terhesség fogalom
Idézetek
– Tattie – mondom, különösebb bevezető kedveskedés nélkül. – Milyen érzés… terhesnek lenni?
Tattie a legkisebbet szoptatja. Azt mondja: – Aggódsz?
Erre a kérdésre nem szükséges válaszolni.
Azt mondja: – Eléggé szeret ahhoz, hogy feleségül vegyen?
– Csak azt akarom tudni, hogy milyen érzés – mondom.
Tattie kissé fölnevet, kényszeredetten. – Olyan fáradt leszel, mintha meg akarnál halni – megfogja a mellét a szabad kezével –, aztán fájsz, talán itt – a gyomrára mutat –, aztán hamarosan hányni kezdesz. És akkor már tudod, ahogy mindenki más is.
A barátnőimmel úgy gondoljuk, hogy a terhességben az örökös aggódás a legterhesebb.
A terhes nő férje
Vicki Iovine: Barátnőim a terhességről 71% Amit inkább nem az orvostól kérdeznél
Mielőtt asztalhoz ültek volna, apjuk imát mondott. Diana két sógora közé ült, Andy pedig vele szembe, két sógornője közé. Gayle ki sem fogyott a szóból, mint rendesen, de semmi különöset nem mondott. Beszélt a szülői munkaközösségről, panaszkodott, hogy milyen keveset keresnek az orvosok, és ködös utalásokat tett arra, hogy Andyéknek vajon miért nincsen gyerekük. Andy minden szavát helybenhagyta, majd futó kísérletet tett arra, hogy Sammel társalogjon, aki megállás nélkül a gyerekeiről és a születendő babáról beszélt. Aztán jött a beszámoló arról, hogy a szomszédságban ki házasodott meg, ki halt meg, és ki vár gyereket. A vacsora közepén Dianának betelt a pohár.
– Ti soha nem beszéltek másról, csak a terhességről és a gyerekszülésről? Hánynom kell már attól, hogy mások szülését és vérzéseit végighallgassam, meg hogy mennyi ideig tartott a vajúdás, és hogy már hány gyerekük van, és hogy ezzel most mennyi lesz. Jézusom, kész csoda, hogy nem tárgyaljuk meg a rákszűrésüket.
Apja ránézett, majd rémülten anyjára pillantott. Valami nagyon nem volt rendjén Dianával.
– Most ez hogy jött elő? – kérdezte Sam, és hátrahajolt a széken, egyik kezével derekán, másikkal a hasán. – Istenem… ha nem hagyja abba a rugdalózást ez a gyerek…
– Az istenit! – ordította Diana, és hátralökte székét. – Teszek rá, hogy kirúgja-e a fogadat az a kurva kölyök, vagy sem! Nem tudnád tíz percre befogni a szádat róla?
Sam döbbenten rámeredt, aztán sírva fakadt, és kiszaladt a szobából, de ekkor már Dianán rajta volt a kabát, és a válla fölött szabadkozott a szüleinek. – Sajnálom, mama… papa… de nem bírtam elviselni. Azt hiszem, nem lett volna szabad eljönnöm.
A nővére viszont átvágott az ebédlőn, és olyan dühödt arccal állt meg az előszobában, amit Diana azóta nem látott rajta, mint mikor gimnazista korukban felgyújtotta a vadonatúj elektromos hajsütőjét.
– Hogy veszed magadnak a bátorságot, hogy így viselkedj a szüleid. házában, és hogy így beszélj akármelyikünkkel. Ki a francnak képzeled magad?
– Gayle, kérlek… ne. Sajnálom. Diana ki van borulva. Nem lett volna szabad eljönnünk – próbálta Andy lecsitítani a két testvért, de mindhiába. Seamus a fürdőszobában zokogó Sam után ment, hogy ápolja megsebzett lelkét. A szülők nem figyeltek az unokákra, akik felálltak az asztaltól, vadulni kezdtek, és úgy csépelték egymást, mint a huligánok – ahogy a nagyanyjuk mondta.
Ám Gayle nem hagyta annyiban. Fortyogott benne a düh, és a hosszú évek irigysége végre kiutat talált belőle.
– Mi a franctól lehet ő annyira kiborulva? Talán a munkájától? A karrierjétől? Nagyszerű és Fenséges Kisasszony, aki túlságosan okos és túlságosan fontos ahhoz, hogy gyereket szüljön, és úgy éljen, mint mi, többiek! Nem, ő a nagy sikernő, aki a Stanfordra járt. Tudod mit? Szarok rá. Na hogy is van ez, Miss Sikernő?
– Sziasztok, megyek – szólt Diana a szüleihez. Összefogta derekán az övet, és kétségbeesetten Andyre nézett. Még arra sem méltatta nővérét, hogy válaszoljon neki. Tudta, hogy csak veszthetne azzal, ha bármit is mondana, így inkább meg sem szólalt. – Mama, sajnálom – mondta, és megpillantotta apja arcát. Arckifejezése szívébe hasított, de nem tudott mit tenni. Az sugárzott belőle, mintha Diana elárulta volna őt.
– Még jó, hogy sajnálod! – mondta Gayle, amikor Sam előjött a fürdőszobából. – Nézd csak meg, mit csináltál az ünnepből!? – vádolta Gayle, de nem volt igaza, hiszen tudtukon kívül ők provokálták ki az egészet.
– Nem lett volna szabad eljönnöm – felelte Diana halkan, kezével a kilincsen.
– Miért nem? Csak be kellett volna fogni a szádat – folytatta Gayle. De ekkor Diana nem bírta tovább. Egyetlen ugrással visszaperdült, megmarkolta nővére torkát, és megszorította.
– Ha nem kussolsz végre, megöllek, hallod? Nem tudsz te semmit, se rólam, se az életemről, se arról, miért van vagy nincs vagy nem is lehet gyerekem. Érted már, te húgyagyú, érzéketlen picsa?… Azért nincs gyerekem, mert meddő vagyok, te seggfej… Így elég világos? Így fel tudod fogni? Nem lehet gyerekem. Most már jó, Gayle? Szeretnél még a munkámról beszélni, ami már nem érdekel? Vagy inkább a kurva nagy házunkról, amibe soha nem szülök gyereket, vagy mégis inkább beszélgessünk a Murphyék gyerekéről meg a Mcwilliamsék ikreiről, esetleg csak üldögéljünk és nézzük, hogyan dörgöli Sam a hasát? Jó éjszakát.
Végigpillantott a döbbent arcokon, és a szeme sarkából látta, hogy a húga és az anyja sírnak. Gayle tátott szájjal állt, amikor Diana kiviharzott az ajtón a kocsijukhoz, Andy pedig bocsánatkérő pillantással utánasietett.
Szép kis jelenetet hagytak maguk mögött, de Diana váltig hajtogatta, hogy már nem érdekli az egész. Andy titokban abban reménykedett, hogy használt feleségének a kifakadás. Szüksége volt arra, hogy kiadja magából, hogy sírjon, hogy sikítson, hogy ordítson valakivel, és kicsodával, ha nem a saját családjával? Bár meg kellett hagyni, pokoli egy hálaadás volt.
193-195. oldal 8. fejezet
Terhes vagyok. Olyanok az érzékszerveim, mint a szuperképességek. Még a szagát is érzem a gondolataidnak.
Sőt biztos, hogy nem vagyok úriember, ha abból ítéljük meg, hogy az állapotos asszonyok nem döbbentenek meg annyira, mint illenék. Úgy találtam, hogy teljesen normális lényeknek lehet tekinteni őket, mint másokat, és nem kell a földre szegezni a tekintetet, vagy az eget nézni, vagy valami mást csinálni, de még véletlenül sem a derekukra pillantani. Én a legilletlenebbeknek azokat a tekinteteket találom, amelyeket ilyenkor vetnek az asszonyokra. Mire jó ez? Ez egy teljesen rendes állapot. Az európaiak e tekintetben sokkal értelmesebbek, mint mi vagyunk. Szerencsét kívánnak a várandós asszonyoknak. Én ugyan talán még nem mennék ilyen messzire, de mindenesetre több értelme van, mint ahogyan mi igyekszünk figyelmen kívül hagyni. Ez normális állapot, és az asszonyoknak büszkék kellene lenniük erre, ahelyett, hogy zárt ajtók mögé rejtőznének, mintha bűnt követtek volna el.
744. oldal (Negyedik rész 38.)
A mai nők gyakran teljesítménynek élik meg a terhességet, a szülést és az utána következő időszakot is, amit „jól kell csinálni”. A szorongás, amely övezi, leginkább a vizsgadrukkohoz hasonlít. Egy elhúzódó szülés, az elképzeltnél fegyelmezetlenebb viselkedés, a kontroll elveszítése vagy akár egy császármetszéssel végződő vajúdás, bármily kellemes keretek között, mély csalódottságot és önbizalomvesztést okozhat. A görcsös kontroll és a teljesítménykényszer illúziója világunkban félelmetessé teheti az egyszerű élettani folyaatokat, beárnyékolhatja a gyermekágyi időszakot, a további gyermekvállalási kedvet.
110. oldal (3.9.2. Szülés és születés)
Valaki valahol mindig teherbe esik, akármilyen fogamzásgátló eszközt használ is. Amíg nő vagy, és egy férfival szeretkezel, sajnos sohasem mondhatod, hogy soha, de azt igen, hogy „szinte soha”, és ezzel be kell érni.
180. oldal