a lyricset.
– Na, azért – könnyebbült meg Zsolti.
– Pszt. Reni – suttogta Dave, mire odahajoltam hozzá. – Amúgy tudom a szövegét.
– Komolyan? – kérdeztem halkan.
– Persze.
– Én is – mosolyogtam.
– Majd webkamerán karaokézunk egyet rá, jó?
– Mindenképp – bólogattam. ☺
– Mit pusmogtok ti ott? – kérdezte Zsolti.
– Semmit – feleltük egyszerre. Virág tovább énekelgette a számot, én is bekapcsolódtam, a fiúk pedig pislogás nélkül meredtek ránk.
– Mit műveltek? – lépett hozzánk Kinga.
– Csak énekelgetünk – vigyorgott Virág.
– Ez annyira tipikus – rázta meg a fejét lesajnálóan. – Mindenből ki akartok hagyni. Márpedig a refrén az enyém – fonta össze a karját maga előtt.
– Csoportos szakítás? – kérdezte Zsolti, mire mindenki felröhögött.
213-214. oldal, Szeptember 23., péntek, SzJG 7.
389-391. oldal, Május 11., kedd (Ciceró, 2011)
– Minek neked MySpace oldal? – nézett fel Arnold a könyvéből.
– Hogy új infókat tudjak meg a kedvenc együtteseimről – böktem ki a jó előre kigondolt válaszomat. Sajna Arnold ellen hiába készülök fel.
– Az új információk nagyon fontosak, főleg, ha a Beatlest vesszük alapul – jegyezte meg szárazon.
– Jó, de mindenkinek van MySpace oldala.
– Akkor gyorsan te is legyél mindenki – bólintott Arnold cseppet sem kedvesen.
109. oldal, Szeptember 11., péntek (Ciceró, 2010)
– Tetszett az AC/DC. Ha le akarsz lőni valakit, ilyesmit kell hallgatni közben.
– És mi van a Beatlesszel? Amikor őket hallgattad, nem akartál lelőni valakit?
Lee komoly képpel elgondolkodott. – De. Magamat.
145. oldal
– Pete Wentz nekem örök! Örök!
– Nagy szavak – ismerte el cinikusan Arnold. – Virág, megmondjam neked, mi örök? A Beatles. Na, az örök.
Virág hátrahajtott fejjel nevetett.
– Na persze. Beatles! Mintha a nagyszüleimet hallanám! Vagy anyut – közölte nevetve. Arnold lemondóan legyintett.
239. oldal, November 6., csütörtök (Ciceró, 2010)
407-408. oldal, December 1., csütörtök (Ciceró, 2012)
– Tessék – tettem le a padjára. Cortez megköszönte, és azonnal nyomkodni kezdte. Fél perc múlva fintorogva vette ki a füléből a fülhallgatókat. – Mi ez?
– Beatles – feleltem halkan, és éreztem, hogy elvörösödik a fejem. Ez jellemző. A skate-punkot hallgató Corteznek képes voltam odaadni a Beatlesszel telenyomott zenelejátszóm. Mekkora égés! – Van rajta rádió – jutott hirtelen eszembe.
– Oké – nyomta át gondolkodás nélkül, és a padra hajtotta a fejét.
Elfojtott örömmel fordultam vissza a padomhoz, és Virággal egymásra mosolyogtunk. Ez ilyen tipikus lányos összenézés, egy néma pillantással megtárgyaltuk a „hú, az én lejátszómat kérte el”, meg a „mostantól ez a tárgy szent ereklye számomra”, na meg a „Cortez hozzám szólt, sőt, kért is valamit” témát. Érdekes, hogy egy összenézéssel mennyi mindent meg lehet beszélni.
– Ne fogd vissza magad, ha úgy érzed, jólesne önfeledten vigyorogni, mert nemcsak elkérte a zenelejátszód, hanem egy nézéssel pofátlanul leminősítette az általad hallgatott és nem mellesleg kedvelt zenét is, csak rajta – motyogta Arnold, fel sem nézve a magazinból.
– Ez kicsit cinikusan hangzott, de mindegy – vontam meg a vállam mosolyogva.
– Nem, dehogy – nézett fel egy pillanatra, miközben lapozott. – Biztos van abban is jó, ha a méltatlanul éltetett személy megböki a vállad. Máskülönben nem örülnél neki – rázta meg a fejét.
49-50. oldal, Január 28., szerda (Ciceró, 2010)