Tessa Gray személy

– Talán mondhatnánk azt, hogy egy zakkant szűz nénikénk, aki ragaszkodik hozzá, hogy bárhová megyünk, a gardedámunk legyen?
– Az én nénikém vagy a tied? – kérdezte Jem.
– Jogos, egyikünkre sem hasonlít. Esetleg lehet, hogy egy lány, aki őrülten belém szeretett, és állandóan a nyomomban jár.
– Az alakváltoztatáshoz értek, Will, nem a színjátszáshoz – mondta Tessa, mire Jem hangosan felnevetett. Will dühösen pillantott a másik fiúra.

Will elmosolyodott. – Némelyik könyv itt nagyon veszélyes – magyarázta. – Óvatosan kell bánnunk velük.
– Az embernek mindig óvatosan kell bánnia a könyvekkel, meg azzal, ami bennük van – bólintott Tessa. – A szavak képesek megváltoztatni bennünket.
– Nem tudom, engem megváltoztatott-e egy könyv valaha is – szólt Will. – Illetve van egy, amelyik azt ígéri, hogy megtanulhatom belőle, hogyan változhatok át egy komplett birkanyájjá…
– Csak a gyengeelméjűek nem engedik, hogy az irodalom vagy a költészet hatással legyen rájuk – jelentette ki Tessa. Elszánta magát, hogy nem hagyja más irányba terelni a beszélgetést.
– Persze, hogy miért is akarna valaki átváltozni egy komplett birkanyájjá, az teljesen más kérdés – fejezte be Will.

92. oldal, 4. Árnyak leszünk

– Nem is förtelmesek – helyesbített Tessa.
Will pislogva nézett rá. – Mi?
– Gideon és Gabriel – felelte a lány. – Nagyon jóképűek, egyáltalán nem förtelmesek.
– A lelkük mélyének mérhetetlen feketeségére céloztam – magyarázta síri hangon Will.
– És szerinted mégis milyen színű a lelked mélye, Will Herondale?
– Mályva.

90-91. oldal

– Azt hiszed, nem tudok harcolni. – A lány elhúzódott, és farkasszemet nézett Jemmel. – Mert lány vagyok.
– Azért hiszem azt, hogy nem tudsz harcolni, mert menyasszonyi ruha van rajtad – felelte a fiú. – Ha ez vigasztal, szerintem ebben a cuccban Will sem tudna harcolni.
– Talán nem – szúrta közbe a másik fiú, akinek olyan éles volt a hallása, mint egy denevéré. – Viszont világszép menyasszony lenne belőlem.

37-38. oldal

– Talán Agathába szerelmes – jegyezte meg.
– Remélem, nem. Agathát én szeretném feleségül venni. Lehet, hogy ezeréves, de a lekváros sütijéhez semmi sem fogható. A szépség elhalványul, de a szakácsművészet örök.

91. oldal, 4. Árnyak leszünk

– Bátorság! – szólt. – Végül is sehol egy kacsa.

526. oldal

– Ez aztán találékony volt – szólt Will, és már-már úgy tűnt, le van nyűgözve.
Nate elmosolyodott, mire Tessa dühösen pillantott rá. – Csak ne legyél olyan elégedett magaddal! Willnél a találékony egyet jelent azzal, hogy erkölcstelen.
– Nem, tényleg azt jelenti, hogy találékony – helyesbített Will. – Ha valamit erkölcstelennek találok, azt mondom: hű, ezt én is így csináltam volna!

358. oldal, 16. A kötésmágia

– Ismered az érzést, amikor egy könyvet olvasol, és tudod, hogy tragédia lesz belőle? Érzed, hogy közeledik a hideg és a sötétség, látod, hogy szorul a hurok a szereplők körül, akik a lapokon élik az életüket, mégsem tudsz szabadulni a történettől. Olyan, mintha hozzákötöznének egy kocsihoz, és az vonszolna maga után. Sem elengedni nem tudod, sem az irányt megváltoztatni.

69. oldal

– Olvastátok a Csodálatos mechanikus szerkezetek lexikonját?
– Még csak nem is hallottam róla – felelte Will. – Vannak benne titokzatos, ködbe burkolózó, kietlen mocsarak? Szellemszerű leányok, akik romos várak termeiben kísértenek? Egy jóképű hős, aki a gyönyörűséges, ámde nincstelen hajadon segítségére siet?
– Nincsenek – felelte Magnus. – Van egy szaftos rész a fogaskerekekről valahol a közepén, de a többi elég száraz.
– Akkor Tessa sem olvasta – állapította meg Will.

238. oldal, 10. Sápadt királyok, hercegek

– Ami a pokol hőmérsékletét illeti, Miss Gray – mondta –, hadd adjak egy baráti tanácsot! A jóképű ifjúnak, aki éppen egy rettenetes jövőtől igyekszik önt megmenteni, mindig igaza van. Még akkor is, ha piros sündisznók potyognak az égből.

46. oldal, 2. A pokol hidege