!

teremtés fogalom

Frank Herbert: A Dűne
Kertész Imre: Valaki más
Terry Pratchett: Small Gods
Kurt Vonnegut: Macskabölcső
Szepes Mária: A mindennapi élet mágiája
Stanisław Lem: Az Úr Hangja
Terry Pratchett: Erik
Martin Buber: Angyal-, szellem- és démontörténetek
Michael Blake: Farkasokkal táncoló
Popper Péter: Az önmagába térő ösvény
Hankiss Ágnes: Csak az élet
Luther Márton: Asztali beszélgetések
Dan Brown: Az elveszett jelkép
Reinhold Messner: A kristályhorizont
Dee Brown: A Vadnyugat története indián szemmel
Kurt Vonnegut: Timequake
A Katolikus Egyház Katekizmusa
Esterházy Péter: Esti
David Safier: Jézus szeret engem
Paul Feyerabend: A módszer ellen
II. János Pál: Familiaris consortio – A családi közösség
Hollósi Zsolt: A Tisza-parton mit keresek?
Grendel Lajos: Távol a szerelem
Jankovics Marcell: Ahol a madár se jár
James Luceno: Darth Plagueis
Fodor Ákos: Kis téli-zene
Rhonda Byrne: Határtalan gondolatok
Szentírás
Kathy Reichs: Végzetes utazás
Olga Tokarczuk: Nappali ház, éjjeli ház
Waldemar Jochelson: The Yakut
Neil Gaiman – Michael Reaves: Köztesvilág
Mircea Eliade: The Myth of the Eternal Return

Idézetek

>!
Valcsa

(…) érdekes kérdés: ki teremtette Istent? Ő maga? Hogyan? (…)

112. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Isten · teremtés
>!
eduscho89

DALOCSKA A GENEZISRŐL

Úgy találta a Teremtő
„nyolcszor négy: az harminckettő!"
(S még mi mindent ki nem talált?
Életet, szerelmet, halált…)

175. oldal

Fodor Ákos: Kis téli-zene Hangocskák a Csönd körül (20 noktürn)

Kapcsolódó szócikkek: teremtés
>!
Kkatja P

    Az angyal elrepült és mestere lábaihoz vetette magát. „Uram – kiáltotta –, engedd megértenem, hol hibázott erőm és figyelmem!”
    Akkor felemelte Isten a hangját, s így szólt: „Az én dolgom, s egyedül az enyém elejitől fogva – ami, kedves cimborám, túlságosan nehéz és iszonyatos volna a te gyengéden adakozó kezeidnek –, hogy rothadással tápláljam és árnyékba borítsam a földet, hogy megszülethessen a magvakból, tehát hogy vérrel és fájdalommal termékenyítsem meg a lelkeket, hogy életre kelhessen belőlük a mű.”

14. oldal Az angyal és a világ fölötti uralom

Kapcsolódó szócikkek: angyal · Isten · teremtés
>!
olvasóbarát P

Az irodalomban és a művészetben az a gyönyörű, már ha műveljük, hogy valami erő a kezünk alá ereszkedik, és, nem azt mondom, hogy megszelídül, vagy megadja magát, de legalábbis velünk lesz. Az írás a teremtés illúziója is.

„Az írás a teremtés illúziója”
Darvasi László író

161. oldal

Hollósi Zsolt: A Tisza-parton mit keresek? Huszonkét szegedi beszélgetés

Kapcsolódó szócikkek: teremtés
>!
BakosJuci MP

És látta Isten, hogy mindaz, amit alkotott, nagyon jó volt.

Ter 1,31

Kapcsolódó szócikkek: Isten · teremtés
>!
jeno

Isten a legjobban és a legremekebbül tud mindenféle mesterséget: szabóművességével olyan köntöst kanyarít a szarvasra, hogy teljesen beborítsa s kilencszáz évig is eltart anélkül, hogy elszakadozna. Csizmadiaként olyan cipőket vagyis patákat húz az állatra, hogy tovább tartanak viselőjüknél. Szintúgy szakácskodik tüzével, vagyis a Nappal, amely mindent megfőz és megsüt.

Isten alkotásairól (Helikon, 1983)

Kapcsolódó szócikkek: teremtés
Hirdetés
>!
BakosJuci MP

A teremtés (…) Isten mindenható szeretetének első és egyetemes bizonyossága.

(288) 89. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bizonyosság · Isten · mindenható · szeretet · teremtés
>!
BakosJuci MP

A teremtésnek megvan a maga jósága és tökéletessége. Azonban nem egészen készen került ki a Teremtő kezéből. Úgy lett teremtve, hogy még „úton van” (in statu viae) az elérendő végső teljesség felé, amit Isten gondolt el róla. Azokat a rendelkezéseket, amelyekkel Isten a teremtését e tökéletességre vezeti, nevezzük isteni „gondviselésnek”.

(302) 93. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gondviselés · Isten · teljesség · teremtés · út
>!
BakosJuci MP

(…) a fizikai jóval együtt létezik a fizikai rossz is, mindaddig, amíg a teremtés el nem éri tökéletességét.

(310) 96. oldal

Kapcsolódó szócikkek: jóság · rossz · teremtés · tökéletesség
>!
BakosJuci MP

A különféle teremtmények Isten adta tulajdonságaikkal – mindegyik a maga módján – egy sugárnyit tükröz Isten végtelen bölcsességéből és jóságából. Éppen ezért az embernek tisztelnie kell minden teremtmény sajátos jóságát, és kerülni kell a dolgok rendetlen használatát, ami megveti a Teremtőt, s mind az emberek, mind a környezet számára pusztító következményeket hoz magával.

(339) 102. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség · Isten · jóság · környezet · pusztulás · teremtés · tisztelet