Tevere helyszín
Róma folyója (latin neve Tiberis). Az Appenninekben ered, Róma alatt, Ostiánál ömlik a Tirrén-tengerbe.
Idézetek
Miután megittam a jó Albano dolcet és hazafelé igyekeztem, megéltem olaszországi utam legmegdöbbentőbb kalandját. Mentem, mendegéltem jókedvűen a sötétben és egyszercsak egy téren elémbe állt egy látomás. Két óriási ferde torony, de olyan ferdék, hogy azt hittem, részeg vagyok. Az egyik jobbra dőlt, a másik balra, és ott dülöngéltek némán és sötéten a téren, félelmesen, az Asinelli és a Garisenda. Oly groteszken félelmesek és oly stilizáltan középkoriak voltak, mint Füst Milán némely költeménye.
A Baedekerből azután megtudtam, hogy ezek a tornyok Bologna legfőbb nevezetességei. Félek, hogy nekem is illett volna tudnom róluk és hogy olyan vagyok, mint az a remek Mrs. Green nevű amerikai nő, aki most megjelent olaszországi útleírásaiban elmondja, hogy a Tevere milyen nagyszerű folyó, pedig senki se hallott róla.
Bologna
…a természet is forradalmi hajlamú volt abban az évben. A Tevere kiáradt, magával sodort korlátokat, csónakokat, tornyokat és hidakat; a virágok nem nyíltak ki; a cseresznye nem érett meg, noha már május közepe volt; a madarak némán és búskomoran gubbasztottak az ágakon, mint Jeruzsálem ájtatos kakasai nagyhéten.
De egy jel még jobban nyugtalanította a rómaiakat: az a sáskafelhő, amely olyan sűrű volt, hogy nyolc napig eltakarta a nap sugarait. „Szárnyaik zúgása olyan vala, mint a viadalra száguldó sok lovas szekerek zúgása.” (Jelenések könyve; 9,9.)
E pusztító rovaroknak hat szárnyuk, nyolc lábuk volt, hosszú szőrük és hegyes csápjaik, mint a skorpióknak.
Nem tudom, hogy ez a leírás történelmi-e, avagy a krónikások a Jelenések könyvéből vették-e át, mint az evangélisták az Újszövetséget az Ószövetségből. Mindenesetre a sáskák oly falánkok voltak, hogy miután fölzabálták a kalászokat és a fákat, bezúdultak a házakba és a templomokba, fölfalták az áldozati kenyereket és az oltár gyertyáit. És miután ezeket is megették, egymást marcangolták, olyan szenvedéllyel harcolva a levegőben, hogy hulláik sűrűbben hullottak alá, mint az őszi jeges eső; senki a rómaiak közül nem mert azokban a napokban az utcára esernyő vagy sisak nélkül kimenni.
145. oldal, Negyedik rész (Kriterion, 1976)
she slowed her pace, looked upstream across the extravagantly wide bridge with waist-high bulbous columns, and thought the view was pretty, she had occasionally crossed the Elbe, the Weser and the Spree, but she had never seen such a majestic river, framed by such fine, bright walls, and which divided the city and yet kept it together too
