testen kívül elrejtett lélek fogalom
Nagyon ősi, mítoszi-népmesei eredetű, nemzetközi motívum, amely a fantasyirodalomba is bekerült.
Egy orosz népmesei alakról „Koscsej”-nek nevezte el a szakirodalom azt a fajta mesealakot, aki azért sebezhetetlen, mert a lelkét a testén kívül tárolja, rendszerint matrjoskababa-módszerrel, több egymásban elhelyezett edényben.
A „Halhatatlan Koscsej” több mesében és kortárs fantasyben is szerepel, nemcsak ebben az összefüggésben. A róla szóló idézeteket itt találjátok: https://moly.hu/enciklopedia/halhatatlan-koscsej.
Idézetek
– Mutasd meg nekem, hol van az uaig halála, hogy tudjam, hogyan pusztíthatom el.
A szolga így felelt:
– Neki nincs halála. A vár legmagasabb tornyába van beledöfve három nyíl. Az egyik a lelke, a másik a bátorsága, a harmadik az ereje. A vár pincéjében van megkötve a fekete arkan-ló. Először fogd magad, és vezesd ki. Ha nyomban hagyja, hogy felpattanj a hátára, akkor jó. De ha nem hagyja, akkor ragadd meg a hátsó lábánál és forgasd meg magad körül, amíg csak bírod. Akkor megérti, hogy te vagy az ő lovasa. Azután pattanj fel rá, és ő felrepít téged az egekbe. Visszatérőben az égből elrepül majd a torony mellett. Akkor kapd el azt a három nyilat, így lesz az uaig a tiéd.
102-103. oldal, Szoszlan nart és Bizguana uaig
Fazekas Zsuzsa (szerk.): Nartok Kaukázusi hősmondák
– A hetedik réteg tengerén – kezdi el a dev –, ott úszkál egy nagy sziget. A szigeten egy ökör legelész, az ökörnek a gyomrában egy aranykalicka, a kalickában egy fehér galamb. Az az én talizmánom.
– Hogyan juthatni arra a szigetre? – kérdezi az asszony.
– Annak meg ez a módja – feleli a dev. – Szemben az Anka palotájával egy hegy meredez az égnek. Egy forrás van a hegy tetején, oda jár fel reggelenként a negyven táltos ló. Ha akad olyan bátor ember, hogy ivás közben megvasalja, felnyergeli az egyikét, aztán megfékezi, és rá is pattan, akkor oda viszi a táltosa, ahová akarja. „Mit parancsolsz, édes gazdám?” – csak annyit kérdez meg tőle.
68-69. oldal, A szélördög
Nem gondolt a lány rosszra, és elmondja az apónak, hogy három tündértől kapta a talizmánját. Azért a rózsa, a gyöngy meg a fű, és hogy addig az élete, ameddig a talizmánja.
– Mi is hát az a te talizmánod? – tudakolja az öreg.
– Hegy tetején kis őzike, ha ő meghal, én se élek – feleli a lányka.
140. oldal, Rózsa-szépe
[A sámánjelölt] lelke madárrá vagy más állattá, sőt emberré változik. A jelölt lelkét egy fa lombjai közt rejtőző fészekben őrzik, s amikor a sámánok – állatalakban – harcolnak egymással, megpróbálják lerontani ellenfelük fészkét.
50. oldal
Mircea Eliade: A samanizmus 88% Az eksztázis ősi technikái
[…] megvallotta, hogy a városhoz nem messzire van egy sziget, itt él egy vaddisznó, ennek a hasában van egy galamb, a galambban tojás, a tojásban méh van, ebben van az ő ereje összepontosulva.
513. oldal, Juhenes
Ipolyi Arnold (szerk.): A tengeri kisasszony Ipolyi Arnold kéziratos folklórgyűjteménye egész Magyarországról 1846–1858
Keleti irányban van három hatalmas tó. Ennek a partján három szarvas játszogat naphosszat; belemennek a vízbe s ott múlatják az időt. Amikor a nap már felmelegítette a levegőt, kijönnek a tóból és a parton ugrándoznak, majd lefekszenek és ott pihennek a homokon, egymás mellett. Ha valaki akkor odalopódzik a közelükbe, egyetlen nyíllövéssel megöli mindhármat, s a középsőnek felvágja a gyomrát, talál benne egy kis aranydobozt. Ha ezt felnyitja, látja ám, hogy abban hever egy nagy, ujjnyi vastag réztű. Ha ezt a tűt összetörik, összetörik az életemet is. Különben senki élő nem tud megölni engem!
147. oldal
– Ó, te bolond földi féreg! Lőj, ahányat csak akarsz, nekem azzal ugyan nem árthatsz! Mert tudd meg, hogy az én életem nem a testemben lakik, hanem messze-messze innen. Egy nagy hegy belsejében van egy tó, a tavon úszkál egy kacsa, a kacsában van egy tojás, abban a tojásban lobog egy láng: az a láng az én életem. Ha azt kioldanád, akkor az én életemnek is vége szakadna. Ezt végbevinni azonban lehetetlen, így hát te sem kapod soha vissza a fivéreidet!
108. oldal, Mese a tizenkét fiúról, akik tizenkét nővért akartak feleségül venni;
Josef Haltrich – Kovács Ágnes (szerk.): A csodálatos fa 67% Erdélyi szász népmesék
De akkor a teknősbéka szépen elővette a dobozt, amiben az óriásasszonyok az „életüket” őrizték, felkapott egy vasrudat, diribdarabra zúzta a dobozt, az asszonyok meg nyomban szörnyethaltak, és elsüllyedtek a tenger habjai közé.
59-60. oldal, Az arany teknősbéka
Maung Htin Aung – Borbás Mária (szerk.): Po úrfi és a tigris 82% Burmai népmesék
– Tudod-e, mit! ha már így vagy, eredj, állj el bojtárnak ahhoz az urasághoz, a ki a Szélördög birodalmában lakik. Annak az uraságnak van egy veres tehene. Mikor itatni hajtod a gulyát a tóra, a veres tehén hanyattvágja magát a vízben s úgy úszik hassal felfelé. Te eredj, úszsz be! vágd fel a hasát, abban van egy kalitka, abban egy szép madár, annak vedd ki a szívét, abban találsz egy követ, a kőben pedig egy bogarat. Azt a bogarat morzsold össze s szórd be a vízbe […].
[…]
Pont délben hajtotta a marhát a tóra. A nagy veres tehén is beúszott s a mint a közepére ért, hanyatvágta magát, égnek tartotta a hasát s úszott. A pádis utána, felvágta a hasát, kivette belőle a kalitkát, abból a madarat, a madárnak a szívét kettévágta, kivette belőle a követ, a kőből meg a bogarat. Ezt mindjárt szét is morzsolta s beszórta a vízbe. […] A Szélördög […] tudta, hogy […] abban a kis bogárban volt az ő ereje, a kit a pádis [királyfi] a vízbe morzsolt.
133-134. oldal, A Szélördög
[…] nemcsak az a hit élhet vagy élhetett, hogy a lelket tartósan el lehet helyezni valamilyen külső tárgyban – állatban, növényben vagy akármiben –, hanem az erre irányuló tényleges szándék is. […] kritikus időszakokban az életet vagy a lelket néha átmenetileg a veszély elmúltáig eldugják egy biztos helyen.
448-449. oldal, A kívülálló lélek a népszokásokban